[Átírás Alatt] Álmomban Már Láttalak {Diabolik Lovers}

Nyolcadik Rész /Sulis hetek/

El telt két unalmas sulis hét, Laitoval már lassan két hete nagyon jóban vagyunk .A csápolgatást abba hagytuk, de most inkább a legjobb barátomnak mondanám.
Reiji segít a tanulásban,jó fejek lettek velem. Shuval azóta nem beszéltem. Kanatoval naponta rajzolgatunk és nevetgélünk,ő itt a leggyerekesebb viselkedésileg. Subaruval sétálgatni szoktam meg persze, ha ideges vagyok megyek hozzá tördelni a tányérokat. Kezdem teljesen levegőnek nézni Shut , az a legjobb amit tehetek. Még a kilétem hála égnek titok. Ma pedig Laitoval megyek el valahova, nem mondta hogy hova, de szívesen el megyek vele.
-Na készen vagy Haru?–kérdezi Laito.
-Igen persze.–válaszolom, majd ki megyek a szobámból.
Limuzin hátuljába be ülünk, majd el indulunk.
-Laito,még is hova megyünk?–kérdezem,mire elmosolyodik.
-Hm? Azt hittem mondtam neked, hogy moziba megyünk.–vágja rá meglepődve...
-Hogy moziba..–kezdek bele.-Öhmm, ezt nem mondtam, de nem vagyok oda az ilyenekért.–szabadkozom.
-Egyszer ki bírod velem.–vág vissza azonnal, majd rám kacsint.
-Na jó, ki bírom.-mondom nevetve.
-Nem gondolkoztál a kérdésemen?–töri meg a hangja a csendet kis idő múlva.
-Igazából nem nagyon, még mindig csak a legjobb barátomnak tartalak és örülök, hogy ilyen jó a vagyunk.–sóhajtok egy nagyot a végére a szemébe nézve.
-Értem, majd el döl még a dolog.–hümmögi a tarkóját vakargatva, majd ki szállunk a mozi előtt.
2 óra múlva fáradtan dölök be az ágyba.
Pár percet töltöttem csak egyedül, de máris kopog valaki az ajtómon.
-Szabad! -kiáltom el magam, mire be jön Shu. Eléggé meglep, hogy felkeresett.
-Szia,beszélhetünk?–kérdezi halkan.
-Mondd!–préselem ki a szót a fogaim között.
-Kérlek, nagyon szépen kérlek.Bocsáss meg nekem, ez a két hét volt eddigi örök életem legrosszabb két hete.Szeretnék veled ugyan úgy boldog lenni mint az előtt.–darálja le. Ezzel nem tud meghatni.
-Shu figyelj, nem akarlak megbántani, de nem tudnék benned bízni többet.Lehet,hogy nem jártunk vagy ilyesmi,de azt mondtad, hogy szeretsz.Én is szerettelek, de te ahogy nem mentem suliba és ki derült,hogy hibrid vagyok megfektettél egy másik lányt.Egyszerűen nem bírnám ezt elfelejteni.Barátok lehetünk de semmi több.–taglalom a fiúnak aki csak néz maga elé ezek hallatán.
-Haru, szereted Laitot igaz? De, akkor miért nem mondod ezt nekem, hogy mást szeretsz és nem engem?–kérdezget idegesen.
-Nem vagyok senkibe se szerelmes, Laitoval csak barátok vagyunk.-jelentem ki komoly tekintettel.
- Ahha, a többiek nem ezt mondják. Azt mondták, forr köztetek a levegő,na és hogy tökre egymáshoz illetek. Még nálam is jobban íllik hozzád Laito és stb. Stb...–taglalja  idegesen tovább Shu.
-Vicces vagy, nagy a féltékenység igaz Shu?!Bocsi,de tényleg csak barátok vagyunk Laitoval és azok is maradunk. Csak, tudod rá jöttem, hogy egyik vámpír se jön be úgy igazán. Nem is tudom, túl egoisták vagytok.-gondolkodok hangosan.
-Akkor még is kivel akarnál együtt lenni?–kérdezi Shu, még mindig idegesen.
-Hát nem is tudom, valakivel aki tényleg szeret és nem játszik csak az érzéseimmel.-közlöm be szinte nevetve.
-De én tényleg szeretlek Haru!–kiáltja el magát.
-Akkor nem bírtál volna le feküdni mással,
csak velem!–kiáltom el magam,mire be jön Subaru.
-Mi ez már megint, Shu szállj le Haruról túl nagy falat neked! Meg hát be csaptad, jobb ha nem várod, hogy könyörögjön azért, hogy újra veled legyen!-akad ki a fiatalabbik.
-Tudod mit, nem éri még fecsérelni az időm rá. Eddig is próbáltam kedves lenni vele, erre ő egy kis kilengésért már a nyakamat szegné.–vág vissza Shu, majd ki viharzik a szobámból, Subaru meg utána szalad.
Én hozzám meg be jön Laito és csak szótlanul megölel.Szinte azonnal sírva is fakadok a karjaiban  mint egy kisgyerek.
-Nyugodj meg Haru,nincs semmi baj. Itt vagyunk 5-en és megvédünk a gonosz Shutól.–nyugtatgat, majd rá szorít az ölelésünkre.
-De,de olyan gonosz.–szólalok meg sírva.
-Tudom, ha rajtam múlik többet nem fog bántani. beszélek a fejével jó?–kérdezi kedvesen,mire csak egy aprót bólintok.-Most pedig nyugodtan pihenj, addig itt leszek veled amíg el nem alszol.–mondja,majd át ölelem oldalról és a mellkasára teszem a fejem. Csak  hallgatom ahogy veszi a levegőt.Majd lassan meg emelkedik a teljes teste.
-Haru, szeretlek. –mormogja alig hallhatóan,biztos azt hiszi,hogy alszom már.
-Laito, komolyan mondod?–kérdezem picit meglepődve.
-Hát te nem is alszol babám?–kérdezi meglepődve a hangom hallatán.
-Nem,valahogy nem tudok aludni.–hümmögöm alig kivehetően.
-Ez a baj ha vámpír vagy mégha félig is, hiszen így alig tutsz aludni.-dörmögi vissza.
-Ez igaz, sajnos.–mondom,majd rá nézek.
-Nézd Haru, én ha kell megvédelek a vámpír tanácstól is. Azt szeretném, hogy velünk maradj. Vagyis csak velem.-súgja a  szemembe nézve pirosas arccal.
-Laito,ez ari,de te is tudod, hogy nem tudsz mit tenni te se, ha meg találnak akkor meg ölnek.-vágom rá komoly hangsúllyal.
-Azt csak az én testemen keresztül, megvédelek, ha kell meg is halok érted!–kiáltja el magát, mire én csak felindulásból elkezdek közeledni az ajkai felé.Végül össze is ér a szánk.Vad csókolózásba kezdünk, amit én nem értek. Eddig még nem éreztem többet Laito iránt, de most meg változott ez az egész.
A csókunk addig fajul,hogy már fölém kerekedik. Nem szabadna tovább mennünk de se én, se ő nem lassít a tempón.
-Akarlak Haru, nagyon.–kapkodja a levegőt a csókunk után.
-Laito.-súgom a nevét,majd elkezdi csókolgatni a nyakam,ami kissebb nyögéseket vált ki belőlem.