[Átírás Alatt] Álmomban Már Láttalak {Diabolik Lovers}

Tizenhetedik Rész /Hiro a legcukibb/

Reggel arra kelek hogy Hiro megszorítja a kezem...
-Jó reggelt álomszuszék... mit álmodtál? -kérdezem kedvesen Hirot...
-Hol vagyok... és ki vagyok? -kérdezi ijedten..
-Jaj kicsim... nagyon be verted tegnap a buksid... én vagyok az anyukád... te pedig Hiro vagy... és természetesen itthon vagy... -mondom kedvesen Hironak...
-Anyu éhes vagyok! -jelenti ki cukin...
-Akkor menjünk le enni... de elöbb öltözzünk át... -mondom kedvesen... tegnap Laito be vásárolt újdonsült fiúnknak így át öltöztettem Hirot és én is át öltöztem... majd lassan le sétálok a kezemben a fiúnkkal...
-Anyu kik ezek a bácsik? -kérdezi cukin... meg zabálom komolyan...
-Ők a nagybátyáid... Reiji, Shu, Ayato, Kanato és Subaru... apud meg szerintem a konyhába van...-mondom kedvesen Hironak...
-Sziasztooook! -mondja majd le ugrik az ölemböl és megöleli a fiúkat én meg csak mosolygok rajta... pedig ők nem jól fogadtak  ezt a tényt hogy Hiro itt marad de most úgy tűnik hogy szeretni fogják őt... hiszen ki nem szeretne egy ilyen cuki kisgyereket mint Hiro...
-Hiro kicsim gyere menjünk apuhoz a konyhába.. -mondom kedvesen Hironak majd bele ugrik az ölembe és be megyek vele a konyhába...
-Szia szívem... látom Hiro már jobban vagy.. -mondja Laito és megsimogatja Hiro fejét... majd megcsókol...
-Szia Laitom... igen... sokkal jobban van a fiad.. látszik hogy az apjára ütött és hamar ki heveri a dolgokat... -mondom kedvesen majd le ültetem az asztalhoz Hirot és csinálok neki müzlit... és elé rakom és el kezdi falni...
-Nyugi kicsim lassabban egyél... nem vesszük el tőled... -mondom mosolyogva fiamra nézve..
-De anyuuu!Olyan éhes vagyok... -mondja durcásan...
-Persze hogy az vagy... tegnap reggel óta nem ettél semmit mert el ájultál... -mondja Laito kedvesen Hironak...
-Nyugodtan egyél csak... ha kérsz még csak szólj... -mondom mosolyogva a kis aranyoskára...
-Oké anyu! -mondja boldogan majd eszik tovább...
Komolyan mondom ez a kisfiú le vesz a lábamról... olyan kis aranyos... ki gondolná hogy majd tizenhét évesen fel ébred benne a vámpír... addig csak egy aranyos gyerek lesz aki lassabban  öregszik a szokásosnál...
-Anyu! El megyünk valahova? -kérdezi cukin...
-Hova szeretnél cukim? -kérdezem kedvesen...
-El mehetnétek a nagyiékhoz... -veti fel Laito... igen... még anyumékkal is beszélt Laito... hogy úgy fogadják a kis Hirotot hogy az unokájuk... igazából boldogak lettek... mivel mi nekünk Laitoval igazából nem is lehet gyerekünk...
-Hmm..anyu..-mondja halkan Hiro mire oda gugolok mellé...
-Mondjad Hirom? Mi a baj?-kérdezem a szemébe nézve..
-Ugye te is jössz? -kérdezi kedvesen...
-Jaj kicsim... nekem ebédet kell főznöm meg ilyesmi... nem mennél most csak apuval a nagyiékhoz? -kérdezem a kincsem...
-Nélküled nem megyek! -kiáltja el magát majd az ölembe ugrik én meg épp meg tudom állni hogy ne essek el vele...
-Jaj Hiro... -mondom halkan...mire be jön Shu...
-Menjetek csak hárman... majd én meg főzök úgy sints semmi dolgom... -mondja Shu majd ki lök a konyhából...
-Köszi Shu! -mondom a fiúnak...
-Semmiség...-mondja majd vissza vonul a konyhába...
Fél óra múlva rendes tempóba oda érünk anyumékhoz... remélem felkészültek az ölemben utazó cukibombára...
Mire be érnénk a házba pont el alszik Hiro a karjaimban...azok a nagy szempillák...milyen ari így is...
-Á szóval fel ébredt a kisunokánk... -mondja anyu...
-Igen de el is aludt... reggeli utáni kis pihi... -mondom anyunak mosolyogva... -Hiro...ide értünk a  nagyihoz és a papihoz... -ébresztem fel az édes álmot alvó kisgyereket...
