a szobatárs | taekook ff (befejezett)

• e i g h t h

-Nézünk egy filmet, Kook?- kérdezi meg Tae, mikor már egy jó ideje csak pihenünk az ágyamon édes kis semmiségekről beszélve.

-Menjünk le a társalgóba?- kérdezem meg, hiszen valós, hogy van televízió minden emeleten, de mégse olyan, hisz oda bármikor bárki bejöhet és az elég zavaró lehet.

-Mehetünk, vagy nézzünk gépről?- ötletel tovább, mire már elkuncogom magam.

-Nekem az is jó, ha csak pihenünk, a többit döntsd el te.- simítok tincsei közé és nagyon jól esik, hogy ilyen közel érezhetem magamhoz. Megnyugtat a közelsége és az is, hogy úgy néz ki őt is az enyém. Szeretném, ha így maradnánk akar örökké is - és ez az érzés megrémít.

-Hozom a laptopom.- áll fel mellőlem, de nincs messze sokáig, pár másodperc múlva újra magam mellett tudhatom. Hátát a falnak dönti, s várja, hogy én is hasonlóképpen tegyek, hisz filmezni így tudunk kényelmesen. Leutánzom mozdulatait, majd lábaimat kinyújtva dőlök végleg a falnak. Egyik kezét szégyenlősen, kissé félve kezdi felém irányítani, mire én értem a célzást, és azonnal érte nyúlok, hogy megfogjam a kezét, sőt összekulcsolom ujjainkat. Elmosolyodik, ahogy rám pillant és egy kisebb pírt vélek felfedezni arca két oldalán, aminek hatására nekem is felkerül a ritka görbület arcomra.

-Nos; - fordul vissza a laptopja felé és bekapcsolja, majd beírja a kódot, ami 0802. Szemöldököm ráncolom, hisz tisztán érthető, hogy ez egy dátum.

-Mi volt augusztus másodikán?

-Mi?- kapja hirtelen rám tekintetét. -Nem illik nézni más jelszavát- húzza fel orrát durcásan, és kezét is el akarja venni, de nem engedem.

-Na, mondd el..- suttogom fülébe, mire érzékelem, ahogy kirázza őt a hideg; jó jel.

-Akkor találkoztunk először...- mondja oly' halkan, hogy csoda, hogy meghallom, de amikor felfogom rögtön boldogság árad szét testemben.

-Ez nagyon édes.- puszilom meg homlokát és közben hüvelykujjammal már kézfejét cirógatom. Elpirult.

-Olyan gáz- motyogja szinte nyüszítve, és arcát szabad tenyerébe hajtja.

-Nyugalom, ez aranyos, nem gáz.- veszem el kezét arca elől és nézek bele azonnal mogyoró barna színű szemeibe, amik képesek egy pillanat alatt elvarázsolni.

-Mindegy..- sóhajt beletörődve sorsába, majd megnyitja a böngészőt és elkezd keresni egy filmet, ami mind a kettőnk ízlésének megfelelő lesz.

-Vígjáték vagy horror?

-Teljesen mindegy.- adom meg a választ kérdésére, mire duzzogva fordul hozzám.

-Nincs is kedved hozzá...- motyogja orra alatt, mire én értetlenül nézek rá, aztán leesik, hogy mire gondol.

-Gyere már ide, te- vetem át eddig szabad karomat válla mögött és húzom magamhoz közel, így feje máris a kulcscsontom környéken helyezkedik el, míg a laptop már az én ölemben van. -Van kedvem filmet nézni, ne aggódj, a lényeg, hogy itt legyél velem.

-Nyálas vagy; -jegyzi meg, minek hatására én felkuncogok. -De nem zavar.

~~~~~

Miután sikeresen vége lett a filmnek, arra lettem figyelmes, hogy Tae elaludt. Eszméletlen édes tud lenni, ahogy pólóm anyagát szorítja magához, miközben arcát egyre jobban és jobban fúrja nyakam és kulcscsontom közé.

-Ébredj Tae- súgom fülébe, miközben kikapcsolom a gépet és leteszem az éjjeliszekrényre.

-Nem...- dünnyögi, miközben jobban hozzám bújik, én pedig elmosolyodok. Irtózatosan aranyos tud lenni ilyenkor.

-Vacsizzunk meg, aztán pedig gyors fürdés és aludhatsz tovább.

-Rajtad?- pillant fel rám laposakat pislogva.

-Rajtam.- mosolyodok el teljesen boldogan és őszintén. Felkel rólam, majd egy hatalmas ásítás közepette nyújtózkodni kezd, végül pedig a szekrényhez lép.

-Felvehetem egy pólódat?- tekint rám bociszemekkel.

-Hogyne.- bólintok azonnal, miközben én is felülök, majd tekintetem a nyuszira vezetem. Elaludt ő is. Felállok az ágyból, majd veszek ki egy kis reszelt répát és beteszem a ketrecbe, hogyha felébredne mégis legyen ennivalója.
Tae közben kiválasztotta a számára megfelelő ruhadarabokat, majd bemegy a mosdóba.

Kisétálok a konyhába, ahol kiveszek pár szelet kenyeret, majd szendvicset készítek belőle és behelyezem a melegszendvicsütőbe. Leülök az asztalhoz addig, majd arcomat a tenyereimbe helyezem és elkezdek gondolkodni.

Kettőnkön.

Fura a kapcsolatom Taeval. Olyan, mintha egy pár lennénk, de mégse. Való igaz; mind a ketten bevallottuk, hogy melegek vagyunk. Hatalmas titkot rejtegetek még és érzem, hogy ő sem mindent mondott el nekem eddig. Örülök annak, hogy ilyen jó viszonyt ápolunk.

A fürdőszoba ajtajának nyitódása ránt ki gondolataim közül, így fejemet arra kapom, utána pedig már felállok és a szendvicseket kiveszem a sütőből. Elmosolyodok, ahogy megpillantom a világ legédesebb teremtményét, majd intek neki, hogy foglaljon helyet. Valami oknál fogva nem ül le egészen addig, amíg én nem helyezem le magam az egyik székre; de ekkor minden értelmet nyer.

Arra várt, hogy helyet foglalják. - hisz így tudott ölembe ülni, hogy aztán szégyenlősen, fejét lehajtva kezdjen hozzá az evéshez. Ujjainkat összefűzöm, mire elvigyorodik és ettől kezdve már sokkal felszabadultabban kezdünk újra beszélgetni.

—————
I AM BACK!
Sajnálom, hogy ilyen későn jött a rész, de hamarosan szünet és akkor behozom a lemaradást!
Remélem tetszett, a hibákért elnézést! ❤️❤️

Köszönöm mindenkinek, aki itt van és olvassa! Véleményeket is szívesen olvasok a könyvről! ❤️☺️

Puszi a pocitokra! 💚💚