a szobatárs | taekook ff (befejezett)

• f i f t h

Kellemes olvasást! 💜

-Nem megyünk ma valahova?- kérdezi tőlem Taehyung, miközben a szőnyegen ülve játszunk a nyuszival.

-Mehetünk.- mondom kicsit nemtörődőm stílusban, mire Tae szomorúan néz rám.

-Akkor nem kell...- mondja halkan, majd feláll és az ágyához lép, hogy aztán a fal felé befordulva vegyen mély levegőket. Nagyot sóhajtok, majd a nyuszit a ketrecbe helyezem, később pedig már Tae mellett fekszek, derekát szorosan ölelve.

-Ne haragudj, nagyon rosszul aludtam este és nyűgös vagyok, de mehetünk persze.- puszilok tincsei közé, mire már boldogan fordul felém és ölel át teljesen. Nyakamba szuszog, ahogy fejét teljesen kulcscsontom hajlatába fúrta, és ez megnyugtat.

-Ugye nem miattam aludtál rosszul?- kérdezi meg a nyilvánvalót. Nem akarok neki hazudni.

-Valamilyen szinten de. Újra valami rosszat álmodtál és nagyon aggódtam.- mondom, hátát kezdve simogatni.

-Sajnálom...- hajtja le a fejét bűnbánóan, mire én leszek az, aki elsajnálja magát.

-Taehyungiee~, ne sajnáld, csak mondd el, ha szeretnéd.- emelem meg fejét és homlokára puszilok.

-Még nem akarok róla beszélni.- ül fel az ágyon, de nem engedem messze, rögtön megfogom a kezét.
Jól esik a közelsége.

-Megértem, de jobb lesz, ha valakinek elmondod majd.- mosolyodok el, majd arcára simítok. -Na... ne szomorkodj. A mosolyod sokkal jobban tetszik.

-Ne hozz zavarba~ - kuncog fel, miközben hassal az ágyra vetődik, arcát teljesen a párnába rejtve.

-Készülj, aztán menjünk.- nevetek fel én is, majd felállok mellőle, de mielőtt még a szekrényemhez lépnék, megpaskolom fenekét.

-Jól van...- dünnyög, majd még mindig szinte lángoló fejjel áll fel és megy be a fürdőbe, hogy elintézze reggeli dolgait.

•••••

Már a parkban sétálunk, miközben valami teljesen értelmetlen dologról beszélgetünk, amikor Tae hirtelen megtorpan és egy padot néz berögződötten, minek hatására tekintetem nekem is arra vándorol. Jobban megnézem, hogy kik ülnek ott, és az egyik személy, az én rég nem látott barátom; Park Jimin míg a másik -ha jól emlékszem-, Taehyung legjobb barátja, talán YoonGi.

-Úristen ez Gi...- suttogja Tae, és én már hirtelen azt hiszem, hogy valami baj van vagy összevesztek és nem akarja őt látni, amikor hirtelen egy nagy sikoly kíséretében odaszalad hozzájuk és az említett barát nyakába veti magát. Lassan én is odamegyek, mire Jimin meglepődve néz, de azonnal feláll és bár kicsit félve, de egy ölelésben részesít, amit szívesen viszonzok, mivel szinte beolvadok karjai közé.
Mégis csak ő az egyetlen, akire eddigi életemben számíthattam.

-Khm...- hallok meg egy morcos hangot magam mögül, mire Jiminnel lassan elválunk egymástól és Taera, majd Yoongira nézek, akik mind a ketten ugyanolyan meglepetten figyelnek. -Ti ismeritek egymást?- teszi tel kérdését YoonGi.

-Jungkook és én kiskorunk óta barátok vagyunk.- mosolyodik el Jim, ahogy átkarolja a vállam.

-Így van.- mosolyodok el én is, de pár perc után felfogom, hogy mit is láttunk az előbb, így azon nyomban rákerdezek. -Viszont nem mondtad, hogy van valakid...

-Alakulunk.- hajtja le a fejét szégyenlősen, minek hatására muszáj felnevetnem, így Gi végre kap az alkalmon és újra magához tudja húzni Jimint, aki készségesen kulcsolja össze ujjaikat, és simul a másik oldalához. Taehyung már mellém állt, és sajnos nem tudom elengedni azt, hogy milyen feszült lett hirtelen és valamiért egy méteren belül nem jön közelebb.

-Öhm...- szólal meg az előbbi gondolataim főszereplője. -Merre mentek? Vagy ketten akartok lenni?

-Mehetünk együtt is, de nekem mindegy.- rántja meg a vállát YoonGi, mire Taehyung még szomorúbb lesz, amit már legjob barátja is észrevesz. Meglepődve, egy kicsit értetlenül figyeli Taet, aki próbálja kerülni a szemkontaktust. -Tudod mit? Menjünk el a közös kávézónkba. Mutassuk meg a srácoknak.- csillognak fel mostmár Yoon szemei is, ahogy Tae is elmosolyodik, őszintén.

-Rendben.- mondjuk egyszerre Jiminnel, majd miután elindult YoonGi és Tae elől, mi Jiminnel kicsit lemaradva követjük őket.

-Taehyung, mi?- lök meg vállával.

-Barátok vagyunk.- jelentem ki a nem túl nyilvánvaló tényt.

-Ahha~- kuncog fel, majd elkomolyodik a pillantása és karomat megfogva lassít le. -Kiszálltál?

-Ki, végleg. Felvettek az egyetemre, ott lakok a koleszban és majd ha lesz kedvem elvállalok valami rész idős munkát.- mondom el a fejleményeket, mire Jimin őszinte boldogsággal tekint rám, majd megölel.

-Végre.- sóhajt nagyot, amikor elválik tőlem. -Mi van ezzel a Taehyung gyerekkel? Nem nagyon tetszett neki, ahogy ölelgetlek.

-Szoros a barátságunk. Tudod, hogy a szerelem nem nekem való.- mondom szomorúan.

-Meg se próbálnád vele?- néz közben a beszélgetés fő tárgyává vált személyre, aki most is -mint általában-, gyermekies mosollyal az arcán mesél valamit lelkesen barátjának, aki ugyanolyan szívélyesen hallgatja, mint ahogy én szoktam.

-Talán... de, még nem most.

-Összeillenétek. Gondolkodj rajta.- kacsint Jimin, majd előre szalad Yoongihoz, és nem sokkal később már meg is érkezünk a kávézóba, ahol eltöltünk kellemesen egy délutánt, mi négyen.

—————
Sikerült végre normális időben hoznom a részt! 😍❤️
A hibákért elnézést kérek, és nagyon remélem, hogy tetszik nektek! Szívesen olvasnék véleményeket a könyvről! 😅💕

Puszi a pocitokra! 💚💚