[Átírás Alatt] Álmomban Már Láttalak {Diabolik Lovers}

Tizenkilencedik Rész /Ne Haddj Kételkedni/

Reggel arra kelek hogy Hiro Laitoval beszélget az ágy szélén...
-Jó reggelt...ugye nem aludtam túl sokat?Biztos éhes vagy Hiro...egy pillanat és csinálom a reggelit...-mondom majd fel ülök...
-Jó reggelt anyu...nem vagyok éhes...apuval már reggeliztünk...neked is ott van a konyha asztalon a reggelid...-mondja Hiro majd megölel...
-Akkor jó...mindjárt eszek én is...-mondom halkan...
-Hiro...egy kicsit kettesbe hagynál minket anyuval?-kérdezi Laito a fiút...
-Persze apu...el megyek fürdeni...-mondja majd fel áll...
-Ne segítsek megcsinálni a vízed?-kérdezem Hirot...
-Nem kell anyu..nagy vagyok már meg tudom csinálni...-mondja majd mosolyogva bólintok egyet és ki megy a dolgára...
-Haru...-szólít meg Laito...-Talán kételkedsz bennem?Alig szóltál hozzám este ota...ennyire el hiszed Shunak hogy tud olyat mondani amit te nem tutsz?-kérdezi a szemembe nézve...
-Nem tudom...eddig egy kicsit sem kételkedtem...most egy kavarog a fejem...azt se tudom mit hogyan kezeljek...-mondom majd ki szállok az ágyból...-De szerintem ezt haddjuk is...-mondom majd el akarnék indulni ki a szobából de meg fogja a derekam és vissza lök az ágyra...
-Nem kell kételkedned bennem..-mondja majd megcsókol-Meg értette kisasszony?-kérdezi mosolyogva...-Nem vagy egyedül itt vagyok veled és segitek neked mindenben...-mondja majd újra neki esik a számnak...
-Elég Laito...meg értettem..-mondom mosolyogva..
-Azért ám...amúgy...Hiro gyorsabban nő mint gondolta Reiji...jövő hétre már kamasz lesz...azért ilyen rosszul tűrőd azt hogy este le fekszel egy cuki kisfiúval reggelre meg már teljesen önálló...-mondja Laito....
-Észre vettem...sajnos nem élvezhettem ki rendesen azt hogy kicsi...-mondom erőltetett mosollyal...
-Még valami...már sejti hogy nem mi vagyunk az  igazi családja...-mondja komolyan Laito..
-Hát ennek is be kellett következnie egyszer...csak nem hittem volna hogy ilyen hamar...-mondom a szemébe nézve...
-Már egy tíz éves gyerek...hamarosan el éri a 17 évet...és el kell mondanod neki hogy mi is ő valójában...-mondja Laito...
-Igen...szóval holnap este el mondom neki...lehet nekem jobban fog fájni mint neki...-mondom majd ki megyek a konyhába és megreggelizek...
-Anyu!-szalad le a lépcsőn már legalább 14 éves Hiro...teljesen megváltozott...sokkal férfiasabb már...hova tűnt az a kisgyerek akit én megmentettem...
-Igen Hiro?Mit szeretnél?-kérdezem tőle ijedten...
-Át megyek Subaru bá'-hoz...-mondja higgadtan...
-Mégis minek?-kérdezem vissza...
-Megöl az unalom...jó lenne ha velem jönnél te is...apu eléggé idegesnek tűnt mikor be néztem a szobályába...nem szeretném ha bármi bajod is lenne...-mondja majd megfogja a kezem és magával húz a szemben lévő épületbe...
-Jó reggelt !-kiáltja el magát a nappaliban ahol Kanato épp a tévét bújja...Reiji mellette olvas...nem messze tőlük Ayato fekszik egy fotelben...Shu is hasonló képp van Subaru meg már el is ment Hiroval...biztos fiús dolgokat csinálnak...már ha végül is az apjával nem tud ilyeneket csinálni...
-Psszt!-hallom meg a jobbomról...
