[Átírás Alatt] Álmomban Már Láttalak {Diabolik Lovers}

Hatodik Rész /Szerelmi háromszög a vámpír kastélyban/

Laito az és ahogy be ér a szobába azonnal meg is szólít.
-Haru beszélnem kell veled!—kezd bele  kicsit félve.
-Mondja mi a gondja.— sóhajtom el magam, majd fel ülök az ágyba.
-Csak azt szeretném mondani,hogy sajnálom ha miattam hidegültetek el Shuval.De én nagyon élveztem a csókunk.—kezd bele majd le ül az ágyam szélére.‐Szeretném, ha velem is beszélgetnél többet, meg akarlak ismerni.—zárja le egy halvány mosollyal.
-Köszi,hogy őszinte vagy,de mostanába nem akarnék még Shuval se beszélni.—nézek fel a plafonra.‐Egy kis időre van szükségem,hogy meg szokjam ezt a helyzetet.—eresztem ki a fogaim közt a szavakat.
-Értem, még valami,ha kell a véremből csak szólj és adok szívesen.—ahogy rá emelem tekintetem, szinte még én is bele pirulok ebbe nem csak ő ahogy ezt ki mondta.
-Köszi,de nem kell.Megpróbálok nem  vért inni  és folytatni a rendes megszokott életem.—zárom le a mondatom egy kis fejfájással.
-Az nehéz lesz,de én támogatni foglak ebben.—kezdi el miközben főlém hajol.-Ha kell én meg teszek neked bármit.—súgja egyenesen a szemembe nézve, teljesen le vagyok fagyva.Csak ülök az ágyban és fölöttem van Laito. Azt se tudom, hogy most mit tegyek.
-K. Köszi vagy mi..—eresztem ki magamból mire meg ölel.Ezt nem kellett volna, szinte parfümként érzem a vére szagát.-Nem szabad Haru.— nyugtatom magam fejben, majd nyelek egy nagyot a számban felgyülemlett nyálból. Laito pedig csak meredten figyeli minden apró rezdülésem.
-Nyugodtan,Haru a tiéd vagyok.—súgja, majd a nyakába vájja a körmét ami el is kezd  vérezni.
Két percig bírtam magam  vissza fogni,majd a mellkasaról le nyaltam a vért. Elkezdek  feljebb haladni egészen a vérző pontig,amit lassan kezdtem el ízlelve szívni.Közben Laito halk férfias nyögései töltik be a szobát-Nem szabadna ennek ennyire romantikusnak lenni.—ébresztem fel a gondolatommal magam,majd hirtelen el veszem a szám a nyakától.
-Ne csinálj ilyet többet!—fortyan ki belőlem dühösen.
-Miért én is élveztem és te is. Ebben nincs semmi baj.—szólal meg rekedtes hangon pirospozsgás arccal.
-Dehogy is nincs,a véred tartsd a testedben kérlek. Mindent éreztem rajtad.Ezért kérlek legyen meg köztünk a távolság.Nem akarlak megbántani,de én Shut szeretem.De rosszba se akarok lenni veled.—zárom le, mire kiviharzik. Tudtam, hogy valahogy így fog majd reagálni.
Ki megyek a nappaliba de sehol senki, majd a konyhába ott sints senki csak egy cetli.
''El mentünk suliba nélküled. Pihend ki az át változást.Igazoljuk a napod.
Jó pihit fiúk! ''
De aranyosak, akkor pihenésre fel.
–Elöszőr fürdök egy nagyot, majd alszok egy nagyott de az előtt eszek egy nagyot, ez az!!—tervezem meg fejben a dolgokat.
Már vagy fél órája ásztatom magam a forró vízbe amit jó habosra csináltam.Végre nyugodtan fürödhetek és nem kell félnem, hogy a fiúk valamelyike be nyit.Csak nézem a csempéket és gondolkozok az egész eddigi életemen, hogy minden amit meg éltem csak a hazugság volt.
Fáj belátnom, hogy nem tudok se magamról se a szüleimről  semmit. Ez a baj, ha árva lányként  nősz fel. De az ami még csak most fog el kezdődni ha ki tudódik az, hogy én hibrid vagyok, sokkal durvább lesz ennél.Nem akarok meghalni.Ha már egyszer kevés küzdelem árán lehetek örök életű, akkor minek dobnám el.
Egy és fél óra múlva végzek.Most a konyhába eszem a kis szendvicsemet nagyba, igazából nagyon éhes voltam. Ez már az 5. szendvics amit eszek.Nem tudom, hogy fér belém ennyi, de egyszerűen mindig éhesnek érzem magam.
10 szendvics után meg állok és fel megyek a szobámba le pihenni.De egyszerűen nem tudok el aludni,mire elő veszem a könyvet amiből meg tudtam, hogy tényleg hibrid vagyok.
Milyen furcsa dolgokat ír ez a könyv,nappal halandó kinézetűek este egy vámpírfogas démon.Sötét szemük a halált vetíti,ne zavarjon össze senkit a tökéletes szépség vagy helyesség. Durva vámpírokra, démonokra és emberekre veszélyes faj.  Irtásukat, időszámításunk előtti korszaktól kezdtük el. Össze fogva a két faj egy hibrid faj ellen.A 2000-es évekre,szerencsére ki haltak teljesen.Reménykedjünk, hogy örökre.
Ha feltünne a mi mostani világunkba, akkor az 5-vénhez vinnék a hibridet. Mivel az öt  vén tudja csak, hogy lehet ezt a teremtményt teljesen megölni.
Köszönjük azt,hogy el olvasta a könyvet. Üdvözlettel: Jessy Tokurey vámpír grófnő és Ludwig Black démonalvezér irók.
Hmm, szóval ezt  egy páros írta.Biztos sokat lehettek együtt amíg ez a könyv készült.
Lassan az olvasás után, át adtam magam a fáradságnak és az alvásnak.