EROTIPIA

22. Fejezet - Maja

A sok hülye férfi beugrott a vízbe, hogy nagyzoljon a hideg elleni erejével. És melyik hülye nő követte a példájukat? Suzie. Természetes, hogy tud úszni. Most lubickol oda ahhoz a nagyképű baromhoz. De behúznék neki egyet, hogy ne vigyorogjon már rám! Mi a fene ütött belé? Mitől nőtt így meg az önbizalma? Ezt bóknak is vehetném, mert tegnap estig csak árnyéka volt mostani önmagának. Méghogy én habarodok őbelé? És vele mi van? Máris megőrül értem! Még egyikünkön sincs számsor. De rajta nemsokára lesz. El fogja kapni a ribanc. Egyáltalán, miért hívta meg? Miért hívott meg mindkettőnket? Mire ment ki ez az egész?
- Végre beszélhetünk. – Kitty hangja hasított a gondolataimba.
- Nem mondom el. - próbálom rövidre zárni.
- Tudom. De nem akarom, hogy neheztelj rám.
- Miért? Mit számít, mit gondolok?
- Nekem számít. A barátnőm vagy.
- Atlas is a barátom. És már így is szenved, hogy megfeleljen neked, erre ezt teszed vele.
- Maja, nem ismered a körülményeket. Már régóta megromlott a kapcsolatunk.
- Miről beszélsz? Állandóan faljátok egymást.
- Ez már nem szerelem. Csak jól érezzük magunkat, ahogy tudjuk. Mi így tesszük félre a problémáinkat. - vajon én is ezt csinálom? Halogatom az elkerülhetetlent?
- És mit vársz tőlem?
- Hogy megérts. Elnézd nekem.
- Nem akarom, hogy ekkora felelősséget tegyél rám. Biztos megvolt az okod arra, amit tettél, de mivel nem állhatok egyszerre mindkettőtök pártján, egyikőtökén sem fogok. Ne várd, hogy megfeledkezzek róla, mert az lehetetlen. Egyáltalán, mi volt ez? Azt hittem, hogy tabu vagy Max számára.
- Aleknek ebbe nincs beleszólása! Már egy ideje tetszik, és Atlas képtelen teherbe ejteni. Max meg egyszerűen... csak nézz rá! Maga a megtestesült nemzőkirály! – ránéztem egy pillanatra az említettre, de én nem látom nemzőkirálynak, csak a második legnagyobb egoistának a bolygón.
- Ez csak egyszeri alkalom volt?
- Attól tartok, nem. – barátnőm elszégyellte magát és lehajtotta a fejét. – Egy ideje havonta 1-2x összejövünk, a termékeny napokon, hogy Atlasnak ne tűnjön fel. Tudom, hogy szánalmas vagyok, de mit csináljak, ha szeretem?!
- Szereted?
- Őrülten szerelmes vagyok. – kezdem megérteni a helyzetét. – Állandóan rá gondolok, és már kezdek meghibbanni. Tudom, hogy nincs esélyem nála, de az a havi pár alkalom, az mesés! Már nem bírtam titokban tartani, örülök, hogy láttad.
- Én nem. De nem fogok feletted ítélkezni, csak azt szeretném, ha őszinte lennél Atlasszal, mert ő nagyon szeret téged. Megérdemli.
- Nem akarom megbántani, ráadásul a kör tagja. Hogy oldanánk meg utána, hogy ne legyünk egy baráti körben? Nem hagyhatom el, mert miattam mindenkit elveszítene.
- Előbb-utóbb ki fog derülni. Bárki rátok nyithat legközelebb. Ahogy elnéztem, amilyen transzban voltatok, Max is rád van hangolódva. Biztos, hogy érez valamit.
- Nagyon remélem, hogy igazad van. Beszélni fogok Atlasszal, csak egy kis időt adj még.
- Nem nekem tartozol elszámolással, neked kell együtt élned a tetteid következményeivel, ahogy mindannyiunknak. Viszont nekem tartanom kell egy kis távolságot tőletek, amíg nem változik valami. Neked is meg kell értened, hogy képtelen vagyok ezután Atlas szemébe nézni.
