EROTIPIA

1. Fejezet - Maja

Nehezen ébredek fel. Napról-napra nehezebben. Muszáj lesz visszafognom magam az esti bulizásokkal. Felülök, leteszem lábaimat a szőnyegre. Talpam alatt érzem a puha, bársonyos anyagot, ami a reggel első ingereként kellemes érzéssel tölt el. Térdemre könyökölve vakarom a homlokom, amikor megérkezik az első hullám. A homlokomból induló erős viszketés azonnal megküldte a lüktetést a combjaim közé. Egy nagyon hosszú pillanatra kirázott a hideg, a szám kiszáradt, a pupillám kitágult, a mellbimbóm megnagyobbodott, és ami a lábam között zajlott le, azt inkább meg sem fogalmazom. Egy percre csak a szexen járt az eszem. Gépiesítettek a szaporodásra. Utálom ezt. Nem a vágyat, elvégre ki okolhatná ezeket a felerősített, egyszerű kis emberi ösztönöket? Vagy állatiakat. Nekik ehhez semmi közük, áldozatok csupán, mint minden megmaradt ember. Habár, inkább őket is utálom. Utálok mindent, magamat is beleértve. De a megoldás az, amit teljességgel elfogadhatatlannak tartok. A kényszerítés. Ha kihalásra van ítélve a fajunk, az biztosan nem ok nélkül történik. Az Okságnak mindig igaza van. Hallottam már történeteket a régi emberekről, és egyáltalán nem tetszett, amiket megtudtam. És az kinek jó, ha erőszakkal változtatunk a jövőn? Ráadásul kimerítő és kellemetlen is. Megnyaltam kirepedezett ajkaimat, beletúrtam a hajamba, és elindultam a toalettre. Alek jár a fejemben és a tegnap este. Megszakad a csurgatásom, ahogy összerándul a gyomrom az emlékképektől. Nem tehetek róla, neki áll a legjobban a farmer, nincs még egy olyan vonzó férfi fenék a világon. Csak erre gondolok, és máris hatalmába kerít a vágy. Ahogy az az izmos segg mozog, ahogy szemből domborodik... Egy mély sóhaj után újra megindul a pisilés. Lezuhanyozom sebesen, s fogat mosok. A szekrény előtt állok döntésképtelenül. Tippre harminc farmernadrág sorakozik a szemeim előtt felakasztva, eredeti csomagolásban - összehajtva egy fóliában-, ahogy kapom. Teljesen egyformán néz ki mind, egyedül a vastagságuk különböző. Fel sem merülne bennem, hogy valaha azt viselhettek az emberek, amit csak akartak. Minden reggel elképzelek valami furcsaságot magamon. Bárcsak akkor éltem volna! Vagy talán mégsem. Ahogy Alek mondaná, kibaszás az élet. Eszembe jut a hanghordozása, amitől elmosolyodom. A felső ruhasorban a lehető legszélesebb kínálat van az úgynevezett fűzőkből. Hm, melyiket is vegyem ma fel? A piros elvileg jól áll, és a fekete csipkeszegélyes lesz a jó döntés. Leemeltem, a tükörajtó előtt magamra igazítottam, majd a sok kis mágneses kapocs összeugrott a hátamon és rám feszült kiszorítva belőlem a szuszt. Mélyen beszívtam a levegőt, majd belenéztem a tükörbe. Jól nézek ki. Nem vagyok elragadó, sem pedig legjobb - ugyanakkor egyetlen - és legszebb barátnőm, Kitty. Nekem mogyoróbarna színű egyenes hajam és kékes-szürkés szemem van, ellentétben vele, aki rikítóan szőke. Nincsenek komolyabb testi hibáim, de senkinek sincsenek. A társadalom nem is engedné. Tesznek róla, hogy teljesen egészséges legyek, pont, ahogy egy tökéletes anyajelöltnek lennie kell. Beléptem mindkét lábammal a hatalmas szekrénybe épített körömfestő gépbe. Érdekes kis szerkezet. Ezen minden használat alkalmával elgondolkozom. Csak beledugom a