Halandóság /Loki Laufeyson ff./

25.

Álmosan nyitottam ki a szemeimet és meg akartam fordulni, de ekkor majdnem leestem az ágyról. Az asgardim, teljesen kiszorított a szélére és az utolsó pillanatban kapaszkodtam meg. Megragadtam a karját és közelebb kúsztam hozzá, mire morgott egy kicsit és átvetette a hasamon a kezét. Már teljesen elszállt az álom a szemeimből, így inkább szerelmem fekete tincseit kezdtem birizgálni. A haja selymes volt, arca nyugodt és csak a szempillái rebbentek meg néha. Szája kissé nyitva és így szuszogott. Mosolyogva néztem, közben boldogság és melegség öntött el.

A hasam kordult egyet, jelezve, hogy tegnap nem sokat ettem és most már igencsak éhes. Lassan ki akartam kelni az ágyból, de Loki szorosabban fonta körém a karjait. Nyomtam egy puszit az arcára, mire lazított izmain és el tudtam szabadulni. Morgolódva fejezte ki nemtetszését és kinyújtotta a kezét, hogy megkeressen, de nem járt sikerrel így nyűgösen átölelte a párnát és aludt tovább. Nem állhattam meg, hogy ne készítsek róla egy fotót.

Elmentem átöltözni, majd kisétáltam a konyhába és reggelire elkezdtem palacsintát csinálni. A konyhát lassan belengte az édes illat, ami kedvesemet is kicsalta. Szemét dörzsölve sétált közelebb és hátulról átölelt.

- Mit készítesz?- fúrta fejét a hajamba.

- Jó reggelt asgardim. Palacsintát csinálok reggelire, jó lesz? - éreztem, ahogy bólogatott, majd egyik kezével megfogta az állam és felé fordítva lecsapott az ajkaimra. - Loki...- motyogtam két csók között. - Meg fog égni a palacsinta.

- Nem érdekel. - suttogta és továbbra sem engedett el. - Te finomabb vagy.

Aranyos megjegyzésén kuncognom kellett. Nagy nehezen abbahagytuk a csókolózást, de így is lett három teljesen fekete palacsinta.

- Ez a te hibád szóval, ami megégett az a tiéd. - mosolyogtam pimaszan Lokira, mire megforgatta a szemeit és nekidőlve a falnak tovább figyelte ténykedésem. Egy fekete nadrág és egy sötétzöld póló volt rajta. A sötét öltözéke még jobban kiemelte halovány bőrét és csillogó smaragd szemeit.

- Mi is ez az izé, amit csinálsz?- bökött a fejével a palacsintasütő felé. Épp raktam volna egy újabb adagot a tésztából, mikor megéreztem a kezét az oldalamon. Somolyogva megcsóváltam a fejem, mire hosszú ujjaival a pólóm alá nyúlt és a bőrömet kezdte cirógatni. Érintésétől megborzongtam és teljesen libabőrös lettem. A torkom kiszáradt és nyelnem kellett egyet, hogy meg tudjak szólalni.

- Ez egy édesség. Eheted lekvárral, kakaóporral, nutellával, vagy amivel akarod. - a hangom még így is rekedt volt és örültem, hogy kisütöttem az összes finomságot.

- Mi az a nutella? - vett elő két tányért a csínytevőm, majd lehuppant az egyik székre.

- Úristen! Nem ettél még nutellát?! - hüledeztem, mire megrázta a fejét.

- Kellett volna?- nézett rám értetlenül nagy zöld szemeivel, amitől elképesztően aranyos volt.

- Kérlek szépen, a nutella az a legcsodásabb földi dolog. - raktam elé egy üveggel és egy kiskanállal felé nyújtottam. Kíváncsian kezdte el ízlelgetni.

- Nem is rossz. - vette el tőlem a kanalat és egyedül látott neki az üvegnek. Felnevettem és figyeltem, ahogy szinte a felét elpusztította.

Reggeli után a nappaliba helyezkedtünk el és elővettem a kártyát, ahogy tegnap ígértem. Loki izgatottan ült mellettem és gondolom már alig várta, hogy leverhessen. Sejtésem hamar beigazolódott, minden kör után volt egy öndicsérő megszólalása, amin én vagy mosolyogtam, vagy visszaszóltam, nehogy túlnőjön határtalan egója.

- Ez így már nem olyan izgalmas. - szólalt meg az ötödik játszma után. - Legyen tétje.

- Rendben, de mi? - néztem rá érdeklődve. Egy darabig töprengett, majd ördögien elvigyorodott. - Mit találtál ki?- az ilyen mosoly sosem jelent jót.

- A vesztesnek meg kell válnia egy ruhadarabjától. - meglepetten pislogtam rá és már tiltakoztam volna, hogy húzzam egy kicsit az agyát, mikor közelebb kúszott és egy tincset kisimított az arcomból. - Mit szólsz jégvirágom?

Biztos, hogy elpirultam, ugyanis halkan felkuncogott és egy lány puszit nyomott az arcomra. Bizonytalanul bólintottam, leplezve örömömet, ugyanis tudtam, hogy most jött el az én időm. Magamban elnyomtam egy gonosz vigyort és kiosztottam a lapokat.

Ezúttal nem kíméltem őfelségét. Hamar lekerült róla majdnem minden ruhadarab, még én teljes öltözékemet megtartottam.

- Te komolyan eddig szivattál? - csattant fel bosszúsan. - Eddig nem játszottál ilyen jól!

- De igen, csak gondoltam húzom az agyad. - mosolyogtam rá bájosan.

- Elfáradtam. Játszunk máskor. - sóhajtott fel, én pedig majdnem elnevettem magam a kifogásán. "Könnyen feladta, túl könnyen. Miért érzem azt, hogy ezt még visszakapom?"

Fejemet a vállának döntöttem, még ő szorosan átkarolta a derekamat és megpuszilta a homlokomat. Egy darabig csak élveztük a csendet és egymás társaságát, majd elkezdte simogatni az oldalam, ahol tudta, hogy csikis vagyok.

- Loki ne!- próbáltam menekülni, de szorosan megragadta a derekam és tovább csikizett. Hiába hadonásztam, ütögettem, nem engedett. Már a könnyem is kicsordult, mikor abbahagyta.

- Jól gondoltad, hogy bosszút állok. - mosolyodott el és összekulcsolta az ujjainkat.

- Gohnosz... vhagy. - kapkodtam levegő után.

- Mondták már. - simított végig az arcomon, és közelebb hajolva ajkaimra tapadt. - De a te gonoszod.

Nagyon boldog szülinapot a mi egyetlen és utánozhatatlan Thomas William Hiddlestonunknak!❤❤❤