- Megértem. - megfogtam a kezét, és így ültünk néma csendben. Tudatva egymással, hogy barátnők vagyunk, és ez csak ideiglenes állapot lesz közöttünk, mert ahhoz nem elég, hogy elszakítson bennünket egymástól. Ami viszonylag érdekes, ha figyelembe vesszük, hogy nem kifejezetten szoros a barátságunk. Csak közöttünk van az a kimondatlan „pedig az" érzés. Szó szerint bámultam Aleket, amikor kijöttek a vízből. A szemet kápráztató testét, a vastag, izmos combjait, az alhasán húzódó tetoválást, csapzott sötét haját. Figyelemmel követtem, amikor egy ugrással magára húzta a farmert, és amikor egyesével kapcsolta be a gombjait a világ legszebb péniszének védelmére, aztán azt is, amikor a hátizmai táncoltak, ahogy belebújt a pólójába. Figyeltem egyfolytában. Nyitott szájjal. Talán a nyálam is lecsöppent. Kitty rázott fel az álomból, amiben ezidáig lebegtem. Mindenesem folyamatosan csipogott, már mindenki más figyelmét magamra vontam, ki tudja, mióta bámulhatnak rám. Maxből kirobbant a röhögés, amikor én vérvörös arccal olvastam az üzenetet, amit a kapcsolattartóm küldött. Találkozni akar. Végre letudhatok még egy problémát. Félve körülnéztem, aztán talpra álltam.
- Ne haragudjatok, mennem kell! További jó mulatást!
- Várj, Alek is biztos elmenne veled! – Max elmés hozzászólása után nem mertem senkire ránézni, csak elhagytam a helyszínt, hogy egy másikra mehessek, ahol talán nem csinálok majd ekkora hülyét magamból. Alek menet közben két üzenetet is küldött, ami kimerült a „Hová mész?" és a „Mi a picsáért nem válaszolsz?" kérdésekben. Komolyan kérdezi? Elképesztő, hogy mit meg nem enged magának. Másfelől pedig, ott van neki Suzie, nem fogom megzavarni a másik randiját. A közvetítőm már várt rám, mikor odaértem a találkahelyre. A város egyetlen fedetlen mozijához. Körülnéztem a takarókon ülő szerelmespárokon, akik a napsugár fényében tündökölve a szabad mozizást választották időtöltésül. Végighordoztam a tekintetem a párokon, és olyan embert kezdtem keresni, aki a tömeg részét képezi, mégis sokkal több annál. Hamar megtaláltam.
- Kristoph. – telepedtem le mellé a takaróra. Levette a vállamról sajátomat, hogy bevackolja magát mellém, mintha jól ismernénk egymást. Eddig talán háromszor láttam a fickót, ebből egyszer feküdtünk le. Egyikünkben sem hagyott mély nyomot.
- Maja. Már vártalak.
- Tudom. Megfigyelésről jöttem.
- Közel kerültél hozzá. Hogy csinálod?
- Taktikusan, Kristoph.
- Ez a specialitásod.
- Kiszállok.
- Nem lehet.
- Nem kérdés volt. – azon nyomban átküldtem a tegnap este készített rögzítéseimet az Azonosító Pántjára, amit rögtön szemügyre is vett. Így nézett ki a dolog az én szemszögemből. Szó szerint a szemszögemből. Az Azonosító Pántom egy kicsit többet tud a többiekétől. Az alapszintű kém fejlesztés jogos felhasználója vagyok. Elképzelni sem tudom, hogyan lehetséges ez, mindössze kinyújtottam a karomat, hogy rámkapcsolják az új modellt, meg kaptam egy injekciót, amiből apró kis nanorobotok kerültek a véráramomba.
- Ez nagy előrelépés. Ezzel kiszállhatok.
- Annyira nem nagy. Miért akarnál hátat fordítani a lehetőségnek, amit kaptál? Butaság lenne! Már majdnem összejött!
- Az nem számít, hogy miért. Nézd meg az adatokat, ennek elégnek kell lennie. Elvégeztem a feladatom.
- Pontosan. Te tudsz még hozni róla információt. Elnyerted a bizalmát.
- És eddig terjedt az erkölcsi határvonalam.
- Tudod jól, hogy más fogja megkapni a feladatot. Nem ül el a probléma.
- Nem érdekel. Részemről ennyi volt. De azt üzenem, ha bárki megközelíti Belanovot, nem állok jót magamért.
- Beleszerettél. A legnagyobb hiba, amit elkövethetsz.
- Nem. Közös érdekek léptek fel. Már nem játszom ellene.
- Elég jelentős érdekek lehetnek, ha feljebbjutási alternatívát kínálnak. Még egyszer nem adunk lehetőséget, ugye, tudod?
- Tudom.
