A Házvezetőnő (SZÜNETEL)

Parancs megtagadása

Már éjfél is elmúlt, mikor összeszedjük magunkat és elindulunk szobáinkba. Si-Hyuk bácsi, haza vitte SeJin-t és feleségét, így újra csak nyolcan vagyunk a házban. Úgy érzem, beszélnem kellene Jimin-nel, de megígértem, hogy várok, és nem is akartam elrontani a hangulatot sem. Biztos lesz rá lehetőségem, amikor kettesben leszünk, és akkor majd megbeszélem vele ezt az egészet.

Már az ágyban fekszem és várom, hogy az álom megtaláljon, amikor valaki kaparászni kezdi ajtómat.

- Gyere! – szólók ki csendesen, hogy a mellettem lévő szobában tartózkodót ne keltsem fel, és felülök az ágyban. Mivel meleg az éjszaka, így alul csak egy bugyi van rajtam és egy vékony fehér spagetti pántos top. Mielőtt az ajtó kinyílna, takarómat az államig húzom, ezzel eltakarva hiányos öltözékemet.

Jin lép be, ruháját lecserélte egy fekete sortra és egy fekete pólóra.  Ahogy végig nézek rajta, érzem, hogy valami megmozdul bennem. Nagyot nyelek, és ha lehet, még feljebb húzom a takarót, nehogy észrevegye testem reakcióját. Leül kérdezés nélkül az ágyam szélére és kíváncsian méreget?

- Fázol? - kérdi felhúzott szemöldökkel

- Nem, csak nem számítottam vendégre. - pirulok el a válaszon és reménykedem, hogy ezt a témát nem feszegeti tovább.

Most rajta volt a sor, hogy nagyot nyeljen. Még a félhomályban is látom, hogy arcára pír költözik, ebből következően az én zavarom is látható lehetett.

- Miért jöttél? – kérdem, mikor már percek óta nem szólal, csak ül és nézelődik a szobámban. Még szerencse, hogy nem hagytam elől a melltartómat, ahogy szoktam.

- Csak jó éjszakát akartam kívánni. – válaszolja teljesen termesztésen.

- Értem. Akkor hát, jó éjt. – zárnám le a kínos jelenetet, de még mindig nem mozdul.

- Jin, szeretnél még valamit mondani? – kérdem gyanakodva.

- Igen.

- És?

- Tudod, úgy két hónapja bejött hozzám Jimin beszélgetni.

Kezdem sejteni, miről lesz szó, de türelmesen várom, hogy elmondja, amit már tudok.

- Elkezdett nekem mesélni egy lányról, aki nagyon tetszik neki. Hogy nem rég ismerte meg, de nem tudja, hogy mi legyen a következő lépés, mert úgy vette észre, hogy az egyik Hyung-ja is érdeklődik ugyanazért a lányért. És nem akarja, hogy a barátságuk tönkre menjen egy bizonytalan kimenetelű kapcsolat miatt.

- Értem. És? Mit válaszoltál?

- Hogy, a Hyung-ja szerintem megérti a helyzetet, és hogy valószínűleg a háttérbe fog húzódni, hogy neki is legyen esélye megmutatni magát a lánynak. – törökülésbe helyezkedik és a karjait a combjain pihenteti.

- És a lány megismerte, elfogadta őt? – kíváncsiskodom tovább, játszva a tudatlant.

- Nem tudom, mond meg te. – motyogja.

- Jin. Valami konkrétra szeretnél kilyukadni? – kérdem most már mosolyogva zavarán.

- Hee Yeon! Te...te kedveled Jimin? – dadogja.

- Igen.

Felkapja a fejét és kitágult pupillákkal, csalódottan néz rám. Nincs szívem tovább húzni az agyát.

- Igen, kedvelem, mint barátot. Vagy mint az öcsémet. – javítom ki magam.

Megkönnyebbülés hulláma fut végig az arcán és a merev testtartásából kicsit enged.