Halandóság /Loki Laufeyson ff./

24.

A nap további része gyorsan telt. Beszélgettünk, nevetgéltünk és lassan Noémi is jobban lett. Végül a két midgardi kitalálta, hogy kártyázzunk. A römi mellett döntöttek, bár fogalmam sem volt mi az.

- Akkor kezdésképpen csak mi játszunk. - mutatott a szőkeségre, majd saját magára Tamara. - Közben magyarázunk, te pedig figyelsz és tanulsz. Esetleg csatlakozhatsz Émihez, hogy jobban megértsd.

Letelepedtünk a szőnyegre, én az ölembe húztam kedvesemet és államat a vállára téve figyeltem, még Tamara velünk szemben foglalt helyet. Szétosztottak egy pár papírlapszerűséget, majd magyarázni kezdték a játékot. Nem volt igazán bonyolult, így hamar megértettem és a játszma végéig további figyelmemet Noémi szőke tincseinek csavargatása kötötte le.

- Loki, figyeltél egyáltalán?- zökkentett vissza Noémi hangja, mikor másik vállára húzva a haját, véget vetett szórakozásomnak. Sértődötten fúrtam az arcom a nyakába.

- Olyan aranyosak vagytok!- kiáltott fel Tamara izgatottan. Megfújtam és óvatosan megnyaltam a midgardim bőrét, mire megborzongott és biztos voltam benne, hogy el is pirult. - Na, elég! Menjetek szobára!

- Tőlem mehetünk. - motyogtam, mire kedvesem oldalba bökött. - Hány lapocskát kell osztani?- pillantottam a papírok felé, aminek megint elfelejtettem a nevét.

- Ezek kártyák, Loki. - nevettek fel mindketten. "Kártyák! Tudtam! Legalábbis közel voltam."

Nekem is osztottak, aztán egymást szidták, hogy rosszul kevert a másik, mert nyertem. Arra egyikőjük sem gondolt, hogy az arcuk tükrözi, hogy jó vagy rossz kártyát húztak és még más reakciókat is észrevettem.

- Csak hagytunk nyerni, hogy ne menjen el a kedved a játéktól. - próbált újabb kifogást találni Tamara. Azonban, mikor már a hatodik körből is én kerültem ki győztesen, feladta a bosszankodást. Engem pedig átjárt a büszkeség, hogy mennyire egyszerű volt porig alázni őket kezdőként.

Hamarosan Tamara indulni készült, ugyanis már igencsak szürkület volt odakint. Mi pedig elfoglaltuk helyünket a tv előtt. Noémi pár percre eltűnt majd egy ceruzával és egy rajzmappával tért vissza. Lehuppant mellém és elkezdett rajzolni. Egy ideig a filmet figyeltem, majd közelebb hajolva meg akartam nézni, hogy mit alkot.

- Maradj nyugton!- tolt vissza, így cselhez folyamodtam. Óvatosan belepillantottam a gondolataiba „Tudom, azt mondtam nem teszem, de kíváncsi vagyok.", így láthattam a rajzot is, ami engem ábrázolt. Halványan elmosolyodtam és próbáltam mozdulatlan maradni.

Mire a filmnek vége lett, kedvesem is befejezte művét. Már csukta volna össze a mappát, mikor kikaptam a kezéből, hogy megnézzem a rajzot.

- Imádlak jégvirágom. - nyomtam puszit az arcára, mire mosolyogva az ölembe ült. Kezeivel átkarolta a nyakam én pedig a csípőén pihentettem kezeimet.

- Mond el mennyire. - suttogta a fülembe. Neki boldogan beszéltem az érzéseimről. Vágyott a dicsőítésemre és bókjaimra, és ez engem is örömmel töltött el.

- Mindennél fontosabb vagy nekem. Megőrülök érted. - kezdtem csókolgatni a nyakát. Felsóhajtott és belemarkolt a hajamba.

