[Átírás Alatt] Álmomban Már Láttalak {Diabolik Lovers}

Huszonhatodik Rész/Magányosan Egy Cellában/

Amikor ki nyitom a szememet nem látok semmit...Hol vagyok?Hogy kerültem ide?Miért van ilyen sötét?
Lassan megszokja a szemem a fényviszonyokat és kitárul előttem a szörnyű igazság...egy cellában vagyok...egy árva ablak sints itt...csak egy ágyszerű összerakott szalmakupac amiből most keltem ki...
Tudtam hogy ez lesz annak a vége hogy meg mentettem Hirot...selytettem én előre hogy úgy is rámtalál a vámpír tanács...Nem lepődtem meg rajta...csak azon hogy ilyen hamar kapcsoltak...na meg elég gyorsan rám találtak...
Mióta lehetek ebben a cellában?Még jó hogy nincs a bezártságtól félelmem...se a sötéttől...akkor most biztos ki futnék a világból...
Kintről lépteket hallok...
-Nem érdekel Jin!Nem óhajtom láttni a félvért a holnapi kivégzés próbáig semmi képp!-mondja az idegen hang...
-De Taylor...láttnod kell!Nem fogsz hinni a szemednek!Én se hittem!De amikor idefelé hoztuk közelebről megnézve is nagyon hasonlít...-mondja mire félbe szakítja Taylor...
-Nem hiszek neked! Fel ne Merd hozni még egyszer ezt a témát vagy két kivégzést láttnak az Erdélyiek!-kiáltja el magát...majd megszűnik a beszélgetés...és a lépteket se hallom már...
Szóval holnap díszközönség elött fognak ki nyírni...de jó...még a halálom is műsor lessz egy vacsin...
Nem hogy csendben itt a cellában halhatnék meg...nincs jogom még egy dolgot kérni halál elött?Vagy itt ez nem szokás? Ahhjj...de úgy is mindegy lesz ha már egyszer meghalok...
Hirtelen ki nyílik az ajtó és megcsap a fény mire felszisszenek...majd be is csukódik és a cellához közelít egy személy...
-Pedig...nem hisz nekem...Hé?Fel eszméltél már?-meg ismerem ezt a hangot ez Jin...
-Közöd...-mondom nagyképűen...
-Én ennyire nem hordanám fent az orrom az utolsó napomon a halálom elött...-mondja komolyan...
-Azt csinálok amit akarok..amig meg nem öltök...-mondom cinikusan...
-Figyelj...-mondja halkan...-Nekem aztán semmi bajom nincs a te félig démon vérredel!Ne nekem sipákolj!Ha én vezetném a tanácsot le se szarnám hogy léteznek a világon félvérek!-mondja a szemembe nézve..-De amíg Taylor az aki vezeti ezt a kocerájt addig mindenki neki ad igazat és őt követi...így meg kell halnod!-mondja tovább...
-Akkor most te figyelj!Kész felüdülés lesz meghalni!Egy ilyen kusza és szar élet után!-kiáltom el magam...lehet hogy előbb mondtam ezt mind hogy bele gondoltam volna mit is mondok igazából...
-Egy félvér aki megunta az életét...frappáns...nem kell aggódnod nem sokáig fogsz szenvedni az élök közt ha Tayloron múlik...-mondja majd nagy lendülettel ki megy...
Nem volt annak értelme hogy ide jöjjön Jin...csak fel húzott...lehet hogy bűntudata van...de engem ezzel nem hat meg...jobb lesz ha csendben és higgadtan megvárom a holnapot...nem fogok ellenkezni az biztos...
Nem tudom hány óra...el vesztettem az idő érzékem a cellában..de mit is érdekel...közel járok a halál órájához...azt pedig nem méri semmilyen óra...csak a plafont bámulom...néha annyit hallok kintről hogy örséget váltanak a nagyajtónál..de ezen kivűl csend van...El kezdem fonni a hajam két coffba...miért ne...ha már úgy is meghalok akkor legalább jó hajjal...mindha ez bármin is segíthetne...
