A Házvezetőnő (SZÜNETEL)

Álom

-Noona, ébren vagy? – bökdösi meg valaki a karomat. Kinyíló szemeimbe belesüt a lemenő nap fénye. Körbe nézve a medence partján fekszem a nyugágyban, míg a többiek a vízbe játszanak.

Álom lett volna? De olyan valóságos volt. A harc, Jimin próbálkozása, Jin-nel való főzés, a bácsi, a csók. Még az sem? Legalább a csókot ne álmodtam volna!

-Yeon, van kedved játszani? – integet ki Hobi a medencéből. Oldalra fordulva Jin-t látom a mellettem lévő nyugágyon. Amikor felé fordulok, elkapja rólam a tekintettét, és mintha csak neki szóltak volna, felpattan és egy óriási bombaként csapódik a vízbe. Ébresztőm pedig nem más, mint Suga, aki hófehéren világít a gyér fényben.

-Mester! Nem kellene néha napra menned? Már nem divat a hófehér bőr. – kacsintok rá.

-Csak irigyled a porcelán bőrömet. – replikáz és karomat megfogva felhúz az ágyról – Gyere, kicsit pancsoljunk. Nem nagyon lesz ezután lehetőségünk rá. Amúgy mit álmodtál?

-Miért kérded? – húzom fel a szemöldököm, miközben a nyári ruhámat leveszem és a medence felé sétálunk. Suga megtorpan, ezzel megállásra késztetve engem is.

-Elég hangos voltál. Jin hyung nevét mondogattad folyamatosan. – olyan fapofával közölte mindezt, hogy először azt hittem csak viccelődni akar.

-Hogy mit csináltam? – ámulok el amikor leesik, hogy nem vicc.

-Folyamatosan Jin nevét mondtad. Vele álmodtál? Milyen álmaid lehetnek neked, ha ilyen kéjes hangon nyögőd Hyung nevét? – perverz vigyorra húzza a száját, és folytatná az útját a többiekhez, de most én állítom meg.

-Ő...Ő is hallotta? – kérdem pironkodva.

-Nehéz lett volna nem hallania, amikor melletted feküdt. Esküszöm, olyan vörös volt az arca, mintha napozókrém nélkül feküdt volna a napon egész nap. A látványa minden pénzt megér. -vigyorodik el.

-O, Isten, kérlek ebben a pillanatban vegyél magadhoz! – nyögtem fel. Nem hiszem el, hogy vele álmodtam, beszéltem magamban, nyögdécseltem és mindezt még hallotta is.

-Azt hiszem, én most kihagyom a bulit. Nem tudnék a szemébe nézni. – suttogom alig hallhatom Suga-nak.

- Yeon, figyelj. – fordul teljes testtel felém, ezzel eltakarva mindenki a medencéből – Nem tudom mi történt köztettek az elmúlt hónapokban, de szerintem lassan rendeznetek kellene. Nem értem, mit húzzátok egymás agyát. A vak is látja, hogy egymásba vagytok bolondulva.

Honnan?

-Ne haragudj, de nekem ez után kell pár perc, hogy magamhoz térjek. Szóval majd a vacsin találkozunk. - hatát fordítok neki és a ruhámmal a kezembe, berobogok a házba.

Szobámba lépve a még kezembe tartott ruhát a sarokba hajítom és elterülök az ágyon. Mi az isten történt az előbb? Tényleg csak álom volt? Méghozzá egy hangos álom? És végig hallgatta?

Hanyatt fekve a karommal takarom el a szememet és próbálok nem elsüllyedni szégyenemben. Hogy lehettem ilyen barom? Most biztos minden elcsesztem! És mit értett Suga azon, hogy ne húzzuk egymás agyát? Egymásba bolondulva? Ő is kedvelne? Kizárt! Hetek óta figyelmen kívül hagy. Ha kettesben vagyunk, akkor menekül mellőlem, vagy egyszerűen nem vesz rólam tudomást. Még a konyhából is kihajtot minden alkalommal, amikor segíteni akartam. Ha kicsit is kedvelne, akkor nem viselkedne úgy, mint egy tizenhat éves kamasz.

Sóhajtva ülök fel ágyon és próbálnom rendezni a gondolataimat. Jin elég okos, biztos rájött, hogy érzek iránta ezek után. Hogy fogok így a szemébe nézni?

Felállok és ablak elé lépve kitárom, hogy kellemes utolsó nyári, friss levegőt beengedjem a szobámba és tüdőmbe. A nap már szinte teljesen lenyugodott, így a kertben már mindenhol világítottak a külső fények. Én innen fentről mindent tökéletesen láthatok, de ők lentről, engem nem.

Az ablakpárkánynak dőlve, nézek végig a vidám társaságon. A maknae line még mindig a medencében pancsol. Egymás arcába fröcskölik a vizet, vagy egymást nyomják a víz alá. Önfeledt öröm. Nagyon fiatalon csöppentek bele a sztárságba, ezért viselkednek még mindig úgy, mint a kamaszok. Nem volt idejük felnőni.

A parton az asztaloknál Bácsi, SeJin, J-Hope és Nam Joon beszélgetnek. Ahogy ki tudom venni a szavaikból, már az év végi fellépésekről lesz szó. Még az ősz sem kezdődött el, de ők már a karácsonyi és szilveszteri fellépésekről beszélnek. Mikor lesz szegényeknek szabadidejük, hogy a családdal is tudjanak időt tölteni. Amióta itt vagyok, egyszer voltak otthon, az is csak két nap volt. Hogy bírják? Én szinte minden szabadnapomon otthon voltam a szüleimnél, mert nagyon hiányoztak.

Szememmel keresni kezdem a hiányzó két tagot, de sehol nem látom őket. Újra elszégyellem magam, ahogy eszembe jut az álmom.

-Basszus, lehet tényleg beszélnem kellene vele. – mormolom magam előtt.

A szekrényhez lépve a fürdőruhámat lecserélem fehérneműre és felveszem a földről a nyári ruhát. A kezembe veszek egy vékony kardigánt, hátha éjszakára lehűl a levegő, amíg kint leszünk. Nem szeretnék fázni, inkább ne kelljen felvennem, mint ott remegjek a többiek mellett.

A lépcsőn lefelé suttogásra leszek figyelmes, ami megállásra késztet.

-Mi van veletek? – a kérdező hangjában Suga-ra ismerek – két hónappal ezelőtt azt mondtad nekem, hogy kedveled. Most mégis úgy viselkedsz vele, hogy már én sajnálom. Hallottad te is álmát. Teljesen oda van érted, de te folyamatosan ellökőd. Meg fogja unni és akkor majd leshetsz nagyokat.

-Te ezt nem értheted. – Jin! – Az egész nem miattam, hanem Jimin miatt van.

-Miről beszélsz? – értetlenkedik. Szóval, amit álmodtam vele kapcsolatban, igaz volt?

-Jimin szerelmes Yeon-ba. Nem tehetem meg vele, hogy viszonozom az érzéseit. Te is hallod nap, mint nap, ahogy róla áradozik. Összeroppanna.

-Hyung! Ezt mondhatod komolyan? De hát te is szereted Yeon!