a szobatárs | taekook ff (befejezett)

• s i x t h

Ma van az első nap az egyetemen. Tegnap kicsit későn keveredtünk vissza a kollégiumba, ami nem volt túl előnyös a suli kezdése előtt. Szinte rögtön bezuhantunk az ágyunkba, de amit furcsának találtam az az volt, hogy Tae nem mellém feküdt. Ezt nem bírtam szó nélkül hagyni így megkérdeztem miért nem mellém jött, de nem válaszolt semmit, így én álltam fel és feküdtem be mellé, átölelve testét.

Reggel könnyebben sikerült felébrednem az ébresztő hangjára, mint társamnak, így még tudtam gyönyörködni az arcában. Pár perccel később viszont elkezdtem ébresztgetni. Nyűgösen forgolódott karjaim között, de ennek csak az lett a vége, hogy mellkasomba bújt még jobban, s szerintem tudaton kívül szippantott jó nagyokat illatomból.

-Jó reggelt, ideje felkelni.- mondom fülébe aranyosan, mire lassan nyitogatni kezdi szemeit és fejét megemelve néz rám, pár perccel később pedig sóhajt egy nagyot, majd karjaim közül kibújva fordít hátat nekem. Homlokomat összeráncolom erre a tettére, és természetesen nem hagyom szó nélkül. Tegnap is egész végig furán viselkedett, este sem mellém feküdt, s most is.

-Taehyung- szólítom meg, de semmi reakció, így csak szomorúan kezdenek csillogni szemeim. -Figyelj már rám.- szólok rá kicsit erélyesebben, minek hatására végre felém fordul, de szemei könnyesek. Eddigi érzéseim az arcomra fagytak, és szinte azonnal magamhoz ölelem, hogy lenyugtassam és tudassam vele, hogy minden rendben és én itt vagyok neki. El akar tolni magától, de nem hagyom így a végén már konkrétan rajta fekszek és ölelgetem, ahogy csak tudom. -Nyugodj már le, és ne akarj ellökni.

-Hagyj...- szipog még mindig, de közben már ő is ugyanolyan szorosan ölel magához.

-Taehyung, mivel bántottalak meg? Mi a baj?- kérdezem meg én is már sokkal halkabban és nyugodtabban, ami végre hatással is lesz rá, így egy utolsót szippant, s kicsit eltol magától. Nem hagyom, hogy messze küldjön, így a tenyeremet arcára helyezem és hüvelykujjammal gyengéden cirógatom, mire elmosolyodik és elkezdi mesélni, hogy mi is bántja.

-Csak tegnap olyan jól elvoltál Jiminnel, és úgy éreztem, hogy rám nincs szükséged. Ez pedig nagyjából a rémálmomra emlékeztetett. Nem volt jó érzés...- suttogja már az utolsó mondatot, mire én kezdem összerakni magamban a képet. Valaki elhagyhatta vagy becsaphatta régebben, s ezt álmaiban újra éli. A tegnapi napon pedig, ahogy én Jimint inkább helyeztem előtérbe, mint őt, rosszul esett neki.

-Én sajnálom. Jiminnel nagyon régen találkoztam és úgy gondoltam, hogy jól érzed magad Yoongival.

-Ez így van. Nekem is hiányzott Gi, de Jimint soha nem említetted, és inkább ez az, ami bánt.- hajtja le a fejét, így sajnálatos módon tenyerem lekerül arcáról, de inkább megkeresem a kezét és összefűzve ujjainkat ejtem kettőnk közé, pont a nyúl mellé.

-Ne haragudj, mit szeretnél tudni? Elmondok bármit még ráérünk úgyis.- pillantok fél szemmel az órára, ami a szobánk falán díszeleg, s hét óra negyvenegy percet mutat. Az egyetem vezetősége kilenc órára hívta be az összes diákot, hogy kiosszák a végleges órarendeket és ismertessék az iskola szabályait. Úgy gondoltam, hogy jobb lesz korábban felébredni, nyugodtan pihenni és elkészülni a kezdés előtt, de ha most szeretne beszélgetni a szobatársam, akkor most fogunk.

-Ahj...- sóhajt nagyot, majd hátradől az ágyon, Snowyt a hasára téve. Elmosolyodok, majd én is elterülök az ágyon, s én Taehyungot húzom a mellkasomra, így a nyuszi már az én hasamon pihen, miközben társam őt simogatja. -Van valami, amit nem tudok. Érzem, hogy titkolsz valamit. Nem akarom erőszakkal kiszedni belőled, de megöl a kíváncsiság.- néz fel rám bociszemekkel és még ajkait is lebiggyeszti a hatás kedvéért. Olyan aranyosan fest így, hogy egy pillanatra elgondolkozok azon, hogy benyögöm neki, hogy egy időben prostituált voltam, de arra még nem állok készen. Az első dolog, amit most közölni fogok vele, s ráfoghatom, hogy ez az a nagy dolog, az nem lesz más, mint az identitásom.

-Meleg vagyok, Taehyung. A fiúkhoz vonzódom.- jelentem ki, mire keze megáll a nyuszim bundájában és hirtelen ül fel az ágyon. Furcsán méreget, majd fogja magát és kirohan a mosdóba, viszont nekem kell pár perc, hogy felfogjam;
lehet mindent tönkretettem most.

—————
Nos, holnap már nem megyek suliba, szóval esélyes, hogy hétvégén még lesz egy rész, de most a oneshotos könyvemet akarom kicsit kezelésbe venni 😍

Remélem tetszett nektek ez a rész és nem okoztam csalódást! ❤️

Nem kapok túl sok visszajelzést a könyvvel kapcsolatban, aminek annyira azért nem örülök, viszont akik írnak, azoknak nagyon köszönöm! ❤️☺️

Puszi a pocitokra! 💚💚