a szobatárs | taekook ff (befejezett)

• s i x t e e n t h

Egy tea kíséretében ülünk az ablakpárkányon. Besötétedett már. Taehyung megkért, hogy ne rontsuk el az egész napját ezzel, hanem majd este megbeszéljük a dolgait. Így nem olyan régen elkészített két bögre teát, majd magunkhoz vettünk még egy doboz Marlborot. Pár perce már csak kellemes csendben üldögélünk, én pedig azon gondolkozok, hogy lehet fel kéne szólalnom.
De mégse, megvárom, míg magától kezd el mesélni az életéről.

- Kaphatok? - biccent a doboz felé, egy köhintés kíséretében. Kiveszek egyet mind a kettőnknek, mire meggyújtjuk. Sóhajtva fújja ki a füstöt tüdejéből, majd beszélni kezd, s én minden létező figyelmem neki szentelem.

- Yoonginál laktam. Volt egy autóbaleset, tizennégy éves koromban. Anya szörnyethalt a húgommal együtt, apa lebénult, én megúsztam pár törött bordával és agyrázkódással. Én ápoltam apát, de kiderült, hogy soha nem épül már fel. Belebetegedett ebbe. Begyógyszerezte magát és meghalt három évvel a baleset után, avagy tizenhét éves koromban. Szörnyű időszakom volt. Inni, cigizni, drogozni és önmarcangolásba kezdtem. Egyszer majdnem én is megöltem magam, de Yoongi időben talált rám. Magához vett és hozzájuk költöztem. A házat el kellett adnom, el akartam adni, így lett pénzem. Egy évig még pluszba dolgoztam, hisz halasztanom kellett, majd idén jelentekeztem ide, mert elvileg tehetséges vagyok, majd felvettek ide és most itt vagyok. Yoongi hihetetlen sokat segített nekem, és valahogy mindig próbáltam ellepni a fájdalmaim a pozitívitással. Egy idő után pedig végleg beletörődtem a sorsomba és talán túl hiperaktív és optimista vagyok, de nem akarok többé a rossz dolgokon lovagolni. Elég volt a pesszimista dolgokból, most már csak a jövőre gondolok. Vettem már egy kisebb lakást, nyáron és egyetem utén is tökéletes lakhely lesz.

- Nagyon sajnálom, Taehyung. Erről voltak rémálmaid is? - kérdezem halkan, együttérzően.

- Igen, néha újraélem a baleset éjszakáját. Látom kívülről az eseményeket és elég fájdalmas tud lenni. - mondja halkan, közben megissza az utolsó korty teáját, s újabb cigit vesz kezébe.

- Sajnálom, Tae. - csúszok hozzá közelebb. Magamhoz ölelem, a lehető legszorosabban. Nem sokára meghallom, ahogy halkan szipog, így csak még inkább ölelem magamhoz, miközben tincsei közé puszilok. Lassan megnyugszik, de nem engedem el magamtól. Ő viszont kibontakozik pár perc múlva ölelésemből, majd arcomra nyom egy puszit. Elvigyorodok, miközben ő elpirul. - Irtó édes vagy, amikor elpirulsz.

- Ne mondj valótlan dolgokat. - rázza meg a fejét, újabb szívás közben.

- Nem mondtam. - rántom meg vállam. - Kezdek fázni és holnap már suli. Lassan le kéne feküdni aludni. - mondom neki, majd kidobom a talán harmadik csikket az ablakon.

- Igen, le kéne. - helyesel. Eldobja ő is a csikket, majd leteszi a bögrét az éjjelire és lemászik. Követem őt, közben az egyik ablakot bezárjuk, míg a másikat félig nyitva hagyjuk, hogy szellőzzön ki a szoba. Egymás után gyors zuhanyt veszünk, majd megetetjük a nyulat és ágyba bújunk. Eldöntöttük, hogy összetoljuk a két ágyat, de ezt elhalasztattuk holnapra, így most kivételesen az én ágyamban hajtottuk álomra a fejünket.

- Túl őszinte volt ez a nap, rendesen belefáradtam. - nevetek fel cinikusan.

- Én azért örülök, hogy végre jobban megismerhettük egymást. - somolyog félénken.

- Holnap elviszlek egy étterembe enni. - jelentem ki csillogó szemekkel, közben összefűzve ujjainkat.

- Csak ketten megyünk? - pillant fel rám. Orrán távozó levegő csiklandozza arcélem.

- Igen, randizni megyünk. - puszilom meg homlokát, kissé aggódva, de mikor boldogan elmosolyodik megnyugszom. Fejét nyakhajlatomhoz dörgöli, s egy ártatlan puszi után már a halk nyammogását hallom, ami egyet jelent — elaludt.

—————
Megérkezett🥰
Remélem nem okoztam csalódást a résszel, esetleges hibákért elnézést kérek! 🥺❤️

Már csak négy nap van a suliból srácok, bírjuk ki valahogy! 😬

| kint van az öröklődő fogság kis meglepije ⭐️ |

Puszi a pocitokra! 💚