[Átírás Alatt] Álmomban Már Láttalak {Diabolik Lovers}

Húszadik Rész /Kezdjek Mindent Elöről?/

Épp bent vagyok Hiroval a szobánkba...az unalom lassan tapintható...
-Kevés a ruhám Haru....nem jössz el velem vásárolni?-kérdezi Hiro...
-Nagy vagy...el találsz egyedül is...-mondom neki majd el fordulok az ágyban...
-Naaa...Haruuu....vagy inkább mondjam hogy anyu?-kérdezi mosolyogva...
-Meg mondtam hogy nem vagyok az igazi anyád...és hogy hívj a nevemen...-mondom felé fordulva...
-Okés akkor el jössz velem..-mondja majd meg fogja a kezem és ki húz a házból...
Út közben...
-Ahhj...minek kellek én ahhoz hogy ruhát vegyél...adtam elég pénzt...-mormogom magamba...
-Azért hogy ne Laiton zsörtölödj hanem egy kicsit legyél velem mint baráttal...-mondja mosolyogva...
-Mi ez a nagy pozitív gondolkodás Hiro?-kérdezem meglepedten...
-Jó akkor menj haza és mérgelödj azon hogy nem vagy jó Laitonak!-kiáltja el magát...
-Hé mi ez a hangnem?!-válaszolom vissza...
-Az ami csak jól akarja magát érezni veled!-mondja majd elöre megy...
-Várj meg na!Veled megyek...ha már eddig el jöttem...-mondom beletörödve...
-Ezt a választ vártam...-mondja hátra nézve mosolyogva...
-Te aztán lettél valaki...-mondom nevetve...
Bent egy ruha boltban...
Lassan már fél órája itt tököl Hiro...s csak gyűlik amit meg akar venni...kicsit rosszabb is mint egy lány..
-Haru!Gyere ide találtam valamit...-mondja...de jó még egy ruhával többet viszünk haza neki...
-Igen...mutasd...-mondom unott hangon...
-Ez a piros koktél ruha lenne...-mondja majd meg mutatja...
-Khmm...eléggé buzis lennél benne...-mondom nevetve...
-Hát nem is magamnak gondoltam..-mondja a tarkóját vakargatva...-Neked néztem hamar egyszer el kisértél...-mondja zavarban...
-Nekem?! Ari vagy de én ilyeneket nem szoktam hordani...tudod nem vagyok az a koktélruhás lány...inkább sporcipő,nadrág, rövid ujjús kombó...-mondom nevetve...-Tudod úgy érezném magam ebben a ruhában mint egy szalámi a bőrében..-mondom folytatva a kényszeres nevetést...
-Akkor nem mutattam semmit...-mondja nevetve..
Két táska ruha vásárlás után mint egy hulla dölők be az ágyba...amíg Hiro nagy boldogan hajtogatja be az új ruháit a szekrénybe...
-Na ugye nem bántad meg hogy velem jöttél?-kérdezi...
-Hát csak egy kicsit...az a sok ruha...és a haza cipelés kicsit fárasztó volt...-mondom mosolyogva...
-Még hogy haza cipelni...te nem is hoztál semmit-mondja nevetve...
-Nézni is fárasztó volt!-jelentem ki nevetve...
-Ahha...szóval fárasztó a személyiségem?-kérdezi visza nevetve...
-Hát így is lehet mondani...-mondom kacagva...
-Ezt még megbánod Haru!!!-kiáltja el magát majd el kezd csikizni...
-Elég,elég,elég!!!Hallod Hiroto!!!-mondom nevetve...
-Nem amíg be nem vallod hogy jó volt velem vásárolgatni!-mondja mosolyogva...
-SOHA!!!!-kiáltom el magam nevetve...
-Akkor soha nem fogom abba hagyni a csikizésed!-mondja egy ördögi kacajjal körítve...
-Naa..ez nem fer játék!-mondom halkan...
-Az se fer ...-mondja majd abba haddja a csikizést-Hogy szeretlek...-mondja a szemembe nézve...-De ez titok...-mondja majd össze ér az orrunk...
-Ömm...-mondom majd ki kuszok alóla...-Nekem ez még nem megy...beszélnem kell Laitoval...meg minden...-mondom zavaromban...majd el indulok az ajtó felé...Mire megfogja a kezem Hiro...
-Kérlek...ne taszíts el magadtól...azt nem élném túl..-mondja majd hátulról megölel...
-Majd lesz valahogy...-mondom majd ki megyek a szobából egészen a nappaliig ahol Laito épp Ayatoval sakkozik...
- Sakk-Matt...és már harmadjára nyertem...-mondja Ayato boldogan...
-Puszta szerencse Ayato!-mondja Laito unottan...
-Nézd csak ki jött le...egy Haruu!-kiáltja el magát Ayato majd a nyakamba ugrik...
-Mennyit ittál Ayato?-kérdezem tőle nevetve...
-Amennyit te még nem!-mondja nevetve...
-Na az szép..de el engedhetnél...beszélnem kell Laitoval...-mondom komolyan a fiúra nézve...
-Na jó...de este azért lesz valami?-kérdezi perverzen...
-Nem dehogy!!-kiáltom el magam majd ott hagyom...
Ki megyek a konyhába Laito után aki amikor oda be nyitok épp telefonál..
Mikor lesz teszi azonnal hozzá szólok...
-Azért nem kéne ilyen feltünőn csinálnod a kis dolgaidat..-mondom kimérten...
-Haru...már megint mi bajod van velem...én nem csináltam semmit...-mondja mindtha ártatlan lenne...
-Komolyan?!Na és akkor mit hallott Hiro?Azt mondta hogy van egy másik csajod...akitől lehet gyereked és hogy azt várod hogy ő felnőljön és el tudj hagyni...de tudod...nem fogok ezen veszekedni...végül is meg értem...csak egy kicsit fájt tudod...azt hittem hogy őszinte vagy velem...-mondom a végére már teljesen nyugodtan...
-Hiro még kicsi...mindent félre hall..én ilyet nem mondtam...nekem te vagy az egyetlenem...-mondja mire valaki hátulról meg ölel...
-Laito...nem vagyok kicsi és tisztán hallottam mindent...nem kéne bele hazudni annak a szemébe akit "szeretsz"...-mondja a hátam mögül Hiro..
-Azta...gyorsabban nőlsz minden elvárásnál...na és mi ez ...talán tudsz az egészről?-kérdezi Laito...
-Mindent tudok...de én akkor is szeretem Harut...-mondja pirospozsgás arccal...
-Ahha...ejnye Haru ...még hogy én csallak meg mikor te jöttél össze pont azzal akit megmentettél...-mondja Laito idegesen...
-Itt nem Haru az aki megcsal bárkit is hanem te!Mond el az igazat!-mondja az ajtón belépve Shu...
-Na itt a másik...mi van két vasat tartasz már egyszerre a tűzben mikor azt mondod hogy szeretsz?-kérdezi Laito..
-Elég a színészkedésből Laito!-lép be Reiji olyan idegesen ahogy még nem láttam soha...
-Igen ...igaz!Na és akkor mi van!Ki akarna önszántából egy olyan lánnyal lenni akitől nem lehet gyereke csak azért mert az anyja félre ment egy démonnal...-mondja idegesen Laito..
-Eleget hallottam..én mentem...-mondom majd el sétálok...
Jobb esetben ott maradtam volna a házban..de minek...ez a dolog végig fog kísérni örökké...hiszen a félvérségem átka ez...de én így nem bírok meg maradni vámpírok közt...
Vagy feladom magam a tanácsnál és akkor meghalok...vagy démonként élek egy új életet...