a szobatárs | taekook ff (befejezett)

• t h i r d

Az éjszaka folyamán egy fájdalmas nyüszítésre ébredek fel, majd pár halkabb szipogásra. Ahogy felismerem ezek hangok gazdáját, azonnal kipattanak szemeim és felülök az ágyban. Az éjjeliszekrényre helyezett kis lámpához nyúlok és felkapcsolom, majd pár pislogás után már a padlóra vezetem tekintetem, ahonnan egy megszeppent, könnyes szemű Taehyung néz vissza rám. Szemöldökömet ráncolva kelek ki az ágyból, majd megfogva kezét felsegítem és leülök vele az ágyára, pici kézfejét még mindig az én kezeim között tartva.

-Veled meg mi történt?- kérdezem meg, miközben hüvelykujjammal elkezdem cirógatni kezét.

-Rosszat álmodtam, aztán valahogy le is estem.- magyarázza meg a történéseket, miközben lehajtva fejét törli le könnyeit.

-El szeretnéd mondani?- emelem meg buksiját, s mikor arcára simítom kezemet, rögtön elpirul.

-Majd... inkább máskor.- mondja ki nehezen, s mintha félne egy kicsit.

-Ne aggódj, én bírok várni. Majd akkor mondod el, amikor szeretnéd.- mosolyodok el, majd hajába túrok és felállok. -Aludj, még csak hajnal egy van.

-Gukk..- szólít meg, mielőtt még átszelhetném a hatalmas szobát, hogy a saját ágyamra feküdhessek.

-Mondd.

-Aludhatnék veled?- áll fel ő is, de szinte retteg a szemembe nézni, amit nem tudok hova tenni. Talán nem csak én rejtek titkokat, Taehyung?

-Hogyne.- mondom nyugodtan, picit kuncogva. Fogalmam sincsen, hogy miért mentem bele ilyen egyszerűen. A munkámmal kapcsolatban is, az az egy kikötésem volt, hogy soha nem fogok partnerekkel aludni. Nem bírnám ki, s mióta ez volt nem is tudtam -bár nem is akartam-, mással aludni. De Taehyung olyan más. Ránézek és már sokkal jobb kedvem lesz, olyan pozitív kisugárzása van, és annyira jókedvű mindig, hogy már lassan rám is átragad ez a folytonos mosolygás. Szeretném őt megismerni, megvédeni és ha kell a legrosszabb álmait is elűzni. Jelenleg pedig az az egyetlen módja ennek, hogy vele alszok, és szorosan karjaimba zárom az álmos fiút.

Szemei felragyognak, ahogy válaszom meghallja és ülne is vissza az ágyára, de megállítom.

-Snowyt hagyjuk pihenni, aludjunk az én ágyamon.- mosolyodok el újra, az elmúlt pár percben már lassan ezredjére, és fáj bevallani, de muszáj, jól esik végre szabadnak érezni magam.

-Oké.- nevet fel végre, majd szorosan a fal mellé húzódik a takarót magára terítve.

-Oké- suttogom, s eltörölhetetlen csillogással a szemeimben fekszek be mellé, egyenesen a takaró alá, szinte teljesen összesimítva ezzel testünk pontjait. Megborzongok és érzem ahogyan ő is hasonlóan reagál, ezt pedig jó jelnek veszem. Nem tudom, miért teszem azt amit, de bal karomat megemelve ölelem át keskeny derekát és fúrom fejemet nyakába, de előtte még haja közé puszilok, s végül hagyom, hogy Taehyunggal a karjaim között aludjak vissza.

~~~~~

Reggel, amikor felébredek Tae még mindig szuszog mellettem, viszont a pozíciónk az estihez képest már változott. A hátamon fekszek, miközben ő a fejét mellkasomon pihenteti, karjaival pedig oly szorosan húz magához, hogy majd összeroppanok. Meglepetten figyelem, hogy szabad kezének ujjai az enyémekkel vannak összekulcsova, de egyáltalán nem bánom.
Másik mancsomat megemelve simítok tincsei közé, és elkezdem azokat piszkálni. Eszméletlenül puha a haja és ha tehetném csak ezt simogatnám egész álló nap. Nem tudom mennyi idő telik el, de az új barátom hirtelen rászorít ujjaimra, végül pedig ásítani kezd. Hihetetlen aranyos, ahogy nyammog párat, majd eddig a picit megemelt fejét visszahajtja mellkasomra és mély levegőket kezd el venni.

-Jó reggelt- suttogom füléhez közel, hogy biztosan meghallja, mire lassan nyitogatni kezdi pilláit.

-Jó reggelt, Gukk- ásít újra, majd megemelkedve rólam ül fel, de kezemet nem engedi el. Követem, így konkrétan háta mögé kerülök, s emiatt sikerül az, hogy derekát hátulról átölelve húzzam magamhoz, miközben tarkójára adok egy finom puszit.

-Csinálok mindjárt reggelit, addig légyszi etetsd meg Snowyt.- súgom bőrére, s ahogy forró lehelletem enyhén barnás, s kissé meleg bőrére csapódik a hideg futkos rajta.

-Re-rendben- mondja, majd sóhajt egy nagyot és felállva az ágyról megy Snowyhoz, aki már tűkön ülve várja az imádott reggelijét.

Megmosolyogva nyuszim aranyosságát mászok ki a paplan melegéből, és a kicsi konyha felé veszem az irányt. Bár van még a tegnapi rendelt kínaiból, nem akarok ezt reggelizni és szívesebben készítek én ételt Taenak.
A tojásokat veszem ki, baconnal és különböző zöldségekkel együtt. Egy egyszerű Jeon-féle rántotta lesz ez. A serpenyőt előmelegítem, a tojást beleteszem, pár perc múlva pedig a bacont is mellé öntöm felszeletelve. Eközben már pár szelet a kenyér pirulni kezdett a pirítóban, én pedig elkezdtem felvágni a paradicsomot és az uborkát.
Már éppen tálalom az ételt, amikor egy álmos, de már fele annyira se kómás Tae lépked a konyhába, az én pólómban.

-Remélem nem gond, hogy felvettem.- áll meg előttem, nem sokkal később pedig a pici nyúl tipeg utána.

-Dehogy baj, aranyos vagy benne.- mondom, majd befejezem a találást, és az asztalra helyezem a tányérokat, később a kenyeret is és a zöldségeket is. -Jó étvágyat.

-Köszönöm.- mondja, majd elkezdi enni az általam készített ételt, s szemei felcsillannak. -Ez nagyon finom.

-Örülök, hogy ízlik.- jegyzem meg s tovább folytatjuk az étkezést eleinte csendben, de később már felszabadultabban kezdünk beszélgetni, nevetni és legnagyobb örömömre az egész nap így telik el.

——————
Itt is lennék az új résszel. Remélem elnyeri ez a tetszéseteket! ❤️❤️
Holnap egy órán belül írok meg egy témazárót és egy szódogát is angolból, szóval most ülök le tanulni, szerintem úgy hajnalig..😐
Egyébként...
Mit gondoltok? Mi lehetett Taehyung álma, ami miatt még sírt is? 🤭😕

Nos, ha hibát találtok, elnézést!❤️

Puszi a pocitokra! 💚💚