[Átírás Alatt] Álmomban Már Láttalak {Diabolik Lovers}

Második Rész /Első Sulis Nap/

Reggel 10 órakkor kelek,Shu nagyban alszik mellettem.Ma persze el kezdődik a suli,francnak kell már ma. Még úgy maradnék kettesben Shuval egész nap.
Éppen ki indulok wc-re, de szembe jön velem egy barna hajú szemüveges magas fiú.
-Te meg hogy kerülsz ide?—kérdezi meglepődve.-Na és hogy lehet az hogy még élsz?—kapok még egy fura kérdést.
-Tsukigasi Haruko vagyok,egyszerűen élek és kész. Tegnap..—kezdek bele de inkább ki vágom magam.-Fárasztó lenne ezt el mondani. Itt vagyok azt kész.Veletek fogok egy suliba járni.—szögezem le elé a tényeket.
-Szóval áldozat vagy.—vágja rá,majd a derekamon érzek két kezet.
-Láttom már soha nem aludhatok nyugottan, mert el mész mellőlem Haru.—hallom meg  Shu álmos hangját.Mellém lépve látom,hogy a szemét dörzsölgeti.
-Shu? Te hoztad ide ezt a lányt?—kérdezi a pápaszem, bocsi de még nem tudom mi a neve.
-Hülye lettem volna ide hozni, ha én hoztam volna.Úgy hozták ahogy Yuit,Reiji miket nem képzelsz te rólam?—kérdezi vissza kicsit idegesen.
-Á akkor ő a legújabb menyasszony,de legalább nem olyan esetlen mint Yui volt.Ha jól láttom akkor csak a te szemfogad van a testén.—mosolyodik el.-Ejnye Shu... Nem néztem volna ki belőled hogy nem engeded másnak hogy meg kostolja a lányt.—mondja Reiji majd rám néz.
-Nem is fogom engedni hogy más csapolja,a többiek nem érzik a mértékét.Ami nem lenne jó Harunak. Elég ha én meg tudom állni azt hogy mennyit igyak a véréből.—néz farkas szemet a másikkal,majd erösebben magához húz.
-Ez mind szép és jó,de tudod jól hogy lustább vagy egy macskánál. Nem tudod mindig meg védeni Harut.—ecseteli Reiji...
-Majd megváltozok,amúgy se kell félteni Harut.Meg tudja magát védeni,ahhoz képest hogy ember nem nagyon van ki akadva attól  hogy 6 vámpír sráccal kell élnie. Na és nem ostoba mint Yui volt.—véd meg engem Shu.
-Ez van, Yui a másik vámpírokhoz jobban tudott igazodni.Köszönhető annak, hogy ők emberek voltak.De ezt te már csak tudod hiszen Yuma is ott van.—szinte köpi az utolsó mondatát Reiji.
-Nem érdekel,Haru menjünk.—válaszolja, a hangja az idegesség és a bánat keverékét érezteti.A wc-re nem sikerült el jutnom de hát szerintem most ez a legkisebb dolog,vissza jöttünk a szobába.
-Haru,ugye nincs semmi baj? -szól hozzám kedvesen Shu..
-Nincs,xsak wc-re kellett volna mennem.De nyugi már nem kell.—válaszolom, majd le ülök. Nem merek rá kérdezni,de sejtem, hogy az a Yuma nevű vámpír lehetett az ember barátja.
-Akkor oké,te tudod.Amúgy ne engedd azt hogy azt mondják rád,hogy olyan vagy mint Yui.Mert minden ember más,ahogy mi is mások vagyunk ahogy látod.—figyelmesen hallgatom, de közben leülök.-Nincs értelme annak,hogy másikhoz viszonyitsuk egymást.—sóhajt egyet,majd le ül mellém...
-Igazad van Shu,de ha a többiek ezt hiszik akkor az már mindegy, hogy én mit mondok.—válaszolom magam elé bámulva, majd kis idő múlva rá nézek.
