a szobatárs | taekook ff (befejezett)

• t e n t h

Kellemes olvasást kívánok! 💜

Két darab másfél órás előadáson kellett ma részt vennem. Hála az égnek mind a kettőn magam mellett tudhattam Taehyungot, így nem volt olyan szörnyű igazából. Végig mellettem ült a kis barátom, és az elején még a kezemet is fogta. Hiába nem mondta ki hangosan; tudtam, hogy fél.
Bár ki nem tette?
Legelső nap az egyetemen. Mindenki ilyenkor mutatkozik be teljesen. Az első benyomás a legfontosabb a tanárok és a csoporttársaink szemében is. Az elején mind a ketten inkább csak egymással és magunkkal foglalkoztunk, de utána csatlakozott hozzánk egy pár fős társaság. Taehyung eleinte félénk volt, nem igazán beszélgetett a srácokkal, de később már szerencsére feloldódott.

- Hányra is kell mennünk? - kérdezi meg Tae, miközben eldől az ágyon. Délutánra -vagy inkább már estére-, terveztünk egy találkozót Minhoékkal.

- Elvileg majd hívnak, de azt mondta Minho, hogy hat körül valamikor. - mosolyodok el, majd én is elfekszek a saját ágyamon.

- Miért nem mellém feküdtél? - kérdezi durcásan, én pedig csak elkuncogom magam és felállva az ágyról sétálok az övéhez.

- Na csússz arrébb. - tolom meg egy kicsit mire ő beljebb mászik, majd kitárva karjait vár rám. Egy rövid, halk, kuncogó hangot engedek ki ajkaim közül, majd szó nélkül fekszek be mellé és ölelem át.
Vékony teste hozzám simul, míg én kellő szorosságot használva fonom karjaimat dereka köré. Fejét szegycsontomon pihenteti, kezével néha megcirógatva póló által takart hasfalamat, míg én inkább hüvelykujjammal simogatom meg párszor összekulcsolt kezünket. Idilli pillanat, így el is feledkezek pár perc erejéig az idő teléséről. Bár ahogy észreveszem Taehyungot sem érdekli annyira, nyugodtan szuszog mellkasomon, halkan nyammogva, néha kezemre szorítva.
- Ne aludj el, Tae. Nem sokára mennünk kell. - mondom neki, miközben elkezdem simogatni kézfejét. Irtózatosan puha a bőre.

- Nem alszok. Hány óra? - pillant fel rám fél szemmel.

- Fél hat lesz hamarosan, szóval ha készülni akarsz, akkor tedd meg most, mert lassan szerintem mennünk kell. - ajánlom fel neki, de ő csak nem igazán tetsző arckifejezéssel fordul vissza mellkasomhoz, és helyezi újra oda a buksiját. Halkan felkuncogok, de szimplán az aranyossága miatt. Ismerjük Taehyungot; órák hosszat képes lenne készülődni egyetlen találkozóra, de most inkább mégis velem pihen, kellemes csendbe burkolózva a szoba négy fala között, mintsem inkább az előbb említett cselekvést vigye végbe.

Hirtelen szólal fel egy fülsüketítő zaj - avagy a telefonom csengőhangja -, mire nagyot nyújtva karomon veszem el a kis éjjelimről. Elhúzom egyszerűen a zöld kis ikont, ami már pár másodperce ott villog, majd a fülemhez emelem a készüléket.

- Jeongguk!! - ordít bele a telefonba Minho, minek hatására én csak nevetve csóválom meg a fejemet.

- Szia Minho. - kuncogok már halkabban és visszafogottabban a továbbiakban is.

- Na készen vagytok? Öt perc múlva a kolitok elé érünk.

- Igen, készen vagyunk. Gyorsan összeszedjük magunkat és me—

- Mi?? - visít bele a telefonba hirtelen, mire majdnem kiejtem a kezemből. - Ti lefeküdtetek Taehyunggal? - suttogja.

- Mi van?! - most rajtam a sor, hogy felüvöltsek, mire már Taenak is felfelé kunkorodnak a szája sarkai. - Te tényleg ilyen hülye vagy, vagy esetleg valaki fogja a kezed? - kérdezem értetlenül.

- Igen amúgy, Jisung pont fogja a kezem. Auh! Ezt miért kaptam? - hallom Minho hangját, de már nem tudok vele foglalkozni.

- Megyünk pár perc. - köszönök el nevetve, majd fejemet fogva fordulok Tae felé. - Milyen embereket ismertünk meg...

