A Házvezetőnő (SZÜNETEL)

A harc

Nyár vége közeledik. Minden taggal szoros barátságot alakítottam ki. 

Két ember mégis közelebb került hozzám, mint a többi.

 Az egyik Suga.

 Amikor csak ideje engedte, azt velem töltötte. Legfőbb bizalmasommá vált, bármikor kereshettem, ha rossz kedvem volt és bátorításra volt szükségem. Ez főleg a saeseng támadás utáni hetekre volt jellemző. Nagyon nehezen viseltem az állandó bujkálás, és a bezártságot. Ő volt az, aki tanácsokkal látott el, hogy hogyan tudom úgy álcázni magam, hogy az ne legyen kényelmetlen. Sok időt töltöttünk kanapéján ülve, és beszélgettünk bandáról, zenéről, hogy hogyan váltak sikeressé, mennyire hiányzik a családja, illetve, hogy nekem is mennyire hiányzik az enyém. Nagyon meglepődött, mikor megtudta, hogy egyetemet végeztem, mégis ezt csinálom, de megértette a helyzet, és biztatott, hogy használjam ki a lehetőséget és alakítsam át az ő házukat, hisz Si-Hyuk is ezt tanácsolta.

A másik legjobb barátom Jimin lett. 

Bármikor megjelent előttem mindig megnevetettet. Állandó mókázásainkat az idősebbek, nem mindig nézték jó szemmel. Ilyenkor Nam Joon vagy Hobi megkergettek minket. Vagyis főleg Jimin-t.

- Ennyi edzés, próba, fellépés után még ilyen sok energiát van, Mochi? – közelítette meg Hobi vészjósló vigyorral a fekete hajút. – Akkor irány a táncterem! – parancsolt rá és húzta is maga után. Jimin lehajtott fejjel követe, de amikor senki nem figyelt, rám nézett és mosolyogva kacsintott egyet. Belőlem pedig kibukott az eddig bent tartott nevetés. 

Szerencsére J-Hope csak legyintett, mondván, ennyi idősen benőhetne már a fejem, de én csak kinyújtottam neki a nyelvemet és a dolgomra indultam.

Julisban, alig voltak otthon, rengetek idő töltöttek a stúdiókban, ahol az új albumra készületek, és ha éppen nem ott voltak, akkor az új koreográfiákat tanulták, gyakorolták a próbateremben, vagy nyilvános eseményeken jelentek meg. Szinte csak aludni jártak haza, az is többségében pár óra volt.

Augusztus, is hasonlóan telt, alig volt idejük bármire is. Főleg külföldön forgattak klipeket. A hónap végére teljesen kimerültek, így a Bighit-től kaptak egy hét pihenőt. Az első két napban csak aludtak és ettek. 

A házon apróbb átalakításokat végeztem ez idő alatt. A falak már nem csak fehérek voltak, hanem különböző színeket csempésztem be, hogy a hazatérőket felvidítsa. A nappaliban lévő borzalmasan ronda barna kanapét egy világos színűre cseréltem. Vidám színű párnákkal és pokrócokkal dobtam fel, hogy kényelmes és hívogató legyen a fáradt bandatagoknak. 

Taehyung, néha annyira fáradt volt, hogy amikor hazaért, fel sem ment a szobájába, csak ott nyúlt ki arra a pár órára. Néha Kookie is csatlakozott hozzá, de még így is kényelmesen elfértek, nem zavarva a másikat.

Jin-nel legnagyobb bánatomra ritkábban találkoztunk, mint a többiekkel. Olyan érzésem volt, hogy kerül engem, a kórház óta. Néha egy-egy közös vacsora alkalmával éreztem, hogy figyel, de amint ránéztem, elkapta a tekintetét és a tányérjára koncentrált. Mindig ő volt, aki elsőnek távozott, és utolsónak érkezett. Párszor próbáltam vele beszélni, de sok teendőre hivatkozva mindig faképnél hagyott. Rosszul esett a viselkedése, mert kezdtem megkedvelni, ő pedig került engem.

A változást szeptember hozta meg.

Egy szabad hétvégén, kihasználva a még kellemes időjárást, újra kerti grillt terveztünk. De most már többen voltunk. Külföldi útjáról végre hazaért Si-Hyuk bácsi, így Ő is velünk tartott. SeJin a feleségével is a meghívottak közt volt.