lábfejem, kiválasztom a tetején a megfelelő színt és megnyomom. Persze a patronokat nekem kell beszereznem hozzá. De legalább mindig új árnyalatokat használhatok. Ez is jellemző. Van tíz kapszulának elegendő hely, abból válogassak. Hát, köszönöm szépen. Van vagy száz fajta szín a fűzőimben. Lehajoltam, hogy megnyomjam a piros színű gombot – amit tegnap töltöttem be -, és immár piros körmű lábujjaimmal léptem ki a gépből. Tá-dám, varázslat! Az árnyalatot ellenőriztem, majdnem passzol a fűzőmhöz. Gyönyörűen erős szín. Igazi vágykeltő. Leguggoltam, hogy a kézfejemen is megcsináljam a körmöket. Szerintem azért kell guggolnom a feladathoz, mert ezzel is a mozgásra sarkallnak. Minden lehetőséget megragadnak, hogy örökké mozgásban legyünk. Az egészség egyik alappillére. Írni fogok egy listát a Rendszer hibáiról. Valakinek fel kéne már nyitnia a világ szemét. Jaj lesz nektek, amikor majd előléptettek! Ránézek az órára, elfog az idegesség. Kisétálok a hófehér hálószobámból, magam mögött hagyom az ágyat és a beépített szekrényt. Nagyjából ennyi is volna a háló. A szintén hófehér konyhával egybe van kötve a szintén hófehér nappali. Minden kibaszott fehér. Sokkolnak ezek az ötletek. Mintha több gyereket szülnék, ha minden vakítóan világos és nyugtató. Ez a „nyugtató" fehér rohadtul idegesítő. Körülnézek, hol is van a.. nem... hol is van a... ott az Azonosító Pántom a kanapé mellett. Elárasztott a hideg, ahogy felpattintottam az AP-m. Kinézetre egy karkötő jellegét ölti. Pont, mint egy vastag karkötő. Átlátszó, üvegszerű külső, súlya alig, és tökéletesen illeszkedik a csuklóhoz. Felismer. Enyhe fájdalommal jár, amikor két tűvel csatlakozik a húsba ültetett chiphez, de már rég megszoktam. Két soha el nem múló, apró lyuk ékesíti a bőröm, amit most bizonyos szögből nézve, a pánton át is láthatok. Apró betűs adatok kezdenek futni rajta körbe a csuklómon, amint beazonosította az azonosító számomat és betöltött. Enélkül egy névtelen senki lennék. Ha elvesztem az AP-m, kiraknak a városból a lázadók közé, és törölnek a nyilvántartásból. Ott is el tudnék éldegélni, de túl igényes vagyok azokhoz a körülményekhez. Ráadásul eleget dolgoztam már ahhoz, hogy legyen értékem. Nem adom alább a terveimet. Ez a kis gép minden adatot kiolvas a testemből. Meglétének elsődleges célja mi más is lehetne, mint a gyerekgyártás? Szabályosan irányítja a testemet. A menstruációs ciklusomnak megfelelően küldi a vágyhullámokat. Mikor megfelelő az idő a teherbe eséshez, lényegében kiéhezett állattá változom, és megállás nélkül kefélek. Ilyenkor két óránként törlődök az adatbázisból. Egy átlagos napon csak egyszer törölnek, éjfélkor. Ez napi egy partnert jelent. A szerkezet gyorsan lefuttatta egészségi állapotomat, több helyen piros jelzéssel próbálja felhívni a figyelmem szükségleteimre, vagy hiányosságaimra. Alacsonyabb a fehérvérsejt számom. A tegnaphoz viszonyított adataim csak kicsit romlottak. Belefér. Ennyit megér a szórakozás. Ah, itt a második ,,viszketési" hullám. Megint elsöprő szexuális vágy kerít hatalmába, ujjperceim a kanapé háttámlájába mélyesztem, amin támaszkodom. Megnyalom a szám, összeszedem magam, és rányomok a bejövő üzenetekre. Egy hangfelvétel, és egy szöveges üzenet vár rám. A nővérem és Alek.