Halandóság /Loki Laufeyson ff./

27.

A reggel kissé fájdalmasan indult. Szédelegve ébredtem és a fejemet is kínzó fájdalom gyötörte. Felülve enyhült a fájdalom, de még mindig forgott a szoba. Összeszorítottam a szemem, mire lassan kezdett javulni a helyzet. Párat pislognom kellett, hogy a szemem hozzászokjon a szobában uralkodó félhomályhoz, ekkor vettem csak észre, hogy Loki nincs mellettem. Óvatos mozdulatokkal keltem fel és a fürdő felé vettem az irányt. A tükörbe nézve láttam, hogy nagyon sápadt lettem és a szemeim beesettek. Egy gyors mosakodás után éreztem, hogy tér vissza belém az élet. A hasam hangos korgása jelezte, hogy ideje meglátogatni a konyhát, ahonnan már ínycsiklandó illatok szálltak ki.

Őfelsége a konyhapultnál ügyködött valamit. Valószínűleg a gondolataival volt elfoglalva, mert összerezzent mikor hátulról átkaroltam.

- Jó reggelt. - fordult meg és nyomott egy puszit a homlokomra, még én arcomat a mellkasába fúrtam és mélyen beszívtam kellemes illatát.

- Mit készítesz?- néztem a pultra, ahol valami tésztaszerűség volt meg gyümölcs.

- Ez egy asgardi édesség. Kiskoromban Frigga sokszor csinált nekem ilyet. - amikor az anyját említette a hangján érezhető volt a szomorúság.

- Hiányzik, igaz?- néztem fel rá és megsimítottam az arcát. A pultot nézve bólintott. - Biztos van mód rá, hogy ismét találkozz vele. Ha elmondanád Odinnak, hogy megbántad lehet megbocsátana és megint láthatnád Friggát. Biztos te is hiányzol nekik, ha Odin...

- Ha Odin engem vissza is fogadna, nem engedné, hogy téged Asgardba vigyelek. Azt is kétlem, hogy engedné, hogy lejöjjek Midgardra. - közbe akartam szólni, de mutatóujját számra tette és folytatta. - Ott mindenki halottnak hisz, és ez nekem elég ahhoz, hogy itt maradjak. Hiányzik Frigga, de ez nem jelenti azt, hogy téged elengednélek. Te vagy a legfontosabb a számomra, nem megyek vissza Asgardba.

- Szeretlek Loki. - húztam közelebb még ajkaink egybeolvadtak.

A reggeli igazán finom lett. Nem hittem, hogy az asgardi ilyen konyhatündér tud lenni. Pár óra múlva kint sétáltunk, ugyanis Loki mutatni szeretett volna valamit.

- Mond már el hová viszel!- nyüstöltem, de nem vált be. Megrázta a fejét és tovább ment a fák között. Nem tudtam hol lehetünk, csak fák és bokrok vettek körül minket. A száraz gallyakat rugdosva követtem, és még egy kísérletet tettem, hogy megtudjam hová megyünk. - Loki...

- Itt vagyunk. - torpant meg, mire én egyenesen nekimentem. Zavart pillantásomat látva felnevetett.

- Miért jöttünk ide?- néztem az előttünk lévő istállót.

- Loki!- jött felénk egy középkorú férfi. Barna haja kissé belelógott kék szemeibe, melyek kedvesen csillogtak. - András vagyok. Bizonyára te vagy Loki barátnője. - fordult felém egy barátságos mosollyal.

- Noémi. - bólintottam.

- Ha megbocsátotok, nekem még dolgom van. - pillantott Lokira. - Jó mulatást!

- Ki ő?- néztem az istenségre mikor a férfi otthagyott minket.

- Ő itt a tulajdonos. Tegnap, mikor eltévedtem itt lyukadtam ki. Segítettem neki egykét dologban, így cserébe megengedte, hogy ma kilovagoljunk. - kézen ragadott és a már felnyergelt lóhoz vezetett.

- Jé, a fiadat jöttünk meglátogatni? – húztam őfelségét, mire csak egy szemforgatás volt a válasz.

- Azt hittem megegyeztünk, hogy nem emlegeted többet azt az ostoba midgardi történetet. – csóválta a fejét rosszallóan, közben próbálta leplezni a mosolyát.

- Meglehet. De lehet, hogy nem. – néztem fel rá ártatlan tekintettel, mire nem bírta tovább és felnevetett.

- Ő itt Joey. – paskolta meg a ló nyakát, mire az prüszkölt egyet.

- Gyönyörű. - simítottam végig az állat csillogó barna szőrén. Loki felsegített majd ő is felpattant és elindultunk a fák között.

A faágak reccsenése töltötte be az erdőt, néhol még nem olvadt el a hó teljesen. A madarak is egyre éberebbek voltak. Egy domb tetején megálltunk, hogy jobban megnézhessük a kilátást. Egyszerűen csodálatos volt. Szinte az egész környéket bejártuk. Szorosan az asgardimhoz bújtam, és nyomtam egy puszit az arcára, mire aranyosan elmosolyodott. Az idő kezdett hűvösebbre fordulni, így jobbnak láttuk, ha visszaindulunk. Mire elértük az istállót, már rendesen átfagytam.

- Gyere. - húzott közelebb Loki, mikor már hazafelé tartottunk. Ujjainkat összefonta, és éreztem egy enyhe bizsergést a kezemben majd az egész testem kezdett átmelegedni. Nem tudtam, hogy a csínytevőm közelségétől vagy valami mágiát használt.

Amint hazaértünk valami megváltozott. Belépve az ajtón émelyegni kezdtem, még szerencse hogy az asgardi fogott, különben lehet összeestem volna.

- Jól vagy?- kérdezte Loki a karomat fogva.

- Csak kicsit rosszul lettem. Lehet, csak szomjas vagyok. - mentem be a konyhába és öntöttem magamnak egy pohár vizet.

Hirtelen megszédültem és minden elkezdett sötétedni. A pohár nagy csattanással ért földet és ezernyi darabra tört, még hallottam, ahogy Loki a nevemet mondja, majd beszippantott a sötétség.