a szobatárs | taekook ff (befejezett)

• e i g h t e e n t h

- Egy óra múlva visszajövök, addigra legyél kész, oké? - hajolok Taehyung fölé, aki most próbál magához térni a délutáni alvásából. Tipikus.

- Oké. - nyammog, majd miután kinyújtóztatta végtagjait, felül az ágyon. Gyorsan nyomok egy puszit a homlokára, majd cipőmet magamra kapva lépek ki a szobából.

Elmosolyodva sétálok ki a kollégium ajtaján, ahol már ott vár engem Jimin és Yoongi. Elmondtam nekik - illetve csak Jiminnek-, hogy ma randevúzni viszem Taehyungot, így Yoongi mindent le akart csekkolni. Imádja Taehyungot, ez tény és való és tiszteletreméltó, ahogy gondoskodik róla. Már telefonban véghallgattam a kedves szavait, hogy mit fog velem tenni, ha megbántom az ő barátját. Úgy gondolom, hogy ideje tudnia Yoonginak is az igazságot rólam és az életemről.
Mindent elmesélek neki, tényleg mindent. A múltamról, az érzéseimről és minden egyéb dologról. Majdnem letelt az egy óra, amikor is észbekapok és eszembe jut, hogy Taehyung vár rám. Valószínűleg még nincsen kész, de már lehet közelít a majdnem állapothoz, ami Taehyungnál nagyon jót jelent.
Elköszönök a barátaimtól, majd lassan visszasétálok a kollégiumba. Intek a portásnak, majd felmegyek a szobánkba. Benyitok, viszont szobatársam sehol. Túl nagy a csend. Gondolataim félbeszakadnak egy gyönyörű káromkodás végett, ami a fürdőből jön. Nem szólok semmit, csak halkan, fejemet csóválva és halkan nevetve megyek az ágyamhoz, majd leülök. Fújok magamra egy kevés parfümöt és hajamat is összeborzolom — készen is vagyok. Tae körülbelül öt perc múlva lép ki, majd mikor meglát, ijedten az órára pillant.

- Kettő perc és kész vagyok! - szalad vissza a fürdőbe, mire én elnevetem magam, majd csak eldőlök az ágyon. Taehyung már most úgy nézett ki, mint egy modell; mégis mit akar még csinálni? - Kész vagyok. - hajol fölém, mire én elmosolyodok és felülök. Kezét megfogva állok fel az ágyról, majd mérem végig.

- Tudom, hogy nem illik ilyet mondanom, de gyönyörű vagy. - nyomom ajkaimat homlokának, majd elhúzódva tőle indulok ki. - Na? Jössz? - fordulok vissza, de mire észbe kapok már a hátamon van. - Biztos, hogy nem! - kezdek forgolódni, hogy leszállítsam, múltkori szavaimhoz híven, de amikor nyakamba puszil megállok és úgy döntök, hogy mégis leviszem így. Milyen hatással van rám egy puszta, ártatlan puszi tőle. - Kérek még puszit.

- Csak haladjunk. - kuncog fülem mellett, de mégis egy nyálas puszit nyom nyakam bőrére. Térdhajlatai alá nyúlva tartom meg, hogy le ne essen és elindulok a lépcső felé. Csak két emelet...

*******

- Egyébként YoonGi tényleg megkeresett? - fordul felém, mikor már egymás mellett sétálunk egy-egy gömb fagylalttal.

- Aha. - vihogok. - Egyébként elmondtam neki és Minhoéknak is mindent.

- Mármint a múltad? - pislog kíváncsian.

- Igen, a múltam. - erősítem meg, bólintva is egyet.

- Büszke vagyok rád. - mosolyodik el édesen, mire én is ezt teszem.
Tovább sétálunk csendben, egymás mellett a parkban. Észreveszem, hogy a keze néha meg-megmozdul, de nem tesz semmit, így a sokadik ilyen esetnél megragadom és összefűzve ujjainkat lépegetek tovább. Taehyung felé fordulva észlelem a kis pírt az arcán, de nem teszem szóvá — biztosan kiakadna. Magamban felnevetek gondolataim hatására.

- Éhes vagy? Esetleg van valami kívánságod? - töröm meg a csendet. - Soha nem szerveztem még randit és ez most igazából nagyon furcsa nekem. Ne haragudj. - mondom kicsit bűnbánóan és egy pillanatra úgy érzem, hogy rossz döntés volt ez. Mégsem az én típusom a szerelem.

