a szobatárs | taekook ff (befejezett)

• t w e l f t h

Hatalmas bűntudat uralkodik el rajtam, hogy csak így ott hagytam őket, de nem tehettem másat. Taehyung, és a többiek sem tudják még rólam a való igazat, ebből kifolyólag nem érthetnek meg sok dolgot — például ezt se.
Taehyung szeméből csak úgy sugárzott az elkeseredettség, amikor mondtam, hogy a kapcsolatok nem nekem valóak. Én is sajnálom, elhiheti. Ő egy tünemény és szívem szerint magamhoz kötném, hogy senki ne vehesse el tőlem — de nem tehetem. Ő nem az enyém! Megszakad a szívem, ha arra gondolok, hogy most talán a barátságunkat is tönkre tettem, de én nem akartam. Eszem ágában sem volt fájdalmat okozni neki, pont ezt akartam elkerülni.

Lassan elérem úticélom, ami a kollégium. Intek a portásnak, miközben felveszem szobánk kulcsát, majd fellépcsőzök a másodikra és kinyitva az ajtót szinte azonnal az ágyamra zuhanok. A nyuszim ugrik fel mellém, mire szomorúan elmosolyodok. Elkezdem őt simogatni, mire felmászik a mellkasomra, és ott helyezkedik el. Tovább cirógatom, míg nem arra leszek figyelmes, hogy elaludt. Leemelem magamról, majd a puha lepedőre teszem. Utolsót simítok selymes bundája közé, majd kiveszek egy melegítő nadrágot és egy boxert, s elmegyek zuhanyozni.

A majdnem jéghideg víz hihetetlen hatással van rám. Nem érdekel, hogy szinte már remegek alatta, tovább folyatom és kitisztítom elmémet.
Valóban; nem volt hazugság, amit a kávéházban mondtam. Félek a kapcsolatoktól, nem nekem valóak. Több tíz, száz emberrel feküdtem össze, pedig alig múltam húsz. A szüzességem nem normális módon veszítettem el, hanem már akkor is kuncsaft voltam valaki számára. Soha nem volt önálló akaratom, se gondolataim, mindig az tettem, amire kértek. Hatalmas összegeket fizettek, hisz ilyen aranyos arcú srác megérte a pénzt. Szánalmas.
Észre se veszem, de már könnyeim folynak a zuhany alatt. Erőszakos mozdulattal szorítom ökölbe kezemet, majd letörlöm könnyeim, és kiszállok a kádból. Nagyjából megtörlöm magam, majd felkapom a behozott ruhákat és kilépek a fürdőszobából.

Legnagyobb meglepetésemre Taehyung ott fekszik az ágyamon és a nyulat simogatja. Elmosolyodok a látványra, lehet ennél is aranyosabb? Lassan odalépek hozzá. Jó sokáig álltam a hideg zuhany alatt — több, mint fél órát. Tincsei közé simítok, mire szelíden mosolyogva felsandít rám. Megpaskolja maga mellett a helyet, jelezve, hogy üljek le. Követem az utasításait, helyet foglalok mellette.

- Miért rohantál el úgy? - kérdezi félénken.

- Kényelmetlen volt... az a beszélgetés számomra. Ne haragudj rám, kérlek. - mondom neki az igazat, majd a lehető legédesebb mosolyomat varázsolom magamra, miközben bocsánatkérően pislogok.

- Nem haragszok, megijedtem... - súgja.

- Mitől?

- Azt hittem, valami rosszat mondtam és haragudni fogsz. - mondja félve. Istenem... még azt hitte, hogy én fogok rá haragudni?

- Jaj, Taehyungie. - simítom kezem arcára, majd egy egyszerű mozdulattal az ölembe húzom és megölelem. - Ha akarnék se tudnék haragudni rád. Én kérek elnézést, nem kellett volna így elrohannom.

- Semmi baj, Kookie. - mosolyodik el, majd megölel. - Hazafelé találkoztam Yoongival és Jiminnel. Holnap suli után találkozhatnánk velük.

- Én benne vagyok. Úgyis rég láttam már őket. - mosolyodok el én is végre nyugodtan. Bólint egyet, majd egy puszit hagy az arcomon és kiszáll az ölemből. Ezután kijelenti, hogy elmegy ő is zuhanyozni, aztán már csak szinte bezuhan ő is az ágyába. Snowy időközben felébredt, így megetettük, miközben mi is elfogyasztottunk egy mirelit pizzát — vacsora képében. A nyúl a ketrecében alussza megint az igazak álmát, én pedig Taehyungra várok, hogy bebújjon mellém. Végez a mosogatással, majd egy egyszerű, mégis izgató, póló és alsónadrág kombinációt választva fekszik be mellém és rögtön mellkasomra helyezi a buksiját, míg egyik kezünket összekulcsolom. Elmotyog egy jó éjszakát, majd szinte abban a percben álomba is merül, ahova én is követem nem sokkal később.

—————
El se hiszem, hogy ilyen hamar készen lettem 😍
Büszke vagyok magamra ☺️

Remélem tetszett nektek ez a rész! ❤️

Puszi a pocitokra! 💚