- Rendben. De sokra vihetted volna. Ugye mondanom sem kell, hogy mivel jár, ha beszélsz?
- Ismerem a protokollt.
- Hát akkor, öröm volt veled dolgozni! – kezet rázott velem, rám igazította a takarómat, megcsókolta az arcomat és elment egy szál pólóban. De ettől még nem hiszem, hogy végleg megszabadultam volna a Rendszer kémjeitől. Viszont most vár rám a következő feladatom, aki nem más, mint Allis. Először is hazasiettem, hogy vegyek egy gyors zuhanyt, ittam egy turmixot, hogy mégse üres hassal menjek el, végtére is, ki tudja mi vár majd rám. Az öltözködés kisebb problémát jelentett, hiszen nem tudok semmit. Mire készüljek? Egy újabb üzleti vacsora? Netán szex? Mi várhat még ma rám? Bármi is az, nem számít, a lényeg, hogy megkapom az információt a nővéremről. Gondoltam rá, hogy Alekhez megyek, de félek, ez meghaladná a képességeit. Úgy érzem, nem hétköznapi dolgok mozognak a háttérben. Ide már titulus kell a továbbjutáshoz. Én örülnék a legjobban, ha nem kéne. Milyen kibaszottul ironikus, hogy lassan egy éve ,,kémesdit" játszottam. Végül úgy határoztam, hogy felveszek valami univerzálisat. Legjobb lesz, ha maradok a pirosnál. Az megfelelő, ha valamilyen alkalomra készülünk és elég ribancos, ha netán mégsem. A fehér selyemszalaggal körbe-körbe vezetett mintázat X-eket hozott létre elől és hátul. A körmeimet felemásra festettem, egy piros, egy fehér elven. Azt hiszem, megfelelek majd az elvárásoknak. Nekem kellett várnom őfelségére a találkozási ponton. A homlokomat igyekeztem leplezni, mert a tátongóan üres fejem neonbetűs felhívás itt a fal mentén. És továbbra is, nem tudtam mire készüljek. Végre megérkezett Allis, ahogy megláttam közeledni, nem vártam tovább, megindultam felé.
- Végre! Hol a nővérem? Hogyan érhetem el Kentet?
- Gyere! - a válaszadás nyilvánvalóan degradált neki. Ebben hasonlít Ric-re. Lehet, hogy a pozíció ennyire megrészegít? ,,Ki vagy te, hogy válaszoljak neked" effektus? - Itt egy ideig haladnunk kell a fal mellett, de nem hagyjuk el a várost. Egyelőre.
- Hová hurcibálsz, ha szabad tudnom?
- Mindent a maga idejében, kedves.
- Úgy vélem, itt az idő, hogy válaszolj a kérdésemre.
- Előbb adnod kell, hogy kaphass.
- Hát akkor, hajrá!
- Látom, ma is önmagad vagy. Ezt szeretném, ha nemsokára 100%-on tudnád majd nyújtani.
- Ah. Akkor érjünk már oda a valahova! - megsokszoroztam lépteimet, követelve, hogy haladjunk már. Francba. Ne szülessen az ember nőnek, mert soha nem lesz szava semmiben. Mindig lesz egy rohadt férfi rangban felette, aki miatt értéktelennek érezheti magát.
- Állj! - megálltam. Már tizenöt perce is sétálhattunk a kietlen területen, most valahol a város másik oldalán lehettem, mint délelőtt. De minden ugyanolyan itt is, már amit látok ebben a sötétségben. Allis odébb tolt néhány faágat, hogy feltárulhasson előttem egy újabb lyuk a falon. A Minisztériumban tudnak ezekről? Ha Allis tud, akkor hogy lehet még mindig használható? Kegyesen előreengedett az ismeretlenbe. Nem kérdezem meg, hogy levegyem-e a mindenest, gondolom, mondta volna. Nem árulom el magam. Aztán az is lehet, hogy így akar eltávolítani, hogy kopjak már le róla a kényes kis kérdéseimmel.
- Likvidálni akarsz?
- Ha-ha. Nos, megérkeztünk.
- Hol a fenében vagyunk?
- Ejnye! Kövess! – követtem a robosztus ház felé. Egy régi, kétemeletes, kopott fehér építménybe tartunk, amit fák öveznek, rejtenek el. Hogy létezhetnek ilyen helyek?