- Ne agyald túl! - förmed rám.
- Én már annak is örülök, hogy így itt sétálgatunk kettesben. - cirógatja meg hüvelykujjával kézfejemet. - Üljünk le oda. - mutat egy padra, mire én engedelmesen követem, s egymás mellett foglalunk helyet. Lábait törökülésbe húzva fordul felém, míg én csak egyik lábamat a padra fektetve helyezkedek vele szembe. Kíváncsian pislogok rá, míg ő sokatmondó tekintetével próbál hatni lelkemre — ösztönözni szeretne a társalgáshoz. Mély levegőt véve játszom le magamban a begyakorolt szöveget, de nem megy; semmi se jut eszembe.

- Figyelj... - kezdem halkan. - Tudod, hogy nem volt egyszerű életem. Bár egyikünknek sem igazából, de ebbe nem akarok belemenni. - kezdek hadarni. Le kellene nyugtatni magam, de gyorsan! - Lényeg, hogy soha bele se mertem gondolni, hogy én valaha újra érzéseket tápláljak a nyúlon kívül más élőlény felé. - nevetek halkan, majd mély sóhajokkal folytatom. - Erre beestél a kolis szobánk ajtaján tíz táskával és egy Yoongival és én úgy éreztem - igen, már akkor-, hogy megsemmisült a kis védőpajzs körülöttem. Már az első tekintet, nameg' ahogy mosolyogva kérdezted, hogy etetheted-e a nyulat... elvarázsolt. Amikor nem mertél megölelni, de utána már együtt is aludtunk. Ez mind; csodálatos volt és az is persze!, de én még legalább ezer ilyen dolgot akarok veled átélni, Taehyung és már nem úgy, mint egy szimpla szobatárs vagy barát. Megkedveltelek, elragadó személyiséged van, s meseszép vagy fiú létedre is. Ha esetleg meg is próbáljuk együtt, biztos nehéz lesz... mivel sok mindenben különbözünk, de én bízok benne, bízok bennünk. - fejezem be kissé félve és az elején hiába beszéltem szemeibe nézve, időközben elkanyarodott a tekintetem a mellettünk pihenő bükkfára.

- Oh.. Jungkook. - szipog Tae, mire ijedten nézek rá.

- Jézusom, miért sírsz? Mi rosszat mondtam, édes? - kérdezem félve, arcára simítva.

- Semmit, te hülye. Ezek örömkönnyek. - törli le a sós kis cseppecskéket arcáról somolyogva. - Szívemből szóltál. Nagyjából ugyanezeket gondolom én is és én lennék a legboldogabb, ha megprobálnánk; együtt.

- Akkor ez azt jelenti, hogy egy pár vagyunk? - értetlenkedek, mire elneveti magát.

- Ha szeretnéd. - vállat ránt.

- Hogyne szeretném. - pattanok fel eddigi ülőhelyemről, s lassan ő is követ. Átfogom derekát karjaimmal, míg ő óvatosan nyakam körül kulcsolja össze végtagjait. Szemei ragyognak, mint a gyémánt és mosolyával újra magába bolondít egy tized másodperc alatt. Közelebb hajolok, orrunk hegye már összeér, így oldalra döntöm kissé fejem. Íriszeim sarkából felmérem, hogy senki sincs látóhatáron belül, így mikor párom lehunyja pilláit én is követem. Ő is eldönti a fejét pár fokkal, majd néhány másodpercen belül megtörténik az, amire a megismerkedésünk óta várok;

ajkaink találkoznak, így kényeztetve egymás mézédes, puha párnácskáit perceken keresztül, az időbe és a térbe feledkezve.

—————
Sikerült összehoznom a részt! ❤️
Jaj, már nagyon a vége felé járunk!🙄

Ha hibát találtok elnézést! 😪
Remélem nem okoztam csalódást!💕

|• az elkövetkezendő két hétben sok-sok bulira hivatalos vagyok, így nem tudom mikor lesz rész. Megteszek minden tőlem telhetőt és próbálom minél hamarabb hozni, hisz már csak három fejezet van hátra (ha minden igaz). •|🌼❣️

Puszi a pocitokra! 💚💚

/ui.:talán egy fokkal jobban vagyok már lelkileg. és minden kezd újra egyenesbe jönni. most már csak egy személyen múlik.