Halandóság /Loki Laufeyson ff./

12.

/Noémi szemszöge/

A park közelébe érve már megpillantottam boldogan cseverésző osztálytársaimat. Amint megláttak mosolyogva fordultak felém és integetve üdvözöltek. Gyorsan átszeltem a köztünk lévő távolságot, majd köszöntem nekik. Két- három személy kivételével mindenki ott volt.

Pár perc beszélgetés után úgy döntöttünk, felelsz vagy merszezünk. Eleinte csak egyszerű kérdések, és feladatok hangzottak el, majd jöttek a merészebbek.

Az üveg pörgése egyre lassabb lett, még megállt. Egyenesen velem szemben.

- Noémi, felelsz vagy mersz? - kérdezte vigyorogva Andris.

- Merek!- mosolyodtam el magabiztosan.

- Remek!- vágta rá rögtön és kicipzározva táskáját, egy félig lévő, whiskys üveget húzott elő belőle. - Idd ki egyszerre!- nyomta a kezembe az italt.

- Nem!- tiltakoztam azonnal. Maga az alkoholt sem szívleltem soha, de a whisky végképp gyűlöltem. Akár egy kortytól is émelygek és hányni tudnék. Most pedig azt akarják, hogy igyak meg egy félüvegnyit.

- Akkor smárold le Dávidot! - Szándékosan őt mondta, mert a srác már egy ideje nyomul rám, de engem sosem érdekelt úgy.

- Ez egy hülye játék!- pattantam fel és sietős léptekkel elsiettem. Hallottam még hogy kiáltanak utánam, de nem érdekelt.

A hídnál járhattam, mikor meghallottam Kristóf hangját.

-Émi, várj!- sietett utánam. Zaklatottan fordultam hátra, mire nagy lendülettel nekimentem. Bocsánatkérően néztem fel, csodás mogyoróbarna szemeibe. Az egész osztályból Kristóf volt az aki kicsit is érdekelt. Jó, talán nem is kicsit. Helyes volt, kedves, és bármelyik lányt megkaphatta volna.

- Ne foglalkozz a többiekkel! Az csak egy játék. - mosolyodott el kedvesen.

- Igazad van. Sajnálom, csak... - kezemet gyengéden megfogva odahúzott a híd széléhez.

- Semmi baj. Egyébként tetszik, hogy inkább nem mentél bele ilyen baromságba. Az lett volna az első csókod, igaz?- fúrta bele tekintetét enyémbe.

- Igaz. - pirultam bele a kérdésbe, és inkább a tó befagyott vizét kezdtem figyelni.

- Szoktál rajzolni? Hallottam, hogy nagyon ügyes vagy. - váltott témát gyorsan, de még mindig kitartóan fürkészte az arcomat.

- Igen, nagyon szeretek rajzolni. Olyankor, egyedül arra figyelek. Megnyugtat. - feleltem őszintén.

- Mutatnál párat?- válaszként bólintottam és előkotortam a telefonom a kabátzsebemből.

Kristóf közelebb hajolt és alaposan szemügyre vette a képeket.

- Wow! - nyögte ki végül. - Ezek fantasztikusak.

- Köszönöm. - suttogtam zavartan, mert nagyon jól esett, hogy pont ő dicsért meg.

- Ha megkérnélek nekem is rajzolnál?- kérdezte csillogó szemekkel.

- Persze. Mit szeretnél, mit rajzoljak? - mosolyodtam el lelkesedésén.

- Valamit, amiről mindig te jutnál az eszembe. - simította meg az arcomat, mire ismét elpirultam és a tó felszínére tekintettem. - Gyere! Van egy ötletem!- fogta meg ismét a kezem és elvezetett a tó széléhez, majd lassan rálépett a befagyott víztükörre. Mikor megbizonyosodott róla, hogy elég vastag a jég, magához rántott és bentebb húzott.

- Ne! Kristóf!- sikítottam, mert majdnem elestem. A srác velem együtt mosolygott, majd húzott ide- oda a jégen. Nevetve csúszkáltunk, kergetőztünk a tavon.

Mikor Kristóf elég közel ért, kirakta a lábát, amiben megbotlottam és egyenesen a karjaiba zuhantam. Megbabonázva figyeltük egymást, majd Kristóf arca elkezdett közeledni, még már csak pár centi választotta el az enyémtől. Gyönyörű barna szemei vágyakozva csillogtak.

Ekkor megszólalt a telefonom, elrontva a tökéletes pillanatot. Elvörösödve hajoltunk el egymástól és a telefonomra pillantva megláttam, hogy ki hívott. Loki. Pár pillanat múlva érkezett egy üzenet.

" Mikor jössz? Kéne egy kis segítség!"
Csak most vettem észre, hogy már lassan kezd sötétedni.

- Minden rendben?- kérdezte Kristóf.

- Persze, semmiség. - legyintettem. - De azt, hiszem ideje mennem.

- Hazakísérlek. Nem szeretném, hogy egyedül menj. - ajánlotta fel, mosolyogva, mire én csak bólintottam.

Kézenfogva sétáltunk haza. A kapu előtt elköszöntünk egymástól. Megköszöntem, hogy hazakísért, mire Kristóf egy lágy puszit nyomott az arcomra, és mosolyogva hazaindult.

Boldogan mentem be a házba.

- Ki volt az a srác?- kérdezte Loki gyanakvóan.

- Egy jó barát. - feleltem mosolyogva.

- Nekem többnek tűnt!- emelte meg szemöldökét, mire legyintettem.

- Na, mit csináltál már megint? Remélem semmit nem tettél tönkre!- nevettem el magam, majd megéreztem a füstszagot.

- Hát, az úgy volt...- vakarta meg a tarkóját. "Ez már rosszul kezdődik!"