[Átírás Alatt] Álmomban Már Láttalak {Diabolik Lovers}

Tizennegyedik Rész/Ház a semmi közepén/

Shuval a megadott címre érkezünk...egy borongós, sötét, öreg építmény fogad minket... én óvatosan csengetek mire egy gyönyörű vámpír nő nyit ajtót akit álmomban már láttam...
-Haru...-mondja majd megölel... -Gyere be.. -mondja én meg hátra nézek de Shu már nincs mellettem... na mindegy...
Bent le ülünk az előszobában...
-Annyira örülök hogy el jöttél... fárasztó volt ide találni? -kérdezi kedvesen...
-Nem dehogy... csak egy kicsit fáradt vagyok ennyi... -mondom anyámnak...
-Semmi baj kincsem meg értem... na és meddig maradsz? -kérdezi mosolyogva...
-Hát hétfő estig... persze ha nem zavarok... -mondom félve...
-Dehogy zavarsz kicsim.. de suliba nem kell menned? -kérdezi vissza..
-Szünet van hétfőn... valamilyen szinten ezért gondoltam hogy ma el jövök hogy többet lehessek veled.. -mondom anyám szemébe ami könnybe úszik a mondatomra...
-Jaj de édes gyerek vagy... köszönöm hogy így gondoltad... akkor reggel írok a főnőkőmnek hogy hétfőre szabit kérek... és el megyünk ketten valahova jó? -kérdezi boldogan...
-Okés.. -mondom kedvesen.
-Gyere meg mutatom a szobád..-mondja majd meg fogja a kezem és el indulunk fel a lépcsőn a folyosó harmadik ajtaját pedig ki nyitja és be húz rajta...
-Ez lenne az.. remélem tetszik.. nem régen rendeztem be mikor meg tudtam hogy nincs semmi bajod... -mondja kedvesen..
Egy nagy baldahimos ágy mellette egy kis éjjeli szembe vele egy nagy szekrény és egy óriási ablak ami a kertre néz... nagyon szép...
-Nagyon tetszik köszönöm.. -mondom kedvesen..
-Na de én hagylak pihenni..holnap reggel majd beszélünk jó éjt.. -mondja majd ki megy..
Én még legalább hajnali 4-ig fent vagyok mivel sehogy se hagy nyugodni az ami történt.. hiszen mégis csak meg szöktem... de jól tettem mivel nem érzem magam kurvának hogy mindenki meg fektessen addig amíg Laito nincs itthon...
Reggel.
Komás fejjel kelek és le battyogok a konyhába ahol anyu épp reggelit csinál.. az asztalnál meg egy személy épp újságot olvas... nem látom az arcát de meglepő hogy anyu nem egyedül él..
-Jó reggelt Haru... hogy aludtál kincsem? -kérdezi majd megölel...
-Hát nehezen de majd meg szokom... -mondom boldogan..
-Lányok én is itt vagyok.. -hallom meg az ismerős lágy férfi hangot ami csak az apámé lehet... majd le rakja az újságot és tényleg ő az...
-Meglepetés Haru... anyud még tegnap hajnali 4 óra után szólt hogy haza jöttél... én meg úgy gondoltam ideje lessz vissza költöznöm ide hozzátok... szóval végre élhetünk úgy mint egy rendes család... -mondja majd még ölel minket... elég furán néz ki mivel anyu és én egy magasak vagyunk de apu legalább 2 fejjel magasabb nálunk... de jól esik hogy így gondolta... és haza jött...
-Mi a tervetek mára? -kérdezi apu...
-Elmehetnénk valahova... -dobom be az ötletem...
-Hmmm.... menjünk el a közeli állatkertbe! -kiált fel anyum...
-Jaj Jessy mindig oda akarsz menni... -mormogja maga elé apu...
-Akkor menjünk moziba... -mondom halkan a javaslatom..
-Oké!  -mondják egyszerre...
Délután a szobám melletti szobából egy ismeretlen fiú hang szűrődik át apáméval együtt... kíváncsi formám miatt be nyitok a szobába...
-Bocsánat a zavarásért...-mondom halkan...
