[Átírás Alatt] Álmomban Már Láttalak {Diabolik Lovers}

+18 Tizenharmadik Rész/Ayato egy perverz/

Végig simítja a lábam belső részét amitől egy gyenge hányinger indul meg bennem...
-Ayato ezt fejezd be! -kiáltom el magam mire megcsókol...
-Mondtam hogy engedelmeskedj! Nem érdekel hogy mit mondasz akkor is csak egy nő vagy akit itt hagyott a pasikája 3 napra... szegény Babygirl nincs aki kielégítsen... de én segíthetek.. -mondja majd a csípőjét a csípőmnek nyomja...
-Ayato fejezd már be... -mondom kapálózva..
-Hmm? Ne mozogj össze-vissza... tudod mit... ezen most szépen változtatunk... hogy ne tudj úgy mozogni ahogy neked tetszik...-mondja majd le veszi a nyakkendőjét és ki köti a két kezem az ágytámlához...
-Ayato hagyd abba! -mondom a lábbammal hadonászva...
-Úgy látom nem elég ha a kezed kötöm ki... -mondja majd el oldozza a nyakamban lévő masnit és a lábaimat terpeszben kifeszítve rögzíti az ágyhoz..-Így máris jobb... a kis egyenruhád még enged is mutatni valamit a szoknya alatti részből... -mondja majd megnyalja a szája szélét..
-Perverz vagy Ayato! Erőszakos és álnok! -mondom a fiú szemébe...
-Elég Babygirl már így is fel izgattál nem kell még jobban... -mondja majd el kezdi lassan ki gombolni az ingem...
-Ayato hagyd abba! -mondom próbálva ki szabadítani a kezem vagy a lábam de egyiket se sikerül...
-Te hagyd abba csajszi... vagy azt akarod hogy a szád is be ragasszam?! -kérdezi ingerülten...
Nem válaszolok...-Jó kislány... és most játszok veled egy kicsit jó?-mondja majd végig nyal a nyakamon majd a mellkasomon egészen a szoknyám gombjáig..majd hirtelen meg  érzem a kezét a nőiességemen...lassan simogatja... amit még élveznék is ha nem Ayato csinálná...
-Élvezed Babygirl? Az a jó....-mondja majd ki csatolja a melltartóm...
... Utálom, utálom, utálom!! Persze most senki nem jön át hogy le szedje rólam ezt a vadállatot...
Kipp/Kopp..
Hála az égnek.. valaki jön...
-Szabad!  -mondom ki gyorsan még az elött hogy Ayato be fogja a szám...
Shu lép be rajta és nemes egyszerűséggel fel ül az íróasztalomra...
-Folytasd csak Ayato... csak ha már hallom akkor miért ne lássam is... ügyesen még oldottad a kapálozását... de jobban járnál ha le ragasztanád a száját...-a mondja majd megfogja a ragasztót az asztalról és vészesen közelít vele a szám felé..majd oda hajol a fülemhez...
-Csak azért nem segítek neked mert meg érdemled... remélem ezért Laito dobni fog... -mondja majd be ragassza a szám...
-Shu.. ne szólj bele azt csinálok Haruval amit csak akarok... -mondja Ayato...
-Nyugi öcsi... a tied... de aztán ne kegyelmezz neki... -mondja Shu majd vissza ül az íróasztalra...
Éppen Ayato csókolgat mire Shu mellém fekszik...
-Haru... élvezd... úgy nem lesz annyira elviselhetetlen... engedd had kényesztessen... vagy át vegyelek én téged? -kérdezi Shu... én meg csak kikerekedett szemekkel nézek...
-Ayato át veszem! -mondja Shu az  öccsének...
-Azt már nem! -mondja a fiú...
-Akkor meg térj a lényegre... de ne nagyon fárazd le Harut.. nekem is kell... -mondja majd ki megy...
Ayato az eddiginél is agresszívebben kezd el közeledni felém.. majd hirtelen belém rakja a férfiasságát... ami nagyon fáj... de nem tudok sikítani se a ragasztó csíktól a számon...
