[Átírás Alatt] Álmomban Már Láttalak {Diabolik Lovers}

Húszonnegyedik Rész/Álom vagy valóság./

Reggel a nap első sugara ébreszt...nem kicsit megrémülve ébredek mivel Dante mellettem fekszik...biztos akkor jött be mikor én már aludtam nagyba...
-Jó reggelt !!!-hallom meg az ismerős hangot és meglátom kedves lebegő barátomat...
-Nem tűnnél el végre...eddig olyan boldog voltam nélküled is...-mondom szarkazmussal...
-Na de Haru...olyan jó hogy valakivel tudok beszélni aki él!-mondja boldogan...
-Engem meg nem érdekel...le szálbatsz a magas lóról kedves láthatatlan barátom...-mondom még lekezelöbben...
-Na és ha tudok valamit Hiroról?-kérdezi vissza..
-Chh...azt hiszed be veszem?Te csak egy szellem vagy...mit tudnál te pont Hiroról...-mondom halkan...habár Dante így is kezd mocorogni mellettem így ki megyek a konyhába..
-Mondjad mit tutsz Hiroról?-kérdezem a szellem srácot..
-Tudod szeretnék holnap estére egy gazdatestet...-mondja majd kacsint egyet...
-Hmm...jól van...holnap estére meg kapod a testem de utánna kérem vissza...és cserébe szeretném tudni mit tutsz Hiroról...-mondom egyszerűen...
-Hiro fel adta magát a tanácsnak hogy csak harapott vámpír..ezzel nem lenne semmi gond ha nem kérte volna a kivégzését...így két nap múlva volt nincs a te drága Hirod...-mondja. szellem...
Teljesen le sokkolt...hogy mi...Hiro...azt hittem hogy miatta jöttem ide...valamit ki kell találnom...nem mehetek csak úgy oda a vámpír tanácshoz...azonnal ki szúrják hogy félig démon vagyok..De meg kell mentenem Hirot...
-Mi van talán dilemmába ütközött kedves félvér kisasszony?-kérdezi majd ördögien el neveti magát...
-Tűnj el amíg szépen mondom!-kiáltom el magam...
Majd el is tűnik...
De erre le jön Dante az emeletről a szemét dörzsölgetve...
-Valami baj van Haru?Kiabálást hallottam...-mondja fáradtan...
-Dehogy..nincs baj...de ha nem para akkor haza mennék a szüleimhez pár napra...-mondom higgadtan...
-Öm...hát oké...de vigyázz magadra...itt meg tudlak védeni de fent nem...-mondja majd megcsókolt és elindulok az átjáróhoz...
Át érve eléggé szarul lettem...gravitáció hogy az a....
Na mindegy...egészen anyuék hazáig futottam...majd be csengetek...
-Haru te ilyen hamar vissza jöttél?-kérdezi anyu..
-Igen..-válaszolom tömören ..
-Szóval el vitte a hírt Alex..-mondja apu...
-Biztos arra az idegesítő szellem srácra gondolsz igaz?-kérdezem idegesen apám...
-Igen...de gondoltam jobb ha tudod hogy mire is készül Hiro...-mondja apu komolyan...
-Akkor van valami ötleted hogyan mentsem meg?-kérdezem vissza...
-Majd ki találsz valamit lányom...okos vagy te...-mondja apu majd bólint rá egyet anyu...
-Okés.. Akkor én fel megyek a tetőre gondolkodni...-mondom majd így is teszek...
Szóval...rosszul áll a széna...mi tévő legyek...a legegyszerűbb az lenne ha fel adnám magam Hiro helyett...de élni is szeretnék szóval választanom kell...
El indulok megmenteni és jobb ha egyedül megyek...
Végül is azt se tudom hol van a tanács így segítséget kérek Reijitől most elöször és utoljára...
-Reiji..hol találom a vámpír tanács?-kérdezem komolyan a fiút..
-Két várossal odébb...de várjunk csak te minek mész oda?-kérdezi meglepetten...
-Van egy kis dolgom arra de azért köszi a segítséget..-mondom majd el is tűnök onnan...
Már lassan két teljes órája gyaloglok...nemsokára oda érek remélem...aki nem látott még halálába gyalogoló lányt az most figyeljen...más lehetőségem úgy se lesz...Dante nem kell aggódnod a halálba viszem a titkod hogy félvér vagy...
Azt hiszem ide értem...egy nagy szürke épület..zord és rideg külsővel...sehol egy árva lélek csak az ablakokból szűrődik ki a benti fény...hát igen rám sötétedett...Épp be mennék de két őr meg állít...
-Kisasszony ilyen későn már nem jöhet be az épületbe...kérjük holnap jöjjön vissza!-mondja a magasabbik...
-Bocsásson meg de nekem ez nem ér rá holnap...-mondom majd lehunyom a szemem és rá nézek a démon szememmel...
-Elnézést kisasszony parancsoljon!-mondja majd be megyek az épületbe..
Hol tarthatják Hirot fogva...meg kell keresnem..valaki jön..gyorsan el bújok egy oszlop mögé...
-Hiroto nincs értelme eldobni az örök életet...-mondja az alacsony férfi...
-De van...ha nem azzal lehetek akit szeretek...-mondja komoly tekintettel...
-Lesz másik...a nők jönnek mennek...hidd el nekem...-válaszol a töpszli...
-Nekem nem kell másik...-mondja halkan Hiro...majd be megy egy szobába...az alacsony el megy majd be kopogok azon az ajtón amin be ment Hiro...
-Mit aka...-nyítja meg az ajtót majd mikor meglát meg se szólal...pár másodperc múlva fel eszmél és be ránt az ajtón...-Te mégis hogy kerülsz ide!Veszélyes itt lenned!-mondja féltőn...
-Nem félek semmitől...-mondom a szemébe nézve szemrebbenés nélkül...
-Honnan tudtad hogy itt vagyok...senkinek se mondtam...-mondja értetlenkedve...
-Vannak láthatatlan besúgóim...-mondom egyszerűen...
-Annyira hiányoztál...-mondja majd megölel...
-Nekem is te...-mondom majd bele fúrom a mellkasába a fejem...
-De el kell tűnöd innen...mi lesz ha valaki meglát...-mondja majd leül..
-Bele törödtem már a sorsomba...-mondom egy erőltetett mosollyal...
-Nem teheted ezt velem Haru...gyere menjünk haza együtt és éljünk boldogan...-mondja majd ki nyitja az ablakot..
-Soha nem lesz nekem boldog életem Hiro...hidd el jobb ha itt maradok...és az lesz velem mint a többi félvérrel..nem bírnám ki azt hogy nem lehetek veled boldog...így inkább menj egyedül és légy boldog nélkülem...-mondom szinte sírva...
-Azt már nem!-mondja hangosan...-Velem jössz és kész!Ne add itt a feláldozható személyt.Mert nem vagy az!Nekem te vagy a legfontosabb!Nélküled az én életem már rég nem lenne...-mondja majd ölbe vesz és ki ugrik velem az ablakon...én pedig csak szótlanul sírok a karjaiba...