a szobatárs | taekook ff (befejezett)

• e p i l o g u e

a few years later

- Kicsim, mehetünk lassan? - néz be hozzám a szobába Jungkook. Elmosolyodva fordulok meg és szökkenek elé. Derekamnál fogva húz magához, majd gyors és forró csókot nyomva az ajkaimra somolyodik el ő is. 

- Pár perc és kész vagyok. - lépek el tőle, vissza a bőröndömhöz. - Szólj addig Yoongiéknak. 

- Rendben. - zárja be maga után az ajtót, amikor kilép a szobámból. Boldogan sóhajtva ülök le az ágyra. 

A sokadik közös nyaralásunkra készülünk már, s ez számomra egyszerűen hihetetlen. Lassan már jobban közeledünk a harmincadik évünkhöz és még mindig itt vagyunk, együtt. Úgy érzem ez a nyaralás más lesz. Na jó, igazából ez nem csak egy megérzés... Pár nappal ezelőtt találtam egy gyűrűt Jungkook fiókjában. Ha csak nincs egy szeretője, akkor azt valószínűleg én fogom megkapni és mégis mi más miatt? Félek, izgulok, de kíváncsian várom, hogy mi fog ebből kisülni. Kicsit rosszul érzem magam, amiért rábukkantam a kis ékszerre, de véletlenül volt, egy percig sem kutakodtam utána. 
Felállva az ágyról húzom el a cipzárt a bőröndön, majd kisétálva a szóbából indulok le a lépcsőn egyenesen a bejárat felé, szerelmemhez.

- Indulhatunk. - ölelem meg féloldalasan. 

- Okés. - puszil hajzuhatagomba, majd előre engedve indulunk ki az autóhoz, ahol már Jiminék várnak. - Jaj, fent hagytam... az útlevelem. Menj csak, megyek mindjárt. - simítja meg derekam, majd felszalad a lépcsőn. Igen, Jungkook az útleveled... ami az én táskámban van.

- Na megvan minden? - fordul hozzánk hátra Jimin már a kocsiban ülve, jelentőségteljesen páromra nézve.

- Meg. Indulhatunk. - mosolyodik el. - Jisungék már a reptéren vannak? - érdeklődik a harmadik gerlepár felől. Igen, az egyetemi barátságok megmaradtak. Érdekes, mivel a sulit már két éve végleg befejeztük, de mégis legalább havonta egyszer összefutottunk. Jisungék elköltöztek Gwangjuba, míg mi és Yoongiék is Szöülban maradtunk. Viszont most újra összeszedtük az egész társaságot egy nagy, közös nyaralásra, egyenes Olaszországba. 

- Na végre! - ölel magához Minho, amikor megérkezünk a reptérre. Köszönti a többieket is, majd elmegyünk mind a hatan becsekkolni. Leadjuk a nagy utazó táskáinkat, majd beülünk egy kávézóba. Kellemesen telik el az a másfél óra, amit a várakozással kell eltöltenünk. Kook egy percre sem engedi el a kezemet és kicsit feszültnek is tűnik. Pont ezért próbálom folyamatosan puszilgatni vagy éppen csak kézfejét simogatni ujjaimmal. Néha rám mosolyog, de inkább Minhoékkal beszélget, míg én kivételesen Jiminnel találtam meg a közös hangot. 

- Kérjük kedves utasainkat kezdjék meg beszállásukat az Olaszországba induló repülőgépre. - szólal meg egy női hang a bemondón keresztül, mire mi felállva eddigi helyeinkről indulunk ki a gép felé. Pár percen belül már jegyeinket leadva ülünk le a kijelölt székekre. A párokat természetesen nem szedettük szét, de viszonylag távol ülünk egymástól. 

- Minden rendben? - fordul felém párom. 

- Persze. Minden a legnagyobb rendben. - helyezem a kezemet a combjára, ahogy elkezdem simogatni finoman. - Veled?

- Ha ezt folytatod... - pillant le kezemre, mire felnevetek. - ...akkor mindjárt a mosdóban kötünk ki. - csillannak fel szemei, így inkább elveszem a kezemet. - Amúgy igen, minden rendben, csak izgulok a repülés miatt.

- Oh, amiatt én is. Ez az első nekem is. - nyugtatom.

- Még egy első dolog együtt. - kuncog fel, ahogy ajkait az enyémekhez nyomja egy röpke pillanatra.