a szobatárs | taekook ff (befejezett)

• 𝗍 𝗐 𝖾 𝗇 𝗍 𝗂 𝖾 𝗍 𝗁

- Nem szeretnél segíteni vagy valami? - áll elém szerelmem, miután a dobozok felét már kipakolta.

Múlt héten fejeztük be az egyetem első évét. Nem akartam Taehyungtól elválni, hisz kilenc hónapig mondhatni együtt éltünk. Megegyeztünk, hogy hozzám költözik. Nyáron mind a ketten elmegyünk dolgozni, abból fent fogjuk tudni tartani a lakást. Tae mikor belépett ide eléggé meglepődött. Nem hitte, hogy ilyen rendben lesz. Bár nem igazán otthoni a légkör párom már dolgozik rajta. Millió dobozzal érkezett meg hozzám, s persze az utazó táskák és a bőröndök sokasága se maradhatott el. Viszonylag nagy a lakás, de ennyire nem.
Az utolsó dobozok is átkerültek hozzám tegnap Yoongitól, így ma reggel már elkezdtünk kipakolni. Jelenleg az óra délután hatot üt és én elfáradtam. Az ágyon fetrengve figyelem már egy órája, ahogy Tae lelkesen rendezgeti a dolgait.

- Nem szeretnék, nekem itt nagyon kényelmes. - mosolyodok el kacéran, mire hirtelen csípőmre ül. Karjaim azonnal mozdulnak, és lábaira helyezve kezemet, simogatni kezdem. Lehajol, majd megcsókol, ujjait tincseim közé futtatva. Ajkai után kapok újra és újra, akárhányszor próbál elszakadni tőlem, míg egyszer csak tenyerét mellkasomra helyezve nyom a matracba.

- Nekem is kényelmes. - kezd el kicsit mozgolódni rajtam, mire alsó párnácskáma harapok.

- Ha ezt folytatod, a pakolásnak mára annyi. - vándorolnak kezeim immár fenekére, amibe finoman belemarkolok.

- Emlékszel még az elsőre? - pirosodik ki arca rögtön a kérdés elhangzása után.

- Hogy felejthetném el? Gyönyörű voltál. - ülök fel, hogy egy szinten legyünk, majd finoman egymáshoz préselem ajkainkat. Valóban iszonyat jó volt. A harmadik hónapfordulónk estéjén történt meg Szöül egyik szállodájában. Soha nem felejtem el azt az éjszakát, akkor végre először szeretkeztem valakivel.

- Te pedig eszméletlen figyelmes és óvatos. - puszit nyom orrom hegyére, mire felkuncogok.

- Ez csak természetes, bébi.

- Na, pakoljunk. - ugrik le rólam, mire fejemet csóválva követem én is a nappaliba. Az biztos, hogy sokkal több élet van már most a lakásban. A nyuszi ott pihen a kanapé mellett a kis ágyikójában. Gyorsan megsimítom a hasát, hogy nehogy kényeztetés nélkül maradjon akár egy órára is. Még három doboz van hátra és a ruhás bőröndje. Megfogom az előbb említett táskát, majd a szobámba húzom. A földre fektetve húzom el a cipzárt, majd elkezdem kivenni a ruháit. A szekrényemben már elég helyet csináltam, így csak be kell helyeznem azokat. Elmosolyodok, ahogy megtalálom a bőröndjében az egyik pulóveremet. Édes...

******

- Végre! - sóhajt fel fáradtan Taehyung, miközben eldőlünk az ágyon. Este kilencre mindent sikerült kipakolnunk és elhelyezgetnünk a házban, így  most már nyugodtan éldegélhetünk itt.

- Munkát néztél már? - fordulok párom felé.

- Aha, már mikor szóba került akkor elkezdtem. - bólogat büszkén, majd hajamat kezdi el rendezgetni. - Egy óvodában fogok kisegíteni. Tudod, hogy mennyire imádom a gyerekeket, így ezt legalább élvezni is fogom. - mesél lelkesen. - Na és te hogy állsz?

- Na ennek nagyon örülök, bébi. - puszilom meg röviden puha ajkait. - Hát tudod én felkerestem a régi főnököm és kuncsaftjaim is már...

- T-tessék? - hökken meg felülve az ágyon, majd ijedten rám néz.

- Jézusom kicsim, dehogy. - nevetek fel, magamra húzva könnyű testét. - Az igaz, hogy beszéltem a régi főnökömmel, de tudod, hogy vele jóban is voltam alapból. Ő intézett nekem munkát, egy cégnél leszek ilyen kis kávés fiú. - kuncogok fel.

- Soha többet ne szórakozz ilyennel, Kookie. - csap hasamra finoman, de utána csak ott hagyva tenyerét kezdi simogatni.

- Jól van, bocsánat. - puszilom meg homlokát. Megrázza a fejét, jelezve, hogy nincs semmi gond.

Elhelyezkedik mellkasomon, s pár perc múlva már csak azt veszem észre, hogy békésen szuszog. Nos, meg is értem, hogy ennyire elfáradt, mivel egész nap pakolászott. Arcára téved a tekintetem, ahogy megsimítom derekát. Olyan gyönyörű, egyébként is az, de álmában ha lehetséges, akkor még csodálatosabb. Imádom őt, minden egyes porcikájába szerelmes vagyok és őszintén megmondva, alig hiszem el, hogy ő is viszont szeret. Ebből sajnos nem egy vitánk adódott már. Akárhányszor ezzel vádoltam meg, azonnal magát hibáztatta, amit én nagyon bánok. Soha nem akarnám őt szándékosan bántani, hisz azzal talán magamnak is a legnagyobb fájdalmat okozom.

Szeretem ezt a fiút, tiszta szívemből szeretem és ezen soha, senki nem fog változtatni.

----------
Sziasztok ❤

Ez lenne az utolsó rész, mármint majdnem... még jön hamarosan egy epilógus. 🙄
Remélem tetszett nektek a rész, hiába kicsit lapos és túl soft már🤧💕

|>sietek az epilóggal❤

Puszi a pocitokra!💚