[Átírás Alatt] Álmomban Már Láttalak {Diabolik Lovers}

Húszonharmadik Rész /Kezdődjék a beileszkedés/

Olyan 10 órakor kelek nulla életkedvvel és fáradtsággal,Dante csupasz mellkasán...
Lassan ki csoszogok a konyháig hogy egy kis vizet igyak...Persze nem sikerül teljes csendben maradnom és sikeresen el török egy üveg poharat erre nagy csörtetéssel jön le a szobából Dante...
-Már azt hittem egy éjszakás kaland lett belőlem...és hogy be törtek hozzám...-mondja nevetve...
-Hülyeséged határtalan Dante...-felelem neki morcosan...
-Na mi a baj Haru?Talán nem élvezted az éjszakát?-kérdezi miközben hátulról átölel...
-Semmi bajom nincs...és az éjszakával se volt semmi bajom...csak az üveg poharaddal volt egy nagy...-mondom majd el kezdem fel szedegetni a padlóról a szilánkokra tört poharat...
-Haddjad már...úgy se ez volt a kedvencem...-mondja mosolyogva..
-Ezzel megnyugtattál tényleg...-mondom szarkazmussal...
-Ne légy már morci...-mondja majd maga felé fordít és megcsókol...
-De az vagyok...-mondom halkan...
-Pedig semmi okod sints rá...tudod mit ma be mutatlak a húgomnak...ő vele biztos jól ki fogtok jönni...-mondja kedvesen...
-Miattam...-mondom halkan...
Reggeli után el is indulunk oda ahol Dante megbeszélte a húgával a találkát...
Ott...
-Szia húgi...ő itt Haru...az új barátnőm...remélem jól ki jöttök majd...de kedves legyél vele...most jött tegnap..-mondja majd le is lép...mondta hogy dolga van de hogy ilyen hamar...
-Szia Dina vagyok!Üdv a családban...vagy valami ilyesmi...habár a bátyám ismerve csak olyan két hétig...hamar túl lép az ilyen csajokon mint te...de attól még lehetünk barátnők...-mondja mosolyogva...
-Öm...túl sok infó...de nem baj...-mondom nevetve...
-Na és honnan jöttél?-kérdezi kedvesen...
-Hát fentről..-mondom őszintén...
-Azta...biztos fura lehet akkor itt lent..Tudod én még soha nem jártam fent...na meg még valami csak félig vagyunk tesók Dantével...-mondja mosolyogva...
-Akkor én is el mondok valamit...kicseszett régen beszéltem már lánnyal...-mondom nevetve...-El is felejtettem milyen sokat tudnak beszélni...-mondom mosolyogva...
-Tudod nekem sok barátnőm van itt...eléggé cserfesek vagyunk de szivesen be fogadunk újakat is...-mondja boldogan.
-Köszi hogy ilyen kedves vagy velem...-mondom mosollyal az arcomon...
-Nyugi nem Dante miatt...magam miatt...-neveti el magát...
Kb olyan két órája beszélgetek Dinával...lefárasztott már idegileg de rendes lány...
Épp indultam volna vissza Dante házához de három srác az utamba áll...
-Szia cicus...van kedved velünk játszani?-kérdezi a magas barna hajú...
-Mi szívesen játszanánk veled...-folytatja a szürke...
-Nem bánnád meg ..-zárja le a szöszi...
-Köszi de ki hagynám...-mondom majd meg indulok a szöszi és a szürke között de megragadják a csuklóm...
-Költői kérdés volt cicus...most velünk jössz...-mondja a barna...
Mire meg jelenik Dante...
-Ejnye Troy...rossz csajt választottál ki kisapám...a lány az enyém..-mondja majd meg fogja a derekam és magához húz...-Ne szólj semmit Haru...el intézem én..-mondja halkan a fülembe súgva mire csak bólintok eggyet...
-Honnan lehetek ebben biztos?-kérdezi vissza a barna...szóval ő Troy...
-Innen...-mondja Dante majd megcsókolt...-Lépjetek le amíg szépen mondom!-kiált rájuk akik azzal a lendülettel el is tűnnek...
-Jaj Haru...azt hittem hogy valami bajod lesz...annyira sajnálom hogy nem mentem eléd...-mondja majd megölel...
-Látod túl éltem...nem volt annyira vészes...-mondom a szemébe nézve...
-Ha tudnád mennyi lányt megölnek évente ez a banda...te se lennél ilyen nyugodt....-mondja aggódon...
-De engem nem tudtak volna..-mondom nevetve...Majd be megyünk a házba...
-Lehet hogy nem haltál volna bele de olyan élményed lett volna ami üldöz minden együtt létednél...-mondja mellettem ülve a kanapén...
-Honnan veszed hogy nekem nincs ilyenem már?-kérdezem vissza...
-Haru...így rákérdezel...őszinte leszek most egy kicsit megtorpantam...milyen helyről jöttél te le hogy csak ilyen nyugodtan kezelsz egy itt lent is ilyen nagy bűnt...-mondja elgondolkodva...
-Hat vámpír sráccal éltem egy fedél alatt...úgy hogy eleinte azt se tudtam hogy nem ember vagyok...szerinted...mindig volt valaki aki ki használta az érzéseimet...meg hát erősebbek voltak...-mondom teljesen higgadtan...
-Úgy érzem ideje lessz fel mennem...és rendet tennem egy kicsit..-mondja idegesen Dante...
-Mégis minek...nem az a lényeg hogy már itt vagyok?-kérdezem a szemébe nézve...
-De igen...de akkor is valahogy meg kell bűntettni őket azért amit veled tehettek...-mondja majd megfogja a kezem...
-Hidd el így is szenvednek azzal hogy le léptem...főleg az aki nem is tehet semmiről se...-mondom gondolkodva...
-Miért olyan is van?-kérdezi vissza..
-Van hát...de ő nincs ebben a hatos fogatban...őt én tettem vámpírrá hogy megmentsem a haláltól...3-4 nap aladt a 4-5 éves kisfiúból akit sajátomként neveltem 17-18 éves srác lett..és tudod..lehet hogy kicseszett hülyén hangzik de valamennyire bele szerettem...-mondom egy semmiből jött mosollyal az arcomon..
-De akkor meg minek jöttél le ide?-kérdezi értetlenkedve...
-Mert eddig csak azért dobott az összes barátom mert félvér vagyok ergo nem tudok gyereket szülni egy vámpír srácnak...-mondom idegesen...
-Hé...nyugodj le egy kicsit Haru...bocsi hogy így bele vágtam az életedbe...-mondja meglepedten...
-Dante...egy kicsit egyedül szeretnék lenni...-mondom halkan a fiúnak...
-Gyere meg mutatom a vendég szobát...-mondja majd el indul és én követem...
Lassan már két órája rágom magam a sötét szobában az egész életemen...Mi a hiba...miért nem tudok normális boldog életet élni...persze csak azért mert félvér vagyok amit bármikor ki nyirhat vagy a démon vagy a vámpír tanács...de eddig még jól ment minden...és ha bizhatok Dantében akkor ez így is fog maradni...amíg kedves volt lakotársaim annyira meg nem utálnak hogy jelentenek a vámpír tanácsnak és vége nem lesz a nyamvadt életemnek...
-Jó a sötétben üldögélni?-kérdezi egy hang amihez testet nem tudok ki venni a sötétből...
-Hmm...lehetne jobb is ha egyedül lennék...-mondom ki nyíltan...
-Bakker..ez a rémizgetősdi soha nem fog menni...-mondja majd egy szürke fiú alakot látok meg kirajzolodni a sötétben..
-De jó nekem...nem elég hogy félvér vagyok de mostmár szellemekkel is sutogok....á ez csak valami tréfa Dantétől...-mondom ki hangosan..
-Várjunk te látsz és hallasz?-kérdezi vissza majd közelebb jön hozzám...
-Nem!Nem!Neeeem!!!!Én csak álmodok....-mondom halkan...azért ne nézzen már hülyének Dante ennyitől én nem ijedek meg...
-Ha nem beszélnél annyit akkor talán el magyarázhatnád hogy mégis mi a francért látsz te és hallasz?-kérdezi meglepedten...oké akkor ez nem álom és nem is Dante tréfája...akkor komolyan láttom és hallom a szellemeket...már csak ez hiányzott...de akkor ez miért nem jött ki rajtam elöbb...
-Öm...különleges képesség?-kérdezem mindtha az előttem álló szellem fiú jobban tudná...
-Á akkor minden oké...ja és bocsi hogy ha megijesztettelek....-mondja majd el tűnik...
Hála égnek...szóval összegezzük ezt az oltári nagy baromságot ami velem történik...félvér vagyok és ráadásul még a kis lebegő cimborákat is láttom...most mi lesz még elrepül egy kis tündérke az ablak elött...vagy egy kentaurt láttok meg vágtázni a kertben....őrületes dolgok mit nem mondjak...jobb lessz ha most lehiggadok és alszok egy kicsit..
Lassan de végül is el alszok...