- Várj! Minho és Jisungie együtt vannak? - csillanak fel a szemei, és nekem is most kezd leesni igazából Minho utolsó mondata.
na és próbálom figyelmen kívül hagyni a cuki becézést.

- Wow! - tátom el a számat. - Lesz miről beszélgetni úgy érzem. - vigyorodok el gonoszan, mire Tae hátba üt egy párnával. - Most haragszok. De készülj, már biztos megérkeztek. - állok fel az ágyról, majd magamra kapom a kabátomat és felhúzom a cipőmet. Némi pénzt, a telefonomat, pár zsebkendőt és egy doboz cigarettát bújtatok bőrdzsekim zsebébe, persze az öngyújtó társaságában. Taehyung lebiggyesztett ajkakkal, édes kiskutya pofival lép mellém és pillant fel rám. Elveszem a kulcsot az asztalról, majd magam elé engedve a még mindig baba arcú Taehyungot, hagyom el a szobát. Miután kulcsra zártam az ajtót, és legalább kétszer megbizonyosodtam arról, hogy valóban így tettem Taehyungnak biccentve egyet indulok el a lépcsőház irányába. Viszont egy dologgal nem számolok; Taehyung hirtelen, nekifutásból ugrik fel a hátamra. Egy hajszálon múlott az, hogy ne én legyek a mai felmosórongy, de szerencsére időben megakadályoztam ezt.

- Hát te? - pillantok hátra vállam fölött az én drága szobatársamra, aki ártatlanul pislog rám, majd a semmiből ad egy puszit az arcomra és boldogan mosolyog tovább.

- Itt jobb, és ne haragudj, Kookie. - húzza el nevem utolsó betűit. Jól esik, hogy becézett, s talán ő az egyetlen, akitől el is viselem ezt. Csak megcsóválom a fejemet, majd combjai alá helyezve kezemet ugrok egy kisebbet, hogy kényelmes legyen neki is.

- Első és utolsó, hogy én ezt engedem neked. - mondom neki fenyegető hangon, majd elindulok lefelé a lépcsőn. Az egyik emelet tükrénél muszáj volt megállni és csinálni egy képet, mivel mi most elvileg "couple goals" vagyunk. Erre csak egy bárgyú, de mégis őszinte mosoly húzódott arcomra, majd inkább csak tovább sétáltam az előtérbe.

A kapcsolatok nem nekem valóak!

Nem telik bele összesen öt percbe, míg leérek az előtérbe, ahol gyorsan leadom a kulcsot a portásnak, majd elköszönünk tőle és kilépünk az épületből. Nos; Minho és Jisung éppen a padon ülnek - illetve Minho ül Jisung az ölében foglal helyet -, miközben már lassan egymás gyomrát nyalogatják. Taehyung is ugyanúgy meglepődött, mint én, így jó pár percet csak azzal töltünk, hogy egyhelyben állunk és figyeljük őket. Jisung lassan elválik Minhotól, és ekkor lát meg minket, mire egy bugyuta mosollyal az arcán int nekünk, majd pirulva elfordul. Minho kiemeli az öléből - ezek szerint - a párját, közben pedig én is leteszem Taehyungot a hátamról.

- Na, indulhatunk?

—————
Sokat késtem ezzel a résszel, de túl sok dolog volt az elmúlt időben.
Abban a gimnáziumban, ahol én tanulok, elvárják a haladó angol tagozattól (alias tőlünk), hogy kilencedikben legalább középfokú nyelvvizsgát tegyünk. Szóval, mivel a szóbelit már tavaly sikerült letenni, csak az írásbeli része volt hátra és azt csináltam meg szombaton (05.04.). Tehát elég sok időmet abba fektettem, plusz próbáltam bőven rápihenni.
Az előtte lévő hetek pedig:
•koliban/suliban ballagás
•szerenád
•díszítés
•búcsúbuli
•batyu készítés
•tanulás (mellékes lol)

Emellett pedig próbáltam élni egy kicsit. Jelenleg lelkileg teljesen rendben vagyok, csak nagyon kevés az időm, de próbálok most már gyakrabban hozni új részeket és a oneshotos könyvemet sem hagytam abba (!!), ugyanúgy készülnek oda is már az új részek!

Nos, köszönöm, ha itt vagy még és elolvastad ezt a kis dolgot! ❤️

A hibákért elnézést kérek! 😟❤️
Remélem tetszett a rész! ☺️❤️❤️

Köszönöm mégegyszer mindenkinek, aki még itt van! ❤️

Puszi a pocitokra! 💚