a szobatárs | taekook ff (befejezett)

• e l e v e n t h

Kellemes olvasást! ❤️

Hangos nevetésünktől visszhangzik az utca. Minho és Jisung kézenfogva sétálnak előttünk, míg mi Taehyunggal egymás mellett lépkedünk. Újfent valami badarságot talált ki Minho én pedig inkább már ügyet se vetek rá. Menthetetlen. Taehyung önfeledten nevetgél, bár jelenleg éppen vitatkozik Jisunggal – ötletem nincs, hogy min.
Nagyon érdekelne mondjuk, hogy ez a két jómadár mióta van együtt. Gesztusaikból látszik, hogy nem pár hetes a kapcsolat, de néha Jisung olyannyira zavarba jön és elpirul, mintha egy órás lenne. Lassan elérkezünk a választott kávéházba. Egy kevésbé feltűnő asztalt kerestünk, majd mikor mind a négyünk kedvére megtaláltuk a tökéletes helyet, elfoglaltuk. A pincér hamarosan kisétált hozzánk, majd pár perc alatt fel is vette a rendeléseinket.

- Na meséljetek, kis szerelmeseim. – szólal meg szobatársam, miközben szélesen elmosolyodik. Szinte érzem az izgatottságot és a kíváncsiságot, ami belőle árad, hisz elég szorosan ülök mellette.

Jisung csak szégyenlősen és elpirulva hajtja le a fejét, míg Minho átkarolja és szélesen elmosolyodva mesélni kezd. Komolyan, a legapróbb részletet se hagyja ki, és időközben kiderül, hogy igazából ők pici koruk óta barátok. Meglepő módon Jisung volt az, aki előbb színt vallott az érzéseiről, persze nem direkt. Minho elég hatásosan tette féltékennyé párját, míg az egy nap annyira kiborult, hogy behúzott neki egyet és aztán megcsókolva sírta el neki a szerelmi vallomását.
Érdekes egy páros az már biztos.

- ...és ti srácok? hogy álltok a párkapcsolatokkal? – teszi fel azt a kérdést Jisung, amit a leginkább el szerettem volna kerülni.

Való igaz, hogy az elmúlt napjaim csodásan teltek Taeval az oldalamon és felejthetetlen emlékekkel gazdagodtam, de félek. Tudom, illetve érzem, hogy ez már, ha csak egy fokkal is, de több, mint barátság – de én nem akarom. Talán csak a félelem és az aggodalom miatt, de nem merek bevállalni egy kapcsolatot. Valószínűleg nem nekem találták azt ki, hisz prostituált voltam éveken keresztül. A romantika már réges régen kihalt belőlem, vagy csak kibaszták már belőlem.

- Nekem még nem volt kapcsolatom, illetve... még tizedikben voltam valakivel, de az egész két hét volt. – szólal meg félénken a mellettem ülő személy, mire én meglepetten kapom rá a tekintetem. Megrántja a vállát. – Csak meg akart dugni.

- T-tessék? – nyeli félre a kávéját Minho. – Két dolog! – tartja fel ujjait. – Meleg vagy? – kérdezi halkan, de egy sunyi mosollyal közben.

- Igen, meleg vagyok. – somolyog félénken. – Mi a másik?

- Szűz vagy? – kérdez rá már sokkal merészebben, egyik szemöldökét megemelve. Taehyung azonnal megismerkedik a vörös egyik legsötétebb árnyalatával, de még Jisung is, aki rögtön párja karjára üt, én viszont csak halkan kuncogok. Bár elgondolkoztat, Taehyung egy nagyon gyönyörű ember, fiú létére is. Bársonyos, selyempuha bőre van, csodálatosan ragyogó szeme és szépen ívelt, telt ajkai. Az utóbb említett kis testrészét eltátja, majd pár percig még szótlanul pislog.

- Szűz vagyok, igen, minden értelemben. – pirul el még jobban. Én csak büszkén elmosolyodok – hihetetlenül örülök, hogy talán én leszek a szerencsés, aki elveheti a szüzességét ennek a csodának.

- ... és te Jeongguk? – pislog rám Minho nagy, érdeklődő szemekkel, mire a mosoly az arcomra fagy. Félszemmel Taehyungra sandítok, aki pont olyan kíváncsian figyel, mint a másik kettő... hurrá!

- Nem vagyok szűz, semmilyen értelemben, de rendes párkapcsolatom nem volt még, nem is nekem való. – mondom ki valós gondolataim. Mind a hárman meghökkenek; ilyen meglepő volt ez?

- És Taehyung? – tekint felém most Jisung. Megölöm.

- Mi van velem? – ugrik pár oktávval feljebb az emlegetett hangja.

- Izzik köztetek a levegő, együtt alszotok és látom ám, hogy most is Jung kezét fogod. – pillant Taehyungra, aki ajkait lebiggyesztve hajtja le a fejét és elengedi a kezemet.

- Mi csak barátok vagyunk és mint mondtam, a szerelmet nem nekem találták ki. – mondom egy kicsivel erélyesebben.

- Oké, felfogtuk, nyugalom. – tartja fel védekezően a kezét Minho.

- Én szerintem... visszamegyek a koliba. – jelentem ki, majd gyorsan leteszek némi pénzt az asztalra és egy puszit nyomok Taehyung tincsei közé. – Hamarosan mindent megértesz... sajnálom. – súgom fülébe, majd elhagyom a kávézót.

—————

Sziasztok! Újra történt egy hosszú kihagyás, amiért elnézést kérek.
Nagyon zsúfoltak a hetek most már a sulimban, hisz pár tantárgyból javítanom kell. Tényleg nagyon sajnálom, és igyekszek hamarabb fríssíteni a könyveimet.
Nagyon sok új dolog van készülőben, amivel szerintem hatalmas meglepetéseket fogok okozni nektek!

Köszönöm annak, aki még olvassa!❤️
Remélem tetszett nektek, ha hibát találtok elnézést kérek érte! ❤️

Puszi a pocitokra!💚💚