Halandóság /Loki Laufeyson ff./

3.

- Mi a ..? – kezdtem bele, de az idegen félbeszakított.

- Egyedül vagy itt? – kérdezte. Smaragdzöldjeit mélyen kékjeimbe fúrta. Kissé megijesztett, hiszen fogalmam sem volt ki ő és mit keres itt. Az igazat megvallva ismerősek voltak a vonásai, de hirtelen nem tudtam hova tenni. Így inkább nem feleltem. – Loki vagyok, Asgardból. Ha válaszolsz nem bántalak. – mondta és kicsit elemelte a kést a nyakamtól. „Tényleg! Hogy lehetek ilyen hülye! Azokat a szemeket nem lehet elfelejteni." Jobban megnézve, valóban nagyon hasonlított a Tom által alakított Lokihoz. A különbség annyi, hogy sápadtabb bőre volt. „De, nem! Kizárt, hogy ő legyen! Mégis hogy?"

- Na, nem! Ezt nem veszem be! Még hogy Loki?! – erre furcsa fény csillant a szemébe, de nem tudtam semmit leolvasni az arcáról.

- Nem hiszel nekem? – vizslatott összeszűkült szemekkel. Megráztam a fejem jelezve, hogy nem. Kezdtem bátorodni. – Válaszolj és bebizonyítom! Hogy hívnak? – erre a javaslatára a kíváncsiság majd lyukat fúrt az oldalamba, így válaszoltam.

- Noémi vagyok. De most te jössz! Ki vagy te? – lassan elmosolyodott. Hirtelen ötlettől vezérelve kezemmel megfogtam az övét. „ Milyen hideg!" A szokatlan hideg érintés miatt bizsergés futott végig rajtam. Hagyta, hogy eltoljam a kést a torkomtól. Hátrébb lépett, csak most jöttem rá, milyen közel állt hozzám. Szinte éreztem a szakadozott légzését.

- Mint mondtam, Loki vagyok. A csínytevés istene. – végigmértem. Valami furcsa zöld ruhát viselt. Tényleg úgy nézett ki, mint egy asgardi. Hirtelen zöld fény jelent meg körülötte és saját magammal találtam szemben magam. Tátott szájjal bámultam, majd visszaváltozott. – Már hiszel nekem? – bólintottam egyet."Hogy? Ez lehetetlen! Létezik?! És itt áll előttem! Biztos, hogy ébren vagyok? Milyen helyes." Élesen beszívtam a levegőt, hogy gondolkozni tudjak.

- De, hogy kerülsz ide? – kérdeztem, miután visszatértem döbbenetemből. Lesütött szemmel, sóhajtott egyet.

- Mennyit tudsz rólam? – látszott rajta, hogy nem szívesen beszél a történtekről.

- Amennyi a filmekben van. De nem tudom, mennyi igaz belőle. - rám emelte tekintetét. Értetlen arccal nézett.

- Filmek? – kérdezte, mire leesett, hogy ő nem tudja, miről beszélek.

- Gyere! – mondtam és elindultam vissza a szobába. – Itt a földön vannak történetek, rólad, Thorról, és a többi asgardi istenről. A film egy olyan ... - kezdtem bele, de félbeszakított.

- Tudom mi az a film. – megtorpantam az ajtóban. „Ha valóban tudja, akkor minek kérdezte? És honnan tudja?" Meglepett arcomat látva, elmosolyodott. – Nem olyan régen jártam itt, Midgardon. Azóta nagyjából tisztában vagyok az ilyen földi dolgokkal. Az viszont nem tudtam, hogy rólam is van ilyen film. – magyarázatát hallgatva, nekem is mosoly kúszott az arcomra. Bevezettem a szobába és leültettem a kanapéra. Miután én is leültem, elindítottam a Thor első részét.

– Mit csinálsz? – kérdezte Loki kissé feszülten, miután eltelt pár perc.

- Megmutatom, hogy mennyit tudok rólad. – mondtam mosolyogva. Ezután csendben végignéztük a filmet, bár láttam, hogy a mellettem ülő egyszer- kétszer ökölbe szorítja a kezét.

A filmnek lassan vége lett, éreztem, hogy lecsordul egy könnycsepp az arcomon. Sosem tudtam végignézni, úgy, hogy Loki "halálakor" ne sírtam volna. Tudtam, hogy nem tényleges, de nagyon szomorú volt.

- Mi az? – kérdezte a csínyek istene. Ekkor jöttem rá, hogy már egy ideje figyelt. – Ennyire meghatott a halálom? – pimasz mosoly terült szét arcán. Gyorsan letöröltem a könnyeket.