Halandóság /Loki Laufeyson ff./

23.

/Noémi szemszöge/

A levegő hirtelen hideggé vált. Kinyitottam a szemet és teljes sötétség fogadott. Egyedül álltam a sötét semmiben.

- Hát itt vagy. Egy egyszerű halandó. Ez érdekes. - a hang rekedt volt és alig érthető. Körülnéztem, de nem találtam a hang forrását.

A hőmérséklet tovább zuhant és a sötétben hirtelen két vörösen izzó szem jelent meg. Bosszú és harag csillogott bennük.

Levegő után kapkodva keltem fel. A szobában sötét volt, és csak Loki halk szuszogását lehetett hallani. A takaró lecsúszott rólunk, így kicsit fáztam. Óvatosan kikászálódtam az istenség karjai közül és lassú léptekkel a konyha felé indultam. Nem akartam felkapcsolni a lámpát, így a telefonommal világítottam.

A pultnak támaszkodtam és elővettem egy poharat. Töltöttem magamnak vizet és elkezdtem kortyolgatni. Valahányszor lehunytam a szemem, a vörös tekintetet láttam. Nem akartam visszaaludni és valószínűleg nem is tudtam volna. "Még most is kiráz a hideg, ha visszagondolok. A rekedt hang, ami tele volt gyűlölettel és a gyilkos szemek. Mostanában túlságosan paranoiás lettem."

- Jól vagy? Miért...- egy kezet éreztem a derekamon, megpördültem és ijedtemben automatikusan orrba vágtam az előttem lévő személyt. - Auh!

- Úristen! Loki, annyira sajnálom!- kaptam a szám elé a kezem, mikor realizáltam, hogy kit ütöttem meg.

- Ezt miért kellett?- fogta az orrát és értetlenül meredt rám.

- Megijesztettél. - láttam, hogy tényleg fájt az orra, de azért jócskán túljátszotta a fájdalmát.

- És? Eddig csak sikítottál, vagy ugrottál egyet. Ami egyébként nagyon vicces. - elvigyorodott, mire én rosszallóan megcsóváltam a fejem.

- Rémálmom volt, te pedig itt lopakodsz a sötétben. Mit vártál?- kiittam az utolsó kortyot a pohárból és visszaindultam a szobába.

- Nem azt, hogy orrba vágsz. - mikor utolért óvatosan megfogta a kezem és összekulcsolta az ujjainkat. - Szeretnél beszélni az álmodról?

- Most inkább nem. - feleltem halkan, mire bólintott és hanyagolta a témát.

- Gyere midgardim. Próbálj meg aludni. - ült le a kanapéra én viszont felhúztam onnan és a szobám felé indultam.

- Itt nagyobb az ágy. Jobban elférünk. - magyaráztam értetlen fejét látva. Elmosolyodott és behúzott a takaró alá. Hátam a mellkasához döntöttem, még ő egyik kezével a derekamat karolta át, másikkal a hajamat simogatta.

Így sem tudtam elaludni. Sokáig némán meredtem magam elé és a gondolataimmal voltam elfoglalva. Megpróbáltam lehunyni a szemem, de ismét az álomkép jelent meg előttem, így riadtan kinyitottam. Óvatosan megfordultam, nehogy felkeltsem az asgardimat, ha már elaludt volna. Gondoltam, ha az ő arcát figyelem talán hamarabb megnyugszok.

- Itt vagyok. - suttogta álmosan és egy gyengéd csókot nyomott az ajkaimra. - Itt vagyok, nincs semmi baj. Aludj egy kicsit. - az érintése és a hangja megnyugtatott és lassan a szempilláim elnehezültek.

A csengő hangja ébresztett. Nyűgösen nyújtózkodtam egyet, mire a csínytevőm is mocorogni kezdett. A csengő ismét megszólalt, én pedig már keltem volna ki, hogy megnézzem ki az, mikor Loki szorosan magához húzott.

- Hagyd, majd én kimegyek!- nyomott egy puszit a homlokomra és kipattant az ágyból. Magára varázsolt egy egyszerű fekete pólót és egy fekete nadrágot, ami elképesztően vonzóvá tette kócos tincseivel és még kissé ködös, zöld tekintetével.