A Házvezetőnő (SZÜNETEL)

Elmerülve

A nap további része eseménytelenül telt. A tagok lassan haza szállingóztak, vagy kibújtak a stúdiókból, táncteremből. Csak Suga maradt el a társaságból, aki későn kezdve a napot, még a stúdiójában volt.

Egy közös vacsorát terveztünk a kertben, hisz nyár lévén az idő nagyon kellemes volt még este is. Jin bepácolta a húsokat, én pedig a keze alá dolgoztam, felvágtam a zöldségeket és elkészítettem a mártogatósakat. Taehyung egyszer megpróbált segíteni, de minek után majdnem magára borította a lisztes zsákot, kizavartuk. Csendben összehangolva dolgoztunk ketten Jin-nel. Egyikünk se szólt a másikhoz, de tudtuk mi a dolgunk.

Este kilencre készen lettünk az előkészületekkel, így egymás után elkezdtük kivinni a kertbe a tízszemélyes asztalhoz az edényeket. Nam Joon meggyújtotta a grillező alatt az szenet, de valószínűleg túl sok gyújtó folyadékot tehetett alá, mert ahogy a gyufa lángja megközelítette a grill alját, szinte azonnal hatalmas lángcsóva csapott fel. Leégetve RM fél szemöldökét.

-Hyung, nem is te lennél.- vihogott fel mellette Jung Koook.

-Ne szemtelenkedj az idősebbel!- szól rá Jin, és a grill tetejét lecsukva elzárta a lángok elől az oxigént.

-Nam, inkább vidd magaddal a kicsiket, és hozzátok ki a tányérokat és a poharakat. Lehetőleg épségben.- adta ki a legidősebb parancsba. Jimin-t kivéve, mindenki azonnal besietett az épületbe.

Chimchim a medence szélél üldögélt, lábát a vízbe merítve. Felváltva emelgette ki lábait és gyanúsan összpontosított a lábfejéről lecsordogáló cseppekre.

-Egy perc és jövök. - érintem meg finom Jin karját, aki a grill előtt állva ép a húsokat forgat meg a rácson. Érintésemre, mintha villámok cikáztak volna végig a karomon, és rögtön egy nem túl távoli emlék jutott az eszembe. Jin, ahogy öltözik. Meleg borzongás futott végig fejemtől egészen a lábujjamig. 

Nem törődve a kellemes érzéssel a medence szélén ülő felé fordultam.

Leültem Jimin mellé, és én is belemártottam rövid lábaimat a kellemesen hűs vízbe. Libabőrős lettem, ahogy pár pillanat alatt a hideg végig futott a testemen, lehűtve engem és az érzelmeimet, amit Jin megérintése okozott. Vajon sejti, hogy én voltam az aki akaratlanul is rányitott öltözés közben? Lehetséges, hisz a fiúk annyira közvetlenek egymással, nem zavartatnák magukat, ha valamelyik félig pucér. A víz tükrében felsejlett szemeimben a fiú tökéletes háta, és széles vállai. Csak egy pillanatra láttam, mégis szinte belevésődött az agyamba.

-Te is a szerelem gondolkodsz? – fordul felém a fakó lila hajú fiú. Meghökkenve nézek fel rá, hisz a szerelem eszembe se jutott. Csak a hormonjaim játszanak velem. És az nagyon messze van ettől az érzéstől.

-Te erre gondolsz? – kérdem vissza fele, ezzel kikerülve a választ.

-Szoktam. Folyamatosan elfoglaltak vagyunk, nagyon ritka, hogy van pár óra vagy nap szabadságunk. Mindig velünk van vagy a menedzser, vagy valaki aki kamerával követi minden mozdulatunkat. Csak itt a házban lehetünk egyedül, és itt se teljesen, hiszen mindig van itt rajtad kívül valaki.

Megértően bólogattam. Volt egy kis időm, így további videókat néztem róluk, és egyértelműen látszott, hogy minden percük meg van örökítve.

-Szeretnél szerelmes lenni?

-Nem tudom. Voltam már szerelmes, de mind véget ért, így nem tudom, hogy igaz volt e valamelyik is.

-Az valóban nem igaz szerelem volt. Ha szerelmesek vagytok, akkor nincs az a menedzser, vagy kamera, amit el tudna titeket választani.

-Te voltál szerelmes? - szegezi nekem a kérdést. Kiemelem a lábaimat a vízből és a mellkasomhoz felhúzva a térdeimre teszem az államat, miközben átkarolom.