-Anyuuu... pihenni akaroook!! -mondja könyörögve...
-Pedig csináltam neked sütit! -mondja anyu...
-Nagyiiii!Kérek sütit...-mondja felülve Hiro anyunak...
-Persze hogy kérsz kincsem... máris hozom... -mondja anyu boldogan majd apu be hozza a sütit... mire Hiro bele ugrik az ölébe...
-Szia papiii!!! Kérek sütit! -mondja...
-Majd ha szépen kéred Hiro! -mondja apu neki mosolyogva...
-Na jóó... kérek szépen egy kis sütit papi! -mondja neki aranyosan Hiro...majd apu le ül , Hiro bele ül az ölembe és úgy eszegeti a sütit...
-De aztán  az ebédet is ed meg ha már Shu nagybácsi megcsinálja... -mondom Hironak...
-Igen Anyu... keveset eszek sütit... -mondja aranyosan... milyen okos egy kisfiú...
-Milyen okos és jólnevelt az én kisunokám... -mondja bűszkén anyu...
-Igen az... amióta ma reggel fel ébredt még cukibb mint eddig volt..anya szeme fénye... -mondom Hirora nézve...
-Büszkék lehetünk rád Haru kislányom... -mondja apu kedvesen...
Én meg csak pirulok... Laito meg csak nézi ahogy aranyoskodunk és néha ő is bele pirul a beszélgetésbe majd ki megy Hiroval hintázni...
-Haru ugye tudod mire  vállalkoztál... ez egy kicsi élet... amiről te és akik vele élnek gondoskodnak...-mondja anyu...
-Tudom... és fel készültem rá hogy jó anyukája legyek ennek az angyalkának...-mondom anyu szemébe nézve...
-Csak tud hogy ránk mindenben számíthatsz... -mondja apu kedvesen...
-Köszönöm... -mondom halkan... majd ki nézek az ablakon és nézem boldogan Laitot és Hirot...-Ezt nem tudtam volna meg adni Laitonak... akár mennyire próbáltam volna... most olyan boldog... sajnálom hogy így lett valamennyire de így legalább mind a 3-an boldogok vagyunk... és lehetünk is örökre... -mondom nagyot sóhajtva...
-Az ég is azt akarta hogy rá találj erre a kisgyermekre... -mondja apu... -Csak most így kétszer jobban kell vigyáznod magadra... mi lesz Hiroval ha téged megöl a vámpírtanács.... csak azért mert félvér vagy... -mondja komolyan apu...
-Igazad van... próbálok vigyázni magamra... már csak Hiro boldogságáért is.... -mondom majd anyu kávét nyom a kezembe és el kezdem inni...
-Nyugi Haru.. eddig se történt semmi baj... már nem is fog... most nem szomorkodni kell hanem örülni hogy van nektek Hiro aki egy kis tündér ahhoz képest hogy kisfiú... -mondja anyu boldogan...
-Igazad van anyu... -mondom majd ki megyek a kertbe Laitohoz és Hirohoz...
-Anyu! Gyere játszani! -mondja Hiro majd megfogja a kezem és a homokozóhoz vezet...
-Na és mit építesz? -kérdezem tőle kedvesen...
-Egy nagy várat...-mondja majd el kezdi a homokot egy kupacba gyűjteni... úgy érzem hogy ebből otthon fürdés és ruha csere lesz...
Na nem baj... hadd játszon csak...
-Haru... csak egy kicsit tudunk beszélni? -kérdezi Laito halkan...
-Persze... -mondom majd fel állok és le porolom magam majd le ülünk a kispadra ahol már Hiro nem hall minket de mi látjuk őt...
-Figyelj Harum... tudod hogy szeretlek.. -kezd bele..
-Igen... ezzel mit akarsz mondani? -kérdezem ijedten.
-Ha Hirot jóra akarjuk nevelni akkor... jobb ha azt látatja hogy az anyukája és az apukája össze vannak házasodva... -mondja mire majdnem elsírom magam...
-Szóval akkor arra akarsz célozni.... -mondom halkan...
-Igen.. Hozzám jössz feleségül Haru? -kérdezi Laito elöttem térdelve...
-Hmm.... nem is tudom... nem olyan rég jöttünk össze.... na mindegy.... Igen hozzád megyek feleségül.. -mondom mire megcsókol...
Miután Laito megkérte anyuéktól is a kezem hárman haza megyünk.. én le fürdettem Hirotot aki csupa homok volt az ottlétünk után... ebéd után pedig el aludt.. így el megyek boltba..
Persze ez csak tíz perc volt... hiszen Laito segített... haza érve Hiro még hála az égnek alszik mi meg Laitoval épp kávézunk a konyhában...
-Haru beszélnünk kell! -mondja Reiji...