-Nem baj, erős lány vagy te. Hidd el nekem a te akaratod is annyit ér mint a miénk.—nyugtatgat, majd közelebb hajol hozzám.
-Te így gondolod Shu,más máshogy gondolja.—nézek bele a szemébe,majd közelebb hajolok hozzá és megcsókolom.
-Haru,szeretlek.—töri meg a fél perces csendet, majd bele húz az ölébe.
-Én is téged Shu.—válaszolom,majd engedek a kísértésnek és megölelem, abban a pillanatban nyílik is az ajtó.
-Shu! 10 perc és indulunk suliba. Ezt meg vedd fel Haru!—dobja rá az ágyra az egyenruhát Ayato.
-Oké és köszi!— válaszolja kicsit idegesen Shu...
-Amúgy óvatosabban harabdáld.—mutat rám az ajtónak támaszkodva a vöröske.-Az egész ház Haru szagával van tele.Persze, hogy mi se birunk magunkkal! -mondja a vöröske...
-Azt csinálok amit akarok! Ezt te is tudod.—kiáltja el magát Shu.
-De nem kéne,nem te vagy az osztálytársa. Én és Kanato bármikor megcsapolhatjuk úgy, hogy te nem tehetsz ellene semmit.—mondja majd meg támaszkodik az ajtó szélfájába...
-Addig lesz csak szemfogatok,habár Kanatoból nem nézném ki. Inkább belőled Ayato.Szóval vigyázz magadra.—fenyegeti meg Shu, majd erre ki megy Ayato és be csapja maga után az ajtót.
-Haru, öltözz kérlek.—szólal meg kis idő múlva Shu.
-Persze.Ki mész vagy maradsz?—mosolyodom el, van egy selytésem,hogy maradna.
-Most ezt komolyan kérdezted?—kérdezi vissza egy perverz mosollyal
-Akkor maradsz.—gyorsan  le veszem a felsőm majd bele bújok az ingbe,  még szerencse teljesen eltakar. De utálom én ezeket az egyen ruhákat.Fel dobom a zakot is. Majd csak akkor veszem észre hogy van hozzá masni,na ne. Ez soha nem ment. Még a jukatára se tudok pillangó masnit tenni,nem hogy a nyakamba, átkozott díszítés.
-Gyere majd én segítek.—meg fogja a kezem és maga elé húz. -Nem annyira nehéz.Csak annyi hogy mi elött meg kötöd ki símitod az anyagot. Majd megpróbálod egyenesen megkötni,és kész is. Nagyon aranyos lett Haru.—magyarázza  piros pozsgásan.
-Köszi Shu,de a szoknyához nincs kedvem. Meg fogok fagyni.—váltok hisztis kislányba.
-Dehogy fogsz, a kocsi alapból be lesz fűtve. A suli ajtóig a kocsitól meg csak ki bírod.De amúgy nem.—hallgatom és közben gyors fel veszem a szoknyám amíg háttal van nekem.
-Hogy lehetsz ilyen aranyos? —kérdezi majd megölel.
-Csak miattad, te tudod meg kötni ezt a szar masnit.—dörmögöm majd meg fogja a kezem és le indulunk a lépcsőn. Az elöszobában a többiek már egyenruhában üldögélnek.
-Reiji hogy–hogy nem a kocsiban vagytok már?—lepődik meg Shu.
-Mert le robbant. Szóval amíg meg javítják késünk.—válaszolja foghegyről Reiji.
-Nem is baj.Addig is nem kell a hülye tanárok fejét nézni.—vágja rá Ayato.
-Jaj ne mondj ilyeneket. A technika óra nem szörnyű.—neveti furán Laito...
-Laito ne idegelj! Az a tanár egy örült. -válaszol vissza Ayato kicsit túl játszva.
