a szobatárs | taekook ff (befejezett)

• s e c o n d

Eltelt kettő hét, s mióta egyszer közösen etettem meg a nyulamat Taehyunggal, nem láttam. Beszélgettünk utána egy keveset, de elmondása szerint, mivel Szöulban van és egy hónap még előttünk áll az iskola kezdetéig, meglátogatja a nagymamáját, hiszen ő itt él.

Taehyung összeségében egy nagy energiabomba. Be nem áll a szája, állandóan mosolyog szinte és ennek tetejébe még irtózatosan kedves és ahogy eddig észrevettem, nagyon okos is.
A fiú amúgy egy nagyon szerethető személyiséggel rendelkezik és bár fáj bevallanom, de talán abban a pár órában, amit vele töltöttem, megkedveltem.
Persze, nem úgy, mivel a párkapcsolat az egyáltalán nem nekem való, de mint egy rendes barát, el tudnám képzelni.
Bár tudom, hogy mellettem nem sok ember képes megmaradni, vakreményt kelthetek magamban. Szükségem lenne végre valahára egy olyan barátra szert tennem, aki nem csak kihasznál, nem csak csalódást tud okozni.
Jimin, miután megtudta, hogy mivel keresem a pénzt, nem egyszer szúrt hátba. Bár sosem szándékosan, hiszen állapota elég labilis néha, de kisebb-nagyobb viták esetén, mindig ezzel támadt. Természetesen utána megbánta, bocsánatot kért, de hiába fogadtam el, soha sem tudtam teljesen elnézni és elfelejteni a szavait.

Ahogy telik az idő, a házamba is ellátogattam egy nap és biztosra mentem, hogy minden szükséges dolgot magammal vittem. Rendesen bezártam minden ajtót, az értékesebb dolgokat, ami ott maradt, természetesen eltettem, és végleg búcsút intettem a lakásomnak.

Már csak egy hét van az egyetem kezdetéig. Taehyung tegnap már visszajött, de éppen csak beugrott pár órára, aztán mivel dolga volt újra elsietett. Elmondása szerint másnap -avagy ma-, már itt lesz, amit igazán várok. Szívesen megismerném őt, de nem hiszem, hogy egy ilyen életvidám fiú meg bír maradni az én depresszív személyiségem mellett.

-Szia- ugrik be az ajtón Taehyung, majd levetődik az ágyára. -Hogy vagy?- pattan fel rögtön és átül az én ágyamra. -Szabad?- néz a nyuszira, aki az ölemben pihen.

-Persze- mosolyodok el, majd átadom neki a pici állatkámat.

-Na mesélj, mit csináltál ebben a három hétben?- kérdezi, miközben elkezdi simogatni a fehér bundát.

-Semmit, itt voltam a koliban és Snowy-val játszottam, na meg egyszer elmentem a lakásomba.- rántom meg vállamat, és én is elkezdem simogatni a hófehér nyulat, de ahogy odanyúlok kezünk összeér, Taehyung pedig mintha azonnal elpirulna, majd megszeppenve néz fel rám, de pár pillanat múlva már újra magára festi gyermekies mosolyát.

-Nos, akkor biztos unatkoztál. Na nem baj, már itt leszek én is.- ugrik egyet az ágyon, amire muszáj, hogy felkuncogjak.

-Örülök, hogy itt leszel.- suttogom, de legalábbis halkabban ejtem ki az előbbi szavakat ajkaimon, viszont ő meghallja.

-Remélem jó barátok leszünk.- mondja, közben már lágyabban mosolyogva, majd kiemeli az öléből a kis szőrmókot és a ketrecébe teszi. -Jeongguk- szólít meg, mire odakapom tekintetem és meglepetten figyelem, ahogy előttem áll. -Megölelhetlek?- teszi fel kérdését alig hallhatóan, pulcsija alját gyűrögetve.

-Te-tessék?- kerekednek ki szemeim, ami hangomon is hallatszik, minek hatására szomorúan emeli rám tekintetét, de ahogy észreveszem a csalódott csillogást szemeiben, mintha ketté törnék a szívemet.

-Nem érdekes, hagyjuk.- mondja, és mintha egy könnycseppet látnék meg szeme sarkában, én pedig ennek a felismerésnek köszönhetően, azonnal felpattanok eddigi helyemről, és karjaimba húzom a megszeppent, mégis gyönyörű, fiút.

-Ne haragudj, engem... nem szoktak csak úgy ölelgetni.- mosolyodok el keserűen, majd amikor megérzem, hogy milyen hirtelen kapaszkodik meg felsőmbe, még szorosabban magamhoz vonom. Hátát kezdem simogatni, bár egyik kezemmel lassan már hajánál járok, de nem látom jelét, hogy zavarná, így nyugodt szívvel vezetem fel jobb kézfejemet hajzuhatagába, míg a ballal továbbá is hátát cirógatom, ő pedig még mindig csak erősen szorítja a pólót gerincem vonalánál, és szuszog a nyakamba. Pár perce állhatunk már így, amikor megpróbálok elhúzodni, de nem enged, sőt nyammog is párat, amiből arra következtetek, hogy elaludt.
Halkan elnevetem magam, majd combja alá nyúlva felkapom ölembe és végül az ágyára helyezem. Snowy azon nyomban felugrik mellé, mire mosolyom még szélesebb lesz. Egy plédet terítek Taehyungra, majd a nyulat is megsimogatom és végül pedig egy mosollyal az ajkaimon átülök a saját fekvőhelyemre, s miután kibámészkodtam magam, én is eldőlök, lassacskán pedig el is alszok.

—————
Köszönöm, aki itt van és olvassa!❤️
Remélem elnyeri a tetszéseteket a történet! ❤️
Hibákért elnézést! ❤️😊

Puszi a pocitokra! 💚