- Folytasd!- parancsolta, mire nagyon beindultam. Senkitől nem tűrtem el, ha parancsolni próbált nekem, kivéve tőle.

- Te más vagy, mint akikkel eddig találkoztam. Nem ítélkezel, nem undorodsz tőlem, nem taszítasz el, pedig tudod, hogy mi vagyok. Befogadtál, még ha nem is ismertél, segítettél. Úgy érzem, te megértesz. Megtaláltad a szívem és megdobogtattad, mikor már én sem hittem, hogy ez lehetséges. Többször gonoszkodtam veled, de te meg tudtál bocsátani. Újra és újra lenyűgözöl, mert csodálatos vagy. - szavaim meghatották és egy könnycsepp folyt végig bájos arcán, amit lecsókoltam. Fejét vállamba fúrta és szorosan átkarolt. - És a gyönyörű kék szemeidet is imádom. A piros ajkaidat, ahogy a nevemet mondod, formás tested, amit egésznap ölelnék.

Egyik kezem a combjára csúsztattam, másikkal pedig megmarkoltam a fenekét, mire felsóhajtott. Ajkait a nyakamra tapasztotta és lassan mozgatni kezdte a csípőjét, amitől úgy éreztem megőrülök. A vágy egyre jobban kezdett eluralkodni rajtam.

- Ne!- ziháltam és szorosan megfogtam a csípőjét, hogy ne tudjon mozogni. - Nem fogok tudni leállni, ha most nem hagyod abba.

- Szeretlek Loki. - suttogta és bőrömön éreztem szapora légzését. A szívem már így is elképesztő ütemben dübörgött, amit szavai még jobban fokoztak, már ha ez lehetséges.

Nem tudom meddig lehettünk így, mikor éreztem, hogy a teste lassan elernyedt és egyenletesen szuszogott a nyakamba. Még ekkor sem tudtam lenyugodni, a teste közelsége egyszerűen nem hagyta. Óvatosan lefektettem a kanapéra és a fürdő felé vettem az irányt.

/Noémi szemszöge/

Vízcsobogás hangjaira keltem. Bizonyára Loki ment fürdeni, még szundítottam.

Nem is emlékeztem, mikor aludtam el. A csínytevőm szavai nagyon jólestek. Még senki nem mondott nekem ilyeneket, tőle pedig különösen jó volt hallani.

Boldogan nyújtóztam el, mikor hallottam az ajtó nyitódását és az asgardim sétált be, egy törölközővel a derekán. Leguggolt a fiókhoz, hogy elővegyen egy alsót és csak akkor vette észre, hogy figyelem, mikor felállt.

Rám mosolygott és pupillái kitágultak, zöld szemeiben eddig ismeretlen fényt fedeztem fel, ahogy végignézett rajtam. Vizes tincsei csillogva tapadtak sápadt arcára, ami kisfiúsan aranyossá tette vonásait.

Pár perc múlva már "felöltözve" tért vissza és miután én is elvégeztem esti teendőimet, egymáshoz bújva pihentünk az ágyban.

- Holnap délután kimehetnénk sétálni. - vetettem fel az ötletet, karjai közé bújva.

- Rendben. Még úgysem néztem szét igazán a városban. - tekergette tovább az egyik szőke tincsemet. - Van kedved holnap...- kíváncsian néztem rá, még hallgatott egy darabig, majd sóhajtott egyet. - olyat játszani, mint Tamarával. Tudod, a lapocskák.

- Igen Loki. Kártyázhatunk holnap. - nevettem el magam. "Hogy nem tudja megjegyezni? Most az orra alá dörgölhetném, hogy egy isten, de nem tudja megjegyezni ezt az egy szót. De nem teszem, most megkímélem. Majd holnap." - De most már aludjunk.

Mosolyogva mellkasába fúrtam az arcom és ő a hajam simogatta még álomba nem szenderültünk.