-Semmi baj Haru... be mutatom neked Kanamét a jobb kezemet... -mondja majd kezet fogok a hosszú szürke hajú, vörös szemű fiúval.
-Ludwig sokat mesélt rólad... de személyesen láttva sokkal szebb vagy.. -mondja mire én szó nélkül ki megyek vissza a szobámba...
Rossz előérzetem van Kanamével kapcsolatban... jobb ha most nem vagyok vele egy térben...valahogy úgy éreztem mindha le vetköztett volna a szemével... perverz egy fiú.. na meg a nagyképűség mintaszobra... én meg hülye fejjel azt hittem hogy minden démon olyan mint apu... csendes, kedves és visszahúzódó... erre ide jön ez a tehénpásztor... ez az én formám..  ki kapom egy légtérbe magammal a világ leghülyébb lényeit.. De ez van... végül is ez is lehetne rosszabb...
Kipp-Kopp..
-Szabad... -mondom mire be lép Kaname...
-Figyelj nem akarok rossza lenni veled... -mondja a fiú...
-Én meg igen... -válaszolom hidegen...
-Na ne legyél velem ilyen... én csak barátkozni próbálok veled..-mondja letörten...
-Nem kell barát főleg nem te... sok barátom van.. -mondom idegesen...
-Idegesítő egy liba vagy... de nem lehet a cuki pofidra haragudni... -mondja beismerőn...
-Figyelj... vannak barátaim és van pasim is.  Nekem nem kell se barát se semmi... -mondom majd nézem a kertet...
-Szép ez a kert... -mondja a hátam mögött...
-Ja.. valami olyasmi... de ki mennél a szobámból végre... egy hülyével több van itt a kelleténél... -mondom mire ki megy Kaname idegesen...
Mi vagyok én valami puszipajtás... hát nem... elegem van hogy Laito messze nekem meg ilyen hülyével kell foglalkoznom.... mindegy is...
Kipp-Kopp...
-Szabad! -mondom mire anyu jön be a szobámba...
-Egy fiú keres téged.  Be hívtam a nappaliba... le mehetnél hozzá... -mondja kedvesen...
-Na jó... és mondta a nevét? -kérdezem kis bizakodással hogy Laito az...
-Azt hiszem Reijinek hívják.. -mondja anyu... meglep hogy Reiji az és nem valamelyik szadista testvére...
-Megyek le... -mondom majd le megyek a nappaliba...
-Szia Haru..  -mondja Reiji...
-Szia Reiji... mit szeretnél? -kérdezem a fiút...
-Hát van egy olyan dolog hogy Laito hamarabb haza ért és Shu el mondta neki mit tett veled Ayato... és most mind a kettő vöröske el tűnt.. meg kéne őket keresni..  -mondja Reiji...
-Miért pont én keressem meg őket? -kérdezem...
-Azért mert Laito csak miattad nem nyírná ki a saját testvérét... -mondja a fiú...
-Akkor megyek veled.... de elötte beszélek a szüleimmel... ha nem baj... -mondom a fiúnak...
-Igen persze semmi baj... -mondja majd ott hagyom és fel megyek a szüleimhez...
-Anyu, apu... én most el megyek... de a mozi még áll... de ha nem baj akkor hoznám a barátom is... -mondom nekik...
-Dehogy baj kicsi szívem... akkor majd este... -mondja anyu majd Reijivel el is indulunk vissza hozzájuk...
-Mi van itt? -kérdezem a rumlis nappali elött...
-Itt kezdődött a verekedés... -mondja Subaru..
-Értem akkor elöször rendeztem teszünk... -mondom majd neki is állunk rendet rakni Subaruval meg Reijivel...
Majd el indulok a kert felé...
Ahol a két vörös más-más irányba ködölve van...
Oda megyek Laitohoz majd megcsókolom...
Lassan ki nyitja a szemét és rám mosolyog..
-Szeretlek Harum... hiányoztál... -mondja majd fel ül...
-Nekem is hiányoztál...  ma a szüleimmel el megyünk mozizni... biztos kedvelni fognak... -mondom aranyosan...
-Rendben Haru... -mondja majd be megyünk...