- Mielőtt kérdeznéd, ez is a Rendszeré. Aki érdemes rá, az tud a létezéséről. De várd csak ki, amíg belépsz! – hát, most már kezdtem várni. A ház hangulata lenyűgöző, legyen belül bármi, én már csak ezért eljárnék ide. - Mielőtt kinyitom ezt az ajtót, csak annyit kérek, hogy engedd el magad, mert itt megtehetsz bármit, innen semmi nem jut ki. És bevallom, őszintén kíváncsi vagyok, mi lakozik benned. Csak utánad! – mosolyogva tárta fel előttem a misztikus helyszín bejáratát. Belépve furcsa illat csapott meg, kissé bódító jellegű. Régi gyertyákkal biztosították a fényt. Két őr állt előttünk, de Allis intett nekik, mire utat engedtek nekünk. Tátott szájjal meredtem a látottakra. Bár nem tudom, mégis min vagyok még meglepve. Egy meztelen nő, de inkább lány lépett elénk egy tálcával, felénk nyújtva két üvegpoharat. Allis elvette az egyiket, én pedig követtem a példáját. Valami kék lötty van benne. A lány kedvesen mosolyog ránk.
- Hol kívánnak lazítani?
- Ezúttal egy szobát választunk, az emeleten.
- Természetesen. Máris előkészítem Önöknek. Addig gondolják ki, mire vágynak. – úgy libegett el, mint egy pillangó.
- Ez mi? – emelem a poharamat.
- Ez növeli a kreativitásodat, majd meglátod! Idd meg!
- Csak utánad. – Allis biccentett, majd kiitta a poharát. Ismét követtem a példáját. Finom íze volt, édeskés.
- Körbevezetlek. – egy hatalmas szobában voltunk, úgy volt kialakítva, ahogy a fitt emeleten a tornafülkék, közöttük az úttal. Csak itt különböző eszközökön, különböző emberek élvezkednek talajszint magasságban. Akár egy mozi. Ezek az emberek hagyják, hogy nézzék őket, ahogy a szabálykönyv minden egyes paragrafusának ellent mondanak. Ez itt a szabályszegés birodalma. - Itt bármit és bárkit kipróbálhatsz. Ami megtetszik, azzal azt csinálsz, amit csak akarsz. Itt senki nem ítéli el a másikat, nincsenek kémek, ez itt a szexualitás kibaszott tárháza! – emelte magasba a karjait, nyomatékot adva a szenvedélyességének. Lassan megfigyelem az embereket. Többükön valamilyen fél fej méretű szemüveg van. Egy nő négykézláb, szemüvegben őrjöng, és úgy mozog, mintha állnának mögötte. Mellette egy férfi húzgál valamit a hatalamas erekciójára, ami leginkább a levegőhöz hasonlít. A fickó éppen elélvezett a semmitől. Kezdem sejteni, hogy mire jó a szemüveg. De nincs mindenkinek a fején. Amott van egy férfi, aki ki van kötözve a bokájánál és a csuklójánál, amíg egy másik férfi ütlegeli valamivel, amitől az majdnem el is élvez. Bal oldalamon egy nő lovagolt, akihez most odasétált egy másik férfi, hogy egyszerre ketten lehessenek két lyukban. Ezt el sem hiszem! Miféle agyament hely ez? És akkor a többi emberre már rá sem mertem nézni. Kigyulladt előttünk egy kis lámpa, jelezve, hogy kész a ránk váró szoba. Mire vállalkoztam? Ahogy elindultunk a szemközti lépcső felé, nem bírtam megállni, hogy ne nézzem a különös segédeszközöket, a bizarr, egyszemélyes aktusokat, és a még bizarrabb többszemélyeseket. Van itt hinta, falból kiálló hegyes dolgok... az egyiken konkrétan egy férfi élvezkedik, úgy dugja magát vele, mintha nő volna a szerencsétlen! Te jóságos Okság! Akár egy horror film! Balra egy nő szájában élvezkednek, akinek egyszerre folyik ki a szemén, az orrán és a száján a testnedv, undorító... Visszanézve jobbra egy másik nő fekszik egy ágyon, amibe péniszek vannak szerelve legalább hat helyen. Egyszerre mozognak a vaginájában, az ánuszában és a szájában. Hogy akarhatja ezt önszántából valaki? Esetleg úgy, hogy nem is kényszerítették rá. Így még kevésbé értem. Itt aztán tényleg van minden. Mikor megláttam a sarokban egy férfit, és egy csuklyát viselőt nőt, hirtelen felizgultam. A nő nyakán egy kötél volt, amit egy bitófa tetéjén rögzítettek. Össze voltak kötve a bokái, a keze pedig oda volt rögzítve valamilyen másik kötélkombinációval a nemi szervéhez. Ha nem mozgatta folyamatosan, a kötelet meghúzta a férfi, ami elkezdett szorulni a nyakán. Ez igazán...ötletes. A lépcsőn felérve rögtön az első szoba felett égett a zöld lámpa, a megállás nélkül mosolygó nő már várt ránk. Igazából, még nézelődtem volna odalent.
