[Átírás Alatt] Álmomban Már Láttalak {Diabolik Lovers}

Huszonötödik Rész /Újra fenti világban/

Egy kis házhoz érünk majd óvatosan le tesz a fotelbe...az út közben egy szót se szóltunk egymáshoz Hiroval...lehet harakszik rám...de én már úgy mentem megmenteni hogy a halálom is ma vagy holnap lesz...erre nem számítottam...
-Haru...nagyon köszönöm hogy nem hagytál meghalni...-mondja majd közelebb hajol hozzám...
-Hiro...-mondom halkan a nevét majd a mellkasára teszem a kezem hogy lassan el tudjam lökni ha úgy van...
-Miért vagy ilyen velem?Mi elött el mentél másabb voltál...sokkal jobban ki tudtam rajtad igazodni...-mondja majd meg akar csókolni  el lököm de ő csak furán néz rám...
-Hiro...lent van valakim...és olyan mint én...de nem tudom egy erős érzést éreztem hogy megmentselek...vele teljesen más mint veled...nem azért mondom de te inkább nézed hogy velem mivan mint magaddal...ő meg egy kicsit magát helyezi előnybe...-mondom kicsit halkabban a szokásosnál...
-Haru...köszönöm hogy őszinte vagy...de miért jó neked egy olyan fiú aki nem töröd veled?-kérdezi őszintén..
-Nem tudom...de...de...ő meg ért..ő vele minden meg történt ami velem...-mondom majd kicsit el sápadok...
-Jól vagy olyan fehér vagy?-kérdezi kedvesen...
-Semmi bajom nyugi...-dehogy nincs...éhezem...vérre és leginkább lélekre...de ezt nem vághatom neki oda...
-Pedig nem úgy nézel ki...-mondja majd kicsit közelebb hajol hozzám...-Tuti van valami baj amit nem akarsz el mondani?Talán valaki bántott?Az a srác?Eskü ki nyírom!-mondja egyre idegesebben...
-Dehogy...csak annyi hogy éhes vagyok...na meg persze fáradt...-mondom a szemébe nézve...
-Ahhjj...ezzel kezted volna..-mondja majd oda megy a hűtőhőz és ki vesz egy tasak vért...-Nyugi...segédként voltam egy vérbanknál..Onnan van...-mondja majd ide nyújtja nekem...
-Köszi...ezzel talán ki bírom addig amíg nem megyek vissza...-mondom majd bele harapok a tasakba...a vértől kezdek kicsit jobban lenni de az az égető éhség az nem múlik el...
-Komolyan vissza mész?-kérdezi szomorúan..
-Ott védetség alatt vagyok...biztonságosabb ott nekem...-mondom halkan...
------------------------------------------------
Eközben a vámpír tanács székhelyén...
-Hova tűnt Hiro! Te voltál meg bízva azzal hogy figyeld Jin!-szid le a nagyfőnök Taylor...
-Honnan tudjam hol van!Két órája be zárkózott a szobályába!-válaszolom idegesen..
-Tudod jól hogy Erdélyből az ősi Drakula családból várunk vendégeket!Meg ígértem nekik egy vacsorával egybekötött kivégzést!Vagy hozd vissza azt a harapottat vagy keres mást aki meg akar halni!-mondja szigorúan Taylor...
-Értettem...de azért jobban körül kéne néznünk a szobályában uram...lehet van jel arra hova ment...-mondom halkan...
-Jó ötlet Jin!Ez egyszer!-mondja majd be lép a Hironak kiállított szobába...
-Jin!!!Valaki be engedett ide egy félvért?!Érzed ezt a bűzt?Ez félvérszag!Ezer közül fel ismerem!-kiált ki a szobából Taylor...
-Máris megyek!-mondom majd be lépek a szobába..-Nem is olyan szörnyű...ki lehet bírni!-mondom ki hangosan a véleményem...
-Hülye!!-mondja Taylor majd fejbe vág...-Hozd el a félvért a kivégzésre!Semmi keresnivalója nincs az élőholtak sorában!-mondja majd idegesen távozik...
Én meg még két vámpír segítséggel el indulok a félvér szaga nyomán...
-Jin és mégis milyen az a félvér? Nem mondta Taylor?-kérdezi Jorge...
-Nem mondott róla semmit!De vagy nagyon fél tőle vagy nagyon utálja..-jelentem ki nyíltan...
-A főnök soha nem fél!Biztos csak utálja!-mondja Tim..
-Tim...fiatalka vagy te még ahhoz hogy tud mit miért tesz Taylor...én már legalább a 12. századtól vagyok vele...ismerem...ki irtott egy egész fajt...a félvérek sokkal erősebbek voltak nálunk vámpíroknál...de a sok lúd disznót győz elven ki irtotta a csatlosaival a fajt...-mesélem a két fiatalnak..
-De miért tette ezt?-kérdezi Jorge...
-Volt egy félvér lány...a mi Taylor vezetőnk szerelmes lett belé...de a lányt végül Taylor apja egy náluk töltött éjszakán alvás közben megölette...így Taylor arra ébret hogy a szerelmét holtan találja maga mellett...és megesküdött arra hogy soha többé nem engedi hogy egy vámpír egy félvér miatt szenvedjen bármiben is hiányt...és hát végül is sikerült neki nagyobb sikerrel...-mesélem a fiúknak akik tátott szájjal halgatják a szövegem...
Az út további részén nem szólunk egymáshoz...egy kisházhoz érve teljesen biztos vagyok benne hogy a félvér bent van...
-Figyeljetek!-kezdem halkan a mondandomat...-Annyi lesz hogy benyitunk és le ütjük a félvért...majd míg kómában van el visszük a szállásra és a kivégzésig az egyik cellába zárjuk...-mondom mire minden a ketten bólintanak egyet..
Majd neki lódulunk az ajtónak...
--------------------------------------------------

Hirtelen ki vágódik az ajtó és három vámpír lép be rajta...középen a kis alacsonnyal akit Hiroval láttam nemrég..gyorsan még mielőtt szembe néznék velük el bújok Hiro háta mögé
-Jin mit keresel itt?Nem megyek vissza!-mondja Hiro..
-Nem is érted jöttünk...hanem...azért a félvérért akit úgy ölelgetsz!-mondja a Jin nevű vámpír mire megfordulok és bele nézek a szemébe...
-Harut innen senki nem viszi el!-kiált rá Hiro..Jin csak engem bámul...mi van rajtam ilyen fura...végig nézek magamon de nem látok semmi szokatlant..
-Nem hittem volna hogy lehet ilyen hasonló lány..a főnök örülni fog neked félvér leány...-mondja majd egy tompa  fájdalmat érzek a tarkómon és elsötétedik a világ...