-Hm?-kérdezem majd el fordítom a fejem a hang irányába és megláttom Shut...
-Tudunk beszélni?-kérdezi...
-Végül is rá érek...beszélgetünk...-mondom majd rá nézek...
-Gyere a konyhába ...ott kettesben tudunk beszélni...-mondja majd így is teszünk...
Bent a konyhában...
-Nehéz lehet el viselned hogy ilyen hamar nől Hiro...-mondja Shu...
-Á kezdem megszokni...lehet hogy már este el mondok neki mindent...-mondom komolyan...
-Én nem tudom hogy ezt meg merném e tenni...végül is csak harapott vámpír...mi van ha annyira megharakszik rád hogy jelent...-mondja Shu...
-Shu...ezt feltételezni se tudnám Hiroról...hiszen én mentettem meg és neveltem...-mondom komolyan...
-Ahhj Haru...hányszor lett baj abból hogy megbíztál abban akiben nem kellett volna?-kérdezi a szemembe nézve..
-Elég sokszor...de kibe bízzak ha nem abban akit fel neveltem...-mondom elcsukló hangon...
-Ahhj...bocsánat ha meg bántottalak...-mondja mire meg akarna ölelni de meg érzek egy vállat a kezemen és megfordulok...Hiro nálam magasabb lett és kicseszett helyes egyidős lett velem...talán még kicsit idősebbnek néz ki ...
-Haddjad Shu bá' anyut...-mondja kimérten Hiro...
-Nyugi Hiro semmi olyasmit nem tettem anyáddal...-mondja majd ki megy a konyhából...én meg bele nézek Hiro szemébe...miért hittem azt hogy könnyű lesz neki be valni mindent....
-Hiro...beszélnünk kell...-mondom komolyan a szemébe nézve...
-Persze beszéljünk..-mondja mosolyogva...
-Hiro...én nem vagyok az anyukád...de  még a rokonod se vagyok...itt senki se a rokonod...én mentettelek meg 3 évesen az erdőben az éhhalál elől...és még egy dolog...nem emberek vagyunk hanem vámpírok...te is az vagy...ezzel tudtalak csak menteni...sajnálom...tudom hogy elöbb el kellett volna mondanom...-mondom sírva a fiú szemébe aki egy másodpercre le fagy de utánna megölel..
-Köszönöm hogy be fogadtál...és sajátodként neveltél...-mondja lágy hangon...-Fura is volt hogy te nem öregszel se senki itt csak én...-mondja nevetve..
-Már te se fogsz nyugi...de kérlek mostantól mindenkit a keresztnevén hívj...-mondom mosolyogva..
-Ahj...pedig kezdtem meg szokni a bá'-kat...meg főleg téged...de akkor ugye el küldesz?-kérdezi szomorúan..
-Dehogy...akkor is szeretlek... Itt mindenki azt akarja hogy velünk maradj...-mondom mosolyogva..
-Tudok valamit amit ap..vagyis Laito nem mondott el neked...én hallottam..-kezd bele...
-Hiro...mondjad akkor..-mondom idegesen...
-Van egy barátnője rajtad kívűl és azt tervezi hogy kidob...azt mondta addig amíg kicsi vagyok veled marad de utánna el húzza mellőled a csíkot mert nem bír veled lenni..-mondja a szemembe nézve Hiro...
-Így hallottad tényleg?-kérdezem vissza...
-Igen...jól hallotta Hiro...-mondja Shu aki be sétál...
-Ezt nem mondhattad el nekem igaz?-kérdezem Shut...
-Igen...sajnos nem tudta el fogadni hogy nem lehet gyereke tőled...így keresett egy olyan vámpír csajt akitől lehet neki..-mondja komolyan Shu...
-Vissza költözünk ide Hiro?-kérdezem a fiút..
-Alapból ezt akartam kérdezni igazából szóval igen..-mondja mosolyogva...
Amíg Laito az igazak álmát aludja mi Hiroval ki cuccoltunk...végül is csak ki bírjuk egy kis ideig egy szobában...