- Parancsoljanak! Jó szórakozást!
- Köszönjük, kedvesem! Minden bizonnyal az lesz! - Allis belépett a szobába, én pedig követtem. A szoba nem volt nagy, de ugyanolyan sötét és illatú, mint a földszint volt. Mindössze egyetlen barna, bőr fotelágy nyúlik el a közepén, rajta kettő darab szemüveggel. Allis levetette köpenyét, a szokásostól eltérő módon hanyagul leejtve a földre.
- Látom, máris lázadsz. – elmosolyodott. - Vetkőzz le! - sorra vette le a ruháit, de én nem mozdultam. - Mire vársz?
- Mit fogunk csinálni?
- Ne aggódj, alapszintű bevezető lesz. Felveszed a szemüveget, kiválasztasz egy már meglévő sablont, vagy létrehozol egy új fantáziát, attól függően, mire vágysz, aztán csak élvezed.
- És te mit csinálsz?
- Ugyanazt. - levetettem a fűzőm és a farmerem. Leültem mellé a hűvös bőrfelületre, kézbevettem az egyik szemüveget és a fejemre húztam. Azonnal megjelent a képernyőn egy menüsor, de teljes életnagyságban, mintha a valóságban lenne. Hadonásztam a kezeimmel, amíg rájöttem, hogy azokkal tudok váltogatni a menüben. Először is a személy természetét kell kiválasztanom. Létező személy-e, én akarom-e összeállítani, vagy nem ember. Rámentem a nem emberre, hogy ugyan, mégis mik lehetnek ott. Úgy látom, valaki örömmel közösült már állatokkal, és igen érdekes tárgyakkal is. De szerepel itt száműzött, majd ezáltal elvadult emberállattá lett férfi is, aki biztos a körülményekhez alkalmazkodott, vagy megvadította a vörös homok. Mindenesetre valamiféle fegyver is van a kezében, a keményebb szex kedvelőinek, ha netán valaki vonzódna az ősemberekhez. De teremtettek már szárnyas, aranyhajú nőt is. Ó, anyám! Inkább nem ítélkezem. Visszaléptem a főmenübe, és rámentem a létező személyre. Kiválasztottam a manuális helyett a gondolatbeli szerkesztést. „Kérem, gondoljon erősen az illető személyére, hogy minél teljesebb profilt alkothassunk." Természetesen Alekra gondoltam. Ki másra? Kezdett kirajzolódni előttem homályos alakja. Az arca szinte teljesen felépült a gondolataim alapján, utána egyre tisztább vonalak alkották. Az egész teste alakba rajzolódott. Úgy állt velem szemben, mint teljes valójában. Ezután rá kellett mennem az elfogadás menügombra. Tovább nem játszadoztam vele, elég hiteles másolatnak tűnt. Még szerkeszthetném, ha valami nem tetszik rajta. Talán megváltoztassam a haját? Minek? Mindenesetre elfogadnék egy ilyen szemüveget otthonra is. „Kíván létrehozni másik szereplőt?". Na, itt elgondolkoztam. Kívánok? Végül is most megtehetem anélkül, hogy fény derülne rá. Kívánok. Gondolatbeli úton. Allist. A másik férfi, aki erős testi vágyat ébreszt bennem. Nézzük, mire képesek együtt. Eddig kissé tartottam ettől, de most kezdtem izgatott lenni. Meztelenül, gyönyörű testükkel álltak előttem. Legszívesebben csak hosszasan bámulnám őket. Nézném, ahogy futnak. Vágyakozva figyelnek, mintha csak parancsra várnának, türelmesen és odaadón. Elképesztő, hogy mik vannak a világon. „Kérem, képzelje el a szituációt, amelyben szerepelni kíván, vagy spontán kezdéshez lapozzon jobbra". Mégis, mire gondoljak? Elképzeltem, ahogy fekszem egy orvosi asztalon, de az üvegen, nem a fémen. