A történetemnek itt kellene véget érnie. Hogy a dal meghallgatása után felkeressük egymást és boldogan vetjük magunkat a másik karjába, örök szerelmet remélve és ígérve.
Hát persze, mert ez így működik. A fenéket!
A dal gyönyörű és sok mindent megmozgatott bennem. Leginkább az iránta érzett szerelemem lett erősebb. Még vagy egy tucatszor meghallgatom, és bőgőm végig, hisz, az elmúlt két hétben amúgy sem csináltam mást, mint sírtam, így nem ezen a délutánon múlik, hogy a könnyeim elapadnak -e egy életre.
Szívem szerint, tényleg elmentem volna hozzájuk, hogy aztán Jin karjaiba vessem magam és addig öleljem, míg bele nem szédülünk. Már épp indulnék, amikor újabb értesítés érkezik a közösségi oldalról. Gondolkodás nélkül nyomok rá és amíg fel nem villan a cikk, sebesen dobolok az ujjaimmal a telefonom hátlapján.
„2019. június 7-én jelenik meg Charli közös dala, a Dream Glow, a BTS banda 3 tagjával Jin-nel, Jimin-nel és Jungkook-kal. Az angol származású énekes dalszövegíró, az dal feléneklése közben, igen szoros barátságot alakított ki a három fiú, közölük is inkább a Mr. Worldwide Handsome Jin-nel. Több alkalommal is látták őket az elmúlt két hétben, közösen kávézókban, cukrászdákban, illetve a fiatal hölgy nem régiben meg is látogatta a Batang fiúkat a villájukban. Ha hinni lehet a pletykáknak, akkor Charli késő délután érkezett meg a BTS házba és csak másnap reggel hagyta el azt. Vajon a hét fiú közül ki dobogtatta meg a hölgy szívét, hogy ott maradt náluk éjszakára? A make line tagjai közül, az egyre nagyobb népszerűségnek örvendő Jungkook, vagy a mindig mosolygós Jimin? Esetleg korban hozzá illő Jin lenne a befutó? Remélhetőleg hamarosan a Batang fiúkat is eltalálja a Cupido huncut nyila és fel merik majd vállalni boldogságukat a rajongóik, az Army-k előtt. Amíg viszont erre várunk, lentebb láthatják, hallhatják Charli és három fiú közös dalának előzetesét. Hamarosan érkezünk a teljes dallal."
Automatikusan nyúlok Nagyim Bogarának a kulcsáért és minden magyarázat nélkül vágódok be a zöld törpe szörnybe. Még érettségi után szereztem meg a jogsit, de mivel saját autóval nem rendelkezem, így csak ritkán kellett eddig vezetnem. Nem is szeretek Szöul utcáin kocsikázni csúcsidőben, mert szinte képtelenség egyik pontból a másikba érni időben. De most ezzel nem foglalkozom, csak bevágom magam után a rozoga ajtót, ami hangos nyögéssel jelzi nem tetszését a bánás mód miatt. Hogy kicsit azért mégiscsak lenyugtassam magam, végig simítok a rózsaszín szőrős kormányon és nagyokat lélegezve a visszapillantó tükörbe megnézem sírástól feldagadt arcomat.
-Ha odaérek egyben baleset nélkül, tuti kinyírom mind a hetet. De legfőképpen a legidősebbet. Hogy merészeli? – csapok idegesen a kormányra. Mint az ajtó, ez is hangosan reccsen egyet, de mivel nem volt elég erős az ütés, nem törik ketté. Szerencsére.
A slusszkulcsot a zárba helyezem és épp bőgetném fel a motort, amikor is Nagyim jelenik meg a vezető oldali ablakban. Kezével int, hogy tekerjem lejjebb az üveget, amit én azonnal teljesítenék is, csak mivel rossz gombot nyomtam meg ezen a szörnyetegen, ami most már tuti utál engem, az ablaktörlő indul működésbe. A sors furcsa fintoraként nyekergése kellemes és kellemetlen emlékeket szabadít fel benne. Jin nevetése.
-A franca ebbe a csotrogányba! - ütöm meg a műszerfalat, mire az ablaktörlő leáll és az összes ablak lecsúszik a tokjába.
-Yeon, drágám, csak azt szerettem volna kérdezni, hogy holnapra vissza tudod hozni Rózit? Mert a barátnőimmel kirándulni megyünk reggel, és vele terveztünk menni. – néz be az ablakon kedvesen.
-Igen, Nagyikám. Reggelre itt lesz Rózi. – ha csak addigra szét nem verem. – Most indulok, hamarosan jövök.
-Üdvözlöm a fiúkat! – int, majd egy lépéssel hátrébb áll, hogy biztonságosan el tudjak indulni. Honnan tudja?
Az alatt a másfél óra alatt, amíg eljutok a fiúk dorm-jához, nagyon sok átkot szórók mind a körülöttem utazók és mind a Batang fiúkra. Legfőképp Jin-re. Most tényleg átvert?
Szerencsére Rózi, jobban bírja az utat, mint az én idegeim, ezért mikor a porta előtt megállok megsimogatom kicsit a kormányát, és halkan súgok neki egy kis becézést.
- Jó kislány vagy, haza fele is ilyen ügyesen.
-Park kisasszony, látom letelt a szabadsága. Jó újra Önt látni. Arra a hét suhancra rossz volt ránézni az elmúlt napokban. – köszönt a portást.
-Tessék? Szabadság? – nézek rá értettlenül.
-Igen, Bang Si-Hyuk mondta legutóbb, mikor kérdeztem, hogy merre van a kisasszony és azt mondtad, hogy szabadságra ment, de nem sokára visszatér. És lám, igaza volt. – megrökönyödve bámulok Shin úr arcába, aki ebből semmit nem vesz észre. Vagy csak nem akar. – De tényleg, öröm látni. Azok a fiúk, nagyon bánatosak voltak ezekben a napokban. Főleg az a magas széles vállú. Elárulhatok egy titkot? – hajol közelebb az ablakomhoz. – Minden éjszaka nála világított a legtovább a lámpa. Szegény fiú, az ablakban ült egész éjjel és nézte a bejövő forgalmat, mintha várna valakit. – elszégyellem magam. – De nem is tartom fel tovább, siessen lepje meg Őt. Egyedül van most ebben a nagy házba. A többiek haza mentek a családjukhoz... - miért beszél még mindig az öreg. Engedjen már be az Istenért!
-Köhöm,nem akarom megzavarni, de akkor beenged? Kicsit sietek. – nézek rá bűnbánóan,és amint a sorompó éppen csak megemelkedik én már a gázra taposva, az ablakonkeresztül intek egyet neki.
ESTÁS LEYENDO
A Házvezetőnő (SZÜNETEL)
Fanfic- Noona, jobban vagy? - szóval ő már tudja, hogy fiatalabb. Kérdezés nélkül leül mellém az ágy szélére. Válla hozzáér a vállamhoz. Zavar a közvetlensége, hisz egyáltalán nem ismerem. Próbálok nem túl feltűnően arrébb csusszanni, de megakadályoz ben...
