a szobatárs | taekook ff (befejezett)

• s e v e n t h

Kétségbeesetten, szinte már a sírás szélén állva nézem a bezárt ajtót, ami mögött eltűnt Taehyung. Még Snowy is furcsán pillantgat körbe, én pedig őt felemelve teszem a ketrecébe, majd az ajtóhoz lépek és lassan emelem kezemet, hogy kopogjak egyet.

-Taehyungie~... gyere ki légyszíves. Ha akarod el is költözök, csak beszéljük meg.- mondom, mire hirtelen kinyitódik az ajtó és Tae vörös szemeivel nézek farkasszemet.

-Én... azt hittem csak gúnyolodsz- mondja alig hallhatóan, mire én értetlenül húzom fel szemöldököm. Megrázza a fejét, jelezve, hogy ne firtassam, majd hirtelen átölel. Megnyugodva fonom én is karjaimat dereka köré, majd a lehető legszorosabban húzom magamhoz.

-Akkor nem zavar? Nem undorodsz tőlem?

-Jungkook.. én sem vagyok a legheteróbb- kuncog fel, mire én is ezt teszem, hiszen eszméletlen aranyos, ahogy ezt kijelentette.

-Legheteróbb... ilyet se hallottam még- tolom el magamtól, majd adok egy puszit a homlokára. -Nagyon megijesztettél, Tae. Azt hittem elveszítelek, mert megharagszol.- fogom kezeim közé az arcát, mire édesen elmosolyodik, majd megrázza a fejét.

-Nem is lehetne rád haragudni, azt pedig meg ne halljam mégegyszer, hogy kiköltözöl innen, mert megverlek.- jelenti ki teljesen komolyan, én pedig bólintok, hogy tudomásul vettem.

-Készüljünk, mert nagyon el fogunk késni.- engedem el magamtól, majd utoljára végig simítok az arcán és ellépek tőle, hogy elkezdhessük mind a ketten a reggeli teendőinket.

Egy kiadós reggeli után neki álltunk készülődni, ami annyiban fulladt ki, hogy lezuhanyoztunk, felöltöztünk és Taehyung még a haját is kivasalta. Felvettük az egyetem által meghatározott egyenruhát, ami igazából egy fehér ing, fekete nadrág egy zakó és természetesen az iskola logójával ellátott nyakkendő.
Beszélgetve hagyjuk el a helyiséget, természetesen miután a nyulat is megetettük, s elindulunk az iskola hatalmas épülete felé, ahol már most tanulók rengetege álldogált.
Megkeressük a saját csoportunkat, majd azokhoz lépünk és majdhogynem leghátul állunk meg egymás mellett. Taehyung szorosan hozzám bújik, látom rajta, hogy kétségbe van esve, ezért megfogom kezét és megszorítom biztatásként, minek hatására érzem, hogy ellazul és rám is mosolyog. Ezután elengedem puha mancsát, hogy véletlenül se legyen ebből félreértés már az első nap, de ettől függetlenül mellette maradok, ugyanolyan szorosan.

-Köszöntök mindenkit a Szöuli Művészeti Akadémián! Kérek mindenkit, hogy helyezkedjen a csoportjához, aztán pedig hallgassuk meg a nyitóbeszédet.- halljuk meg a hangos bemondóban egy középkorú férfi hangját, mire valóban mindenki rögtön beáll az általa kapott csoporthoz. Hamarosan elkezdődik a nyitány, amiben az egész egyetem vezetőkara bemutatkozik, majd ismertetik velünk az iskola szabályait, na meg a kollégiumét is. Természetesen ez nem olyan szigorú, mint egy középiskolai lenne, de ettől függetlenül van néhány dolog, amit nem ajánlatos megtenni. Egy kivetítőn jellennek meg a csoportok, majd azoknak tagjai is külön-külön, hogyha esetleg valaki még nem találta volna meg a sajátját, legvégül pedig mindegyiknek adnak egy termet, ahova el kell mennünk még a mai nap folyamán, hogy felvegyük a további egyenruhákat és a végleges órarendet is.
A beszéd már nem tart sokáig, körülbelül egy óra az egész, így mindenki indulhat is az általa kapott kis terembe.
Taehyunggal ugyanúgy együtt indulunk el, mivel szeretnénk az elején letudni, hogy a nap további része szabad legyen számunkra.
Pár perc szerencsétlenkedés után már megtaláljuk a nekünk kijelölt kis helyet, ahol alig vannak páran, így beállunk a sor végére.

-Jó napot, egy személyigazolványt kérnék.- mondja a nő a kisebb asztal mögül, mire én is és Taehyung is átadjuk neki. Leellenőri gyorsan az adatokat, majd mosolyogva bólint és visszaadja az iratainkat. Nézelődik kicsit a papírhalmaz között, majd kihúz négyet is átnyújtja. -Ezt kérlek írjátok alá, ezzel beleegyeztek, hogy fotókat és videókat készíthet rólatok az iskola, amit később feltesznek majd a honlapra. A másik az órarend lesz a terem beosztással együtt, de egyébként azon lehet variálni, ha nagyon akartok. Ami mellett csillag van, arra nem kötelező bejárni, de azért néha tévedjetek be oda is.- kuncog fel halkan, mire mi is elmosolyodunk halványan. Megköszönjük, hogy ilyan segítőkész volt, majd búcsút intünk neki, és visszasétálunk a kollégiumba, azon belül pedig a szobánkba.

-Hány közös óránk lesz?- kérdezi Tae, amikor már átöltözve terültünk el az ágyon, kivételesen mind a ketten a sajátunkon.

-Szerintem az összes majdnem.- tanulmányozom a kezemben levő két lapot. -Kivéve a tánc és az ének. Az külön-külön lesz, de van olyan, amikor megyünk egymáshoz látogatni.

-Ez nagyon jó lesz akkor.- ül fel az ágyon, majd átsétál hozzám és a lapokat kivéve a kezemből fekszik be mellém, nem sokkal később pedig már a mellkasomon pihen a buksija.

-Nos, kezdődjön az egyetemista élet.

—————
Elnézést, hogy ilyen lapos és unalmas lett ez a rész, de mostmár be fognak indulni a dolgok remélhetőleg 😄

Ha hibát találtok, ne haragudjatok!❤️

Köszönöm mindenkinek, aki olvassa és támogat ezzel a könyvvel kapcsolatban is! ❤️

Puszi a pocitokra! 💚💚