El telt megint egy adag az időből...hogy ne örüljek meg a csendtől és a magánytól dudolgatni kezdek...de az akusztika miatt...jó a saját "selymes" hangom miatt megfájdul a fülem és abba hagyom...majd legvégső elkeseredésembe el kezdek rajzolgatni az ujjammal a poros betonra ami itt a talaj...
Lassan ki nyílik az ajtó és megint nagy fény áradattal találom szembe magam...most az egyik Jin haverja közül lép be... majd  ki nyitja a cellám és megkötözi a kezem...
Egy hosszú folyosón vezet végig..majd egy nagy ajtón belépve az étkezőbe érünk...vagyis azt hiszem hogy ez az étkező mivel egy nagy asztal és körülötte sok szék van benne...szembe velem pedig egy fehér hajú nálam két fejjel magasabb fekete ruhás férfi ül..
-Hozzad közelebb a félvért!-mondja ridegen..majd meg érzek egy lökést magamon...a fehér hajú elé esem térdre...mit nem mondjak eléggé fáj...-Néz fel te söpredék,alvilág fattya!-kiáltja el magát...én szinte sírva fel emelem a fejem és egyenesen bele nézek a szemébe...ami égszin kéken vibrál...-Állj fel!-kiált még hangosabban majd úgy is teszek...körbe jár engem...én nem merek máshova nézni csak a padlóra...-Szólalj meg miért mentetted meg innét azt a harapott fiút?!-kérdezi nagy hangerővel...
-Az úgy volt...-mondom halkan...
-Hangosabban beszélj!Ennél még azt is jobban meghallom ha szarik a pók a falon!-mondja rendes hangerővel...
-Azért mentettem meg mert...én tettem azá ami!Ezzel mentettem meg attól hogy meghaljon! A fiamként neveltem ameddig nagy nem lett! Majd el is tűntem tőle! De mikor meghallottam azt hogy végeztetni akar magával itt a tanácsnál nem tehettem mást mind hogy megmentettem!!!De tudtam hogy a halálommal fizetek az életéért!!-kiáltom el magam majd össze rogyok sírva...
-Vigyed egy normális szobába...úgy látszik hogy még beszélnem kell vele!Na meg a kivégzés akkor szép és élvezetes ha a halott is szép!-utasítja a fiút mellettem aki bólint egyet és ki vezet...majd be egy szobába ahol le veszi rólam a kötelet...
-Örülj hogy ilyen volt veled a főnök félvér!-mondja a fiú majd nagy erővel becsapja az ajtót majd kattan a zár...
Ez a szoba sokkal jobb mint a cella...itt van legalább minden ami kell...főként ablak...és egy falióra...na meg egy ágy..a többi dolog nem értelmes az én kevés időmre itt...
Picit lepihenek de arra ébredek hogy valaki be nyit...
-Beszélni szeretnék veled kettesben...-mondja a fehér hajú...-Ugye nem zavarlak...-mondja halkan...mi ez a nagy változás kis idő alatt...fura egy főnök az biztos...
-Annyi időm van amennyit hagysz nekem a halál elött...-mondom az ágyon ülve...zavarni meg úgy se tud már senki...-mondom bele törődve...
-Akkor jó..-mondja majd belülről bezárja az ajtót...mire készül...félek...
-Miről akarsz beszélni?-kérdezem halkan...
-Arról hogy szívhez szóló a történeted Hirotoval...amúgy Taylor vagyok és te?-kérdezi kedvesen...ácsi, ácsi , ácsi...nem fogok azzal jó pofizni aki ki fog nyírni...ennyire nem vagyok hülye...
-Mit érdekel...nevem az Utolsó...de az igazi nevem nem mondom meg soha...-mondom idegesen...
-Milyen erős személyiség vagy...meglepő...még ilyen kritikus helyzetben mint a tiéd...fel ajánlok valamit hogy életben maradhas kedves Utolsó...ha itt maradsz a vámpír tanács székhelyén és velem uralkodsz ezen a vidéken?Mit szólsz drága?-kérdezi nyálasan...
-Inkább a halál mint egy ilyen élet!-válaszolom mire ki nyitja az ajtót majd vissza fordul..
-Többet nem ajánlom fel!Most már biztos hogy ma este meghalsz!-kiáltja el magát majd ki megy és bezár...