[Átírás Alatt] Álmomban Már Láttalak {Diabolik Lovers}

Tizenegyedik Rész/A titkos üzenet/

Reggel arra kelek hogy valaki böködi a vállam... mivel nem nagyon van kedvem még ki kelleni hajnali 7-kor a nyugalmat jelentő ágyból így ökölbe szorított kézzel ütök a böködés irányába... majd egy hangos Au töri meg a csendet mire fel kapom a fejem...
-Reiji... mit akarsz ilyen korán? -kérdezem a fiút berekedt hangon...
-Csak jött egy leveled... ez tudod elég fura... -mondja majd át adja a gondosan meghajtott díszes levelet...
-Köszi... de ez rá ért volna késöbb is...-mondom a fiúnak majd le rakom a levelet ez után közelebb bújok Laitohoz és már majdnem el aludnék újra mire meg szólal Reiji...
-Nem is vagy rá kíváncsi? -kérdezi meglepedten a fiú...
-De... de fáradt vagyok még ahhoz hogy olvassak... neked is inkább aludnod kéne... -felelem a fiúnak...
-Hát tudod azt nem tehetem... -mondja miközben a tarkóját vakargatja.. -Tudod találkám van... -mondja kicsit zavarban...
-Jaa... akkor nem szóltam semmit... de kérlek mostmár menj ki... hadd pihizzek még egy 3 órát... -mondom kérlelve a fiút...
-Bocsi hogy fel keltettelek... akkor megyek is szia... -mondja mire ki megy...
Én vissza bújok Laito mellé majd el szundítok...
3 óra múlva az ébresztőre kelek...
Nem akaroook suliba menni!! Na nem baj... péntek van... utolsó tanítási nap a szünetig... jó csak hosszú hétvége a hétfővel együtt de akkor is... és ha jól tudom ma még rövidített órák is lesznek... szóval hamarabb szabadulok...
Fel öltözök halkan majd kelltem Laitot...
-Jó reggelt álomszuszék... kelljél suliba kell mennünk... -mondom a fiúnak a megszokott hangnememnél kicsit hangosabban majd megcsókolom...
-Jó reggelt Haru... te ilyen korán már egyenruhában? Mi van ma hogy ilyen gyors vagy... -kérdezi komás fejjel...
-Semmi... csak örülök annak hogy hosszú hétvégénk lesz... így többet lehetünk együtt...-mondom boldogan a fiúnak..
-Öm... nem említettem neked? -kérdezi a fiú zavartan...
-Mégis mit? -kérdezem vissza kicsit idegesen...
-Nyugi... hát azt hogy az osztályunk ma indul kirándulni és egészen hétfőig nem jön haza... -mondja szomorúan..
-Szóval akkor nem leszel itthon... -mondom már majdnem sírva...
-Sajnálom Haru... de hidd el nagyon fogsz hiányozni... -mondja majd megcsókol...
-Na mindegy.. -mondom majd meg ütögetem az arcom a tenyeremmel majd el nevetem magam.. -Menyünk akkor suliba.. -mondom majd ki pattanok az ágyból, magamra dobom a táskám és Laitoval le indulunk a konyhába...
Már a többiek a kocsiban így én csak sietve fel veszek az asztalról egy almát és indulunk is ki... Laito egy nagytáska cuccal követ... szóval ő már tegnap be pakolt... de hogy mikor azt nem tudom...A kocsiban út közbe el nyámmogom az almát.. a fiúk meg mint a hulák csak ki dölve ülnek... mi lesz velük délután...
Suli után...
Haza értem már egyedül... senki nem szólt hozzám út közbe se itthon így el zárkozok a külvilág elöl a szobámba..Rá nézek az éjjelin hagyott levélre... kicsit el kap a félelem de ki nyitom...
"Szia Haruko!
Remélem meg kapod a levelem, igazából látni szeretnélek.. persze ha ez meg oldható... Anyukáddal beszéltem a minap és mondta hogy az álmodban kapcsolatba lépett veled... így már csak rajtam a sor hogy lássam a gyönyörű lányom... kérlek ha van időd gyere el...
Üdv. Apu!"
Hmm... hihetek én ennek.... meg tudom magam védeni és halhatatlan vagyok szóval nincs mit vesztenem...ma éjfélre kell mennem nem messze egy parkba... hát hogy is mondjam.. ha most nem kezdek el készülödni akkor nem érek oda időben...
