Taehyung és én az egész délutánt kint töltöttük, sőt még az estébe is belenyúlt a randevú. Kézenfogva bolyongtunk a városban össze-vissza, az idő múlását tudomásba se véve. Este kilenc után keveredtünk valahogy vissza a kollégiumba, ahol a portás bácsi -, aki egyben jó barátunk már- mosolyogva nézte összekulcsolt kezünket. Most Taehyung éppen a laptopján próbál valami filmet keresni, ami mind a kettőnknek megfelel, míg én mögötte ülve ölelem derekát.
- Ez jó lesz? - mutatja az elmúlt öt percben már a tizedik filmet, de mire én rábólintanék, rájön, hogy neki mégsem tetszik. - Ah, mégsem. - csóválja fejét, közben karomra simítva. - Kook segíts már választani. - fordul hátra lebiggyesztett ajkakkal. Kuncogok egy sort, majd megpuszilom párnácskáit. Arca kipirul, édesen elmosolyodik és hátát mellkasomnak dönti. - Oké, nézzük ezt.
- Nekem tíz perccel ezelőtt is mindegy volt, most is az. - puszilom meg tarkóját. Elhelyezkedik lábaim között, majd elindítja a Lopott idő című filmet. Vállán támasztom meg államat, ahogy hasfalát simogatom pólóján keresztül. Egyik keze combomon pihen, a másikkal karomat cirógatja, lábszárain pedig a laptop pihen.
******
- Na hogy tetszett? - kérdezem páromat, de nem érkezik válasz. Kíváncsian, s egyben értetlenkedve hajolok elé. - Tae? Ohh! - értem meg már, hogy miért is nem válaszolt. Elaludt. Lassan, óvatosan kikúszok mögüle, majd leveszem lábairól a gépet, és hagyom eldőlni finoman. Azon nyomban helyezkedni kezd, befordul a fal felé, párnámat magához ölelve. Ráterítek egy plédet, majd megsimítom arcát. Kabátzsebemből előveszem a doboz cigarettámat és a gyújtómat, majd azokkal indulok ki a szobából.
Tizenegy óra múlt, így kicsit félve, de bepróbálkozok Mr. Lee -nél. Fejét csóválva enged ki a kollégium udvarára, mire én hálásan pislogok rá. Leint, majd bezárja utánam az ajtót. Leülök egy padra, majd kivéve egy szálat veszem ajkaim közé.Elgondolkozok; mennyi minden történt ma. El se hiszem, hogy párkapcsolatban élek most már. Van egy társam, egy párom, egy szerelmem. Olyan lehetetlennek tűnt ez még pár héttel ezelőtt. Mikor még az egy napra eső kuncsaftok számát számolgattam és elmélkedtem, hogy fér bele mindez huszonnégy órába. Most pedig a világ legédesebb sráca van mellettem, és talán viszont szeret. Szerelmes lettem, te jó ég! Felhorkanok, pedig senki nincs itt. Mennyire valótlan ez az egész, mégis túl valóságos.
Három szál cigaretta parázslott már el két ujjam között. Kezdek én is fáradni, s már bűzlök is a füst szagától. Ásítva állok fel a fa szerkezetről, majd bemegyek az épületbe. Megköszönöm Mr. Lee -nek, hogy kiengedett, majd elköszönve tőle indulok fel a második emeletre. A szobánk előtt kifújom magam, bár nem tudom mitől félek. Benyitok. Taehyung ugyanúgy fekszik, békésen szunyókálva. Mosolyom hervaszthatatlan, még akkor se tűnik el arcomról, amikor beállok a zuhany alá. Villámsebességgel tusolok le, mégis alaposan. Törölközőt a derekam köré tekerve lépek ki a kis helyiségből, de előtte kinyitom az ablakot, hogy kiszálljon a gőz és átszellőzzön a mosdó. Felkapok egy alsó nadrágot gyorsan, majd befekszek Tae mellé, aki ekkor rögtön felém fordul és mellkasomra hajtja a fejét. Megkeresem a kezét, amivel nem derekamat öleli át, s összefűzöm ujjainkat.
******
- Szia. - hallok meg egy édes hangot, amikor kezdek magamhoz térni. - Nagyon aranyos vagy így, de lassan fel kellene kelnünk. Tízkor kezdődik az első óránk. - simogatja arcomat Taehyung. Nem foglalkozva a reggeli kómássággal és a szájízzel sem húzom magamra és csókolom meg. Halkan felsikkant, de utána teljesen hozzám simulva viszonozza ajkaink játékát.
- Jó reggelt neked is. - forgatom szemeimet mókásan. - Máskor a sulis dolgok előtt kérlek adj egy csókot és akkor használható leszek. - nevetek fel, simogatva a hátát.
- Jól van. - nyújtja ki a nyelvét. - Neked milyen izmos hasfalad van. - csodálkozik el, egyik kezével félve hasamra simítva. Megfogom a csuklóját, majd magabiztosabban pocakomra teszem.
- Már láttad amúgy. - mondom, próbálva nem sóhajtani puhácska, fürge ujjai miatt.
- De még nem fogtam. - néz rám kihívóan.
- Oh, elnézést! - nevetek fel.
******
- Akkor ti együtt vagytok? - sikít fel az udvar közepén Jisung.
- Jézusom, Sungie! - markolássza fülét a párja, míg a fiatalabb vállára üt, de utána azonnal békepuszit ad.
- Igen, együtt vagyunk. Hivatalosan is. - mondom szorosan magamhoz vonva szerelmemet, aki piroskás arcát próbálja elrejteni vállam üregében.
- Csókold meg, légy szíves. - néz Jisung barátomra kérlelően, a lehető legaranyosabb módon.
Taehyung félve rám pillant, mire én csak megrántom a vállamat és közelebb hajolva érintem össze párnácskáinkat, így adva az egész egyetem tudtára, hogy mi egy pár vagyunk.—————
Szius guys💕
Próbálom minél hamarabb befejezni, de így is van még két rész, amire a héten mindenképp sort fogok keríteni! ❤️
Köszönöm annak, aki olvassa és remélem tetszik a történet! Ha hibát találtok elnézést kérek, később lehet átjavítom! 💜😪|•nagyon szeretlek titeket, drága olvasóim!🌼🥰🤧
Puszi a pocitokra!💚
YOU ARE READING
a szobatárs | taekook ff (befejezett)
FanfictionJungkook egy elveszett lélek, akinek eddigi életében nagyon sok rossz dolgon kellett keresztül mennie. Néhányszor már azt érezte, hogy fel akarja adni és inkább egy jobb helyre kerülni. Egyik nap viszont, amikor levelet kapott, hogy felvették az mű...