-Mi is szeretjük Teddyvel a technika tanárt,múltkor egyenruhát vartunk Teddynek. —szól bele Kanato mosolyogva, talán még az ő mondatában nem érzek semmi hátsó utazást.
-Na és te Reiji? Valami hozzá fűzni való?—néz rá perverz mosollyal Ayato.
-A tanárral nincs bajom,csak a tantárgyal amit tanít.-mondja a szemüveges nem kicsit idegesen.
-Jókat lehet aludni az óráján de még fel se kelt.— mondja rám nézve Shu, köszi akkor tudom melyik órán aludhatok majd.
-Ha nem sikerül valami amit csinálok nyugottan szét verhetem. Csak azért jó az az óra!—dörmögi Subaru.
-Ezt meg beszéltük.—zárja le egy önelégült mosollyal Ayato.
Utálom ha olyan téma van amit nem értek vagy olyanról van szó akit nem ismerek.Ezt Shu is észre veszi és ki megyünk a ház elé.
-Bocsi hogy ilyenről beszéltünk,de mindig ez van a kocsiban suli felé is. Kivesézzük az összes tanárt. Legtöbbször szegény technika tanárnő kerül nagyító alá,csak azért mert Reiji eléggé sokat van vele a suliba.A tanárnő meg hozzánk képest fiatal, meg néhányak pletykálják,hogy Reijinek meg volt Sango tanárnő. -meséli nagy átéléssel Shu...
-Szóval Reijinek be jön az ügyes kezű tanárnő?—kérdezem vissza hitetlenkerve.
-Úgy ahogy mondod Haru.—sóhajtja, majd  le ül a lépcsőre.
-Szar lehet neki suliban, nem nagyon lehet Sangoval.—gondolok bele a helyzetbe kicsit túl hangosan is.
-Hidd el ezek ketten meg oldják suli közben is meg az után.Úgy is Reiji az osztályfelelős az osztályunkba.—mosolyodik el Shu,majd fel áll.-Asszem már jó a kocsi.— ahogy kimondja be is  hajt egy limuzin.
A suliig senki nem szól senkihez. Még szerencse, így egymás karjaiban pihenünk Shuval. Majd meg érkezünk a suliba, Hogy is mondjam elég átlagosnak tűnik.Na de mindegy is.A leghosszabb szünet kezdődik el mikor a padon elnyulva fekszem. Egész eddig aludtam,eddig senkit nem zavart, majd meg lök valaki mire fel nézek és Ayatoval találom magam szembe.
-Mit akarsz?—kérdezem a fiút,mire elmosolyodik.
-Szerinted?—kérdezi, majd meg ragadja a csuklóm és a szájához emeli.-Hogy ki ül az arcodra a félelem.Ez csak még jobban meg kívántat téged,és ez a kis kézfej. Csak egy harapás az alkarodra és Shunak nem lesz annyira nagy szája.—vázolja tervét, majd meg nyalja a karom.
-Engedj el! Belőlem nem ihat akárki!—kiáltom el magam majd ki rántom a kezem a kezei közül.
-Juj! —neveti el magát.-Na és Shuval persze más a helyzet? Ő nyugottan csapolgathat igaz -e, milyen önző vagy Haru!—szinte az egész terem zsong a hangjától-Pedig nekem kell a véred!—fejezi be,majd a falnak nyom. Erre be jön Kanato mosolyogva, majd meg fogja az egyik lábam...
-Én is kérek!—mondja mint egy gyerek,így még meg szökni se tudok.Shu ments meg!!!
-Hé ti ketten!!!! Elég legyen! Ne az iskolában csináljátok az ügyes-bajos dolgaitokat!—lép be egy vörös hajú lófarkas fiú.
-Yuma! Neked ehhez semmi közöd!-kiabál rá vissza Ayato.
-Dehogy is nincs közöm.Nem akarom látni, hogy megcsapoljátok ilyen egyszerű.—válaszolja unottan, majd a kezeit a tarkójára teszi.