A Házvezetőnő (SZÜNETEL)

Szánni való ruhadarabok (+18)

Figyelmeztetés: szigorúan +18

"Felelősséget nem vállalok" 

Tényleg nagyon idegesített a nevetése. És egyszerűen nem találtam más módszer, hogy elhallgattassam. Na, jó, lehet lett volna más lehetőség, mondjuk rászólók, hogy hagyja abba. Vagy leöntőm egy pohár vízzel. De ez a lehetőség sokkal csábítóbb volt minden másnál.

Jin hasán ülve, a nevetéstől kipirult arcához hajolok. Látja közeledő lényemet és még mielőtt lecsaphattam volna a nyikorgást kiadó forrásra, döbbenten abbahagyja. De én nem. Ha ez életem utolsó cselekedete, akkor is rendesen meg fogom csókolni Őt. Úgy, ahogy én szeretném.

Ajkaimat finoman hozzáérintve előbb csak egy puszit nyomok párnáira. Igen, csak egy puszi, és mielőtt felemelhetném a fejemet, kezével megragadja tarkómat és egy forró csókra húz vissza. Nem olyan durva, mint előbb, hanem olyan amitől az ember lányának lecsúszik a bugyija. Igen, kérem szépen, Jin istenien csókol. Nyelvével előbb csak kopogtat, majd miután bebocsátást nyer a szentélybe, játékos, romantikus, izgató táncra hívja az én nyelvemet. Lehet, hogy a színpadon nem a legjobb táncos, de hogy a nyelvével úgy ropja a salsa-t, a tangót, a hip-hop-ot, és minden földön létező összes táncot, hogy én tényleg elveszítem minden eddig megmaradt agysejtemet és hangosan nyögök bele csókunkba. Bátorításnak vette, a belőlem feltörő hangot, mert kezeit tarkómról lecsúsztatva a csípőmre fog, majd gyengéden fordulásra késztetve, pillanatok alatt Ő volt fölül. Mivel kezeimmel nem tudok mit csinálni, így beletúrok a hajába. Imádom, hogy egy férfinak van fogni való haja! Csókunk nem szakad meg, bár mind a ketten már alig kapunk levegőt, de nem tudunk betelni az egymás iránt, eddig elrejtett és most kiszabadult érzelmeinkkel. Aprókat húzogatva a haján, lejjebb vezetem kezeimet, széles vállára, ahol egy pillanatra szédülten megkapaszkodom, majd kezeim folytatják útjukat lefelé a hátán át egészen a fenekéig. Amikor megérintem és belemarkolok, egy pillanatra elválnak ajkaink, de kéjes mosollyal az arcán visszahajol és ott folytatjuk, ahol egy másodpercre abbahagytuk.

Nem bírok betelni vele. Ahol csak érem, fogdosom, simogatom, és élvezem azt a hangjátékot, ami minden egyes mozdulatommal kiváltok belőle. Fülemnek sokkal édesebbek ezek a hangok, mint a nyikorgása.

Bármennyire is igyekszem, hagynom kell, hogy Ő domináljon, ezért visszavezetem a kezemet a nyaka köré, sodródók az árral. Jin-nek sem kell több, csókunkat meg nem szakítva, tarkómnál fogva emeli meg a fejemet, ezzel jelezve, hogy a nappali padlója nem a legjobb hely most kettőnknek. Amint mind a ketten állunk, továbbra is nyakába kapaszkodom, miközben ő hatalmas kezeit fenekemre, majd kicsit lejjebb vezeti. Picit emel rajtam, mire ösztönösen derekára fogok lábaimmal.

-Yeon. – szólít meg csókunktól nedves ajakkal. Legszívesebben rátapadnék. Nem kell itt most a beszéd. – Yeon, ugye tudod, hogy most még...még megállhatunk. -dadogja a kínzó szavakat. – Nem akarok semmi olyat, ami...

-Ó, fogd be Kim! – kiáltom és lecsapok azokra az édes lepcses ajkakra.

Fenekemnél fogva indul felfelé a lépcsőn, és minden egyes lépésnél, amikor kicsit lejjebb csúszok derekán a csípője felé, érzem, hogy ennek a csókcsatának lesz folytatása.

Szobája helyett, az én szobámba nyit be, és amint magunk mögött becsapja az ajtót, nekidönt, így felszabadítva a kezeit. És azok a csodásan fura ujjak nem tétlenkednek. Azonnal blúzomhoz nyúl és szinte tépve kezdi kigombolni az apró gombokat. Mindeközben ajkai sem tétlenkednek, ahogy szabadít fel egy kis bőrfelületet a mellkasomon, úgy csókolja végig. A melleim közt kicsit elidőzik, itt csókok helyett forró nyelvét húzza végig, az amúgy is lángoló bőrömön.