-Haru.. -mondja ki a nevem majd lök magán egy nagyot... -Látom a szemeden hogy élvezed...-mondja majd gyorsabb tempóra vált... majd kis idő múlva elélvezve fekszik le mellém...
Hirtelen ki vágódik az ajtó... csak Shu... nincs vége még a kínzásomnak...
-Ayato tűnés! -parancsol rá épp a pihenő fiúra..
-Nem! Még egy menet! -mondja ki érzéketlenül..
-Nem! Te most meg elégszel eggyel és akkor nem öllek meg.. -mondja Shu a fiúnak...
-Gyere ha mersz! -vágja rá Ayato... mire Shu meg fogja a fülét és annál fogva rángatja ki a gyereket..
Kis idő múlva vissza is jön..
-Na nézzük mit tehetek érted csillagom... -mondja majd hirtelen le tépi a számról a ragasztót...
-Tegyél velem amit akarsz... már úgy se számít... az lettem Ayato miatt aminek neveztél... -mondom szinte sírva...
-Nyugodj meg... nem fogok veled semmit se csinálni... inkább ki szabaditalak de elöbb fel öltöztetlek... -mondja kedvesen...majd fel adja rám a melltartóm és az ingem...
Majd vissza húzza rendes helyére a szoknyám és el oldoz... én meg óvatosan oldalra fordulok...
-Ennyire fáj? -kérdezi vissza..
-Igen... Ayato egy örült... -mondom a csuklóm simogatva...
-Ahhj... szegény... gyere ide... -mondja majd ölbe kap és ki visz a fürdőbe...
-Mit akarsz? -kérdezem a fiút aki meg engedi a vizet a kádba...
-Hát úgy gondoltam jót fog tenni ha le fürdesz...-mondja mosolyogva...
Mi ez a pártfordulás... eddig még ő is meg akart erőszakolni... most meg kedveskedik... nem értem...
-Na kész is a vized... de meg ne fulladj nekem benne... csak szólj ha végesztél... én addig keresek neked valami ruhát aludni jó? -kérdezi kedvesen...
-Oké... és köszi... Shu? -kérdezem a fiút aki már a kilincset fogja...
-Igen Haru? -néz vissza rám..
-Miért nem állítottad meg Ayatot? -kérdezem tőle nyíltan...
-Haru... nem tudtam volna meg állítani... már túlságosan elkapta a hév mire be értem a szobádba... de sajnálom..-mondja majd ki megy...
Én meg be szállok a meleg vízbe és el fekszem benne... el kell tűnnöm innen... legalább is erre a három napra..nem akarok szajha lenni... se erőszak áldozata még egyszer... de hova tudnék menni... hova... miközben így gondolkodok vissza jön Shu a ruhámmal..
-Ez jó lesz? -kérdezi...
-Persze.. -mondom rá se nézve a ruhára... kit érdekel milyen az... most az a legkissebb bajom...
-Haru... ugye jobb a meleg víztől? -kérdezi majd meg fogja a szivacsot és el kezdi mosni a hátam...
-Kicsit... -eresztem ki a szót zárt száraz cserepes ajkaim között...
-Haru... ma keresett egy nő... azt mondta hogy az anyukád..és adott egy címet hogy menj el hozzá... itt van ez a hosszú szünet... menj el hozzá.... ismerd meg... -mondja a fiú majd rám néz...
-Messze lakik? -kérdezem vissza..
-Nem annyira... két várossal odébb... -mondja Shu majd le esik neki hogy már ma este el akarom hagyni a kastélyt...
-Akkor jó... még ma el megyek... ha persze nem baj... -mondom a fiúnak...
-Nem ér rá holnap reggel? Olyan fáradtnak tűnsz... pihend ki magad... -mondja aggódva...
-Nem... nem bírok itthon maradni... -mondom szinte sírva...
-Meg értem... de ha nem baj el kísérlek.. meg szeretnélek védeni.. bármi történhet veled... -mondja kedvesen...
-Okés... -mondom majd el veszem a törölközőt és magamra csavarom.. ez után fel öltözöl és össze pakolok pár ruhát a szobámból és el is indulunk Shuval a megadott címre...