El készülök majd épp indulnék de Ayato meg állít az ajtóban...
-Hova ilyen későn? -kérdezi tőlem..
-Csak sétálni a közeli parkba... -mondom az igazat...
-Veled mehetek? -kérdezi gyanakvón..
-Ha nem baj egyedül szeretnék menni... hiányzik Laito és egy kicsit el szeretném terelni a figyelmemet...-mondom félig meddig az igazat...
-Hmm... na jó menj... -mondja majd el enged...
-Nyugi sietek haza! -mondom majd ki lépek a házból..
Pontban éjfélkor az írt helyen vagyok ahol meg nyílik a föld és a vörös fényből egy 30-as éveiben járó, hosszú fekete hajú és szemű férfi lép ki..  majd össze zárul a háta mögött az átjáró...
Lassan közelít felém.. én csak a lábam lóbálva ülök a padon a földet  bámulva.. majd meg érzem hogy le  ül mellém..
-Szia Haru.. olyan gyönyörű vagy mint anyukád... -mondja lágy férfias hangon..
-Köszönöm.. mit szeretnél tudni rólam? -kérdezem kedvesen tőle..
-Hát minél többet... amennyit az orromra kötsz.. -mondja majd rá nézek..
-Okés... -mondom majd el mesélem nagy vonalakban az életem eddigi részét...
Már olyan 3 órája beszélgetek apámmal.. meg tudtam hogy ők írták anyámmal azt a könyvet amit olvastam... akkor még csak ismerkedtek és azt se tudták hogy ilyen könnyen gyerekük lehet...
Sokat mesélt anyuról és arról hogy miért hagytak el...
De végül is jó ez az este... hiszen meg tudtam hogy tényleg szeretnek a szüleim és hogy csak az én érdekemben hagytak ott a zárda elött...
Hajnali  négykor búcsúznunk kellett mivel a kaput nappal tilos megnyitni...
Most épp dudolászva sétálok haza...ami eléggé meglep engem is...
Otthon a fiúk egy kupacban ülve beszélgetnek amikor be lépek az ajtón...
-Haru hol a fenébe voltál?! -kérdezi idegesen Ayato...
-Már éppen indulni akartunk megkeresni! -folytatja Subaru..
-Miért tartott ennyi ideig hogy ki menj?! -kérdezi Kanato..
-Mi ez a hangzavar? Aludni se lehet már? -kérdezi a lépcsőn lejövet Shu...
-Az hogy Haru éjfél elött 10 perccel el ment és csak most ért haza! -mondja neki Ayato...
-Az engem hol érdekel! Akkor is lehetnétek csendesebbek is... meg mit aggódtok érte.. nem ti vagytok a barátja... ja.. ő most nem lesz itthon két napig és versenyeztek hogy ki fektesse meg... ejnye fiúk... húzzatok sorszámot ha akartok Harutól valamit.. -mondja Shu majd el indul vissza a szobályába..
-Nem csak mi talán a barátunknak tartjuk Harut! -kiáltja utánna Kanato..
-Nem értek el vele semmit.. nincs lelke.. félig démon.. erre emlékezzetek... hibrid liba... aki azt se tudja kit miért von kérdőre... -mondja Shu majd be vágja maga után a szobálya ajtaját...
Én meg fel futok a fürdőbe egy szó nélkül..
Majd a forró víz alá állok... kis szenvedés... de hát valamennyire úgy is segít...
-Haru jól vagy? -kérdezi Ayato az ajtó másik oldalán..
-Igen.. jól... menj csak pihenj le... nem érdemes velem törödni... jól mondta Shu... -mondom mire ki vágódik az ajtó és be lép rajta a fiú... nekem meg csak annyi időm volt hogy magamra tekerjem a törölközőt...
-Nincs igaza Shunak! Értsd meg! Amúgy meg miért vagy ilyen vörös? -kérdezi a vállaimra nézve...
-Csak egy forró zuhanyt vettem... -mondom halkan...
-Hát lehet hogyha nem lennél halhatatlan ebbe meg haltál volna... hülye lány... azt ígértem Laitonak hogy vigyázok rád... te meg el tűnsz után a meg félhalotra égeted magad a vízzel... -mondja majd meg fogja a csuklóm...-Nincs apelláta... most fel öltözöl a szobádba majd be engetsz és el mondod miért jöttél haza ilyen későn... -mondja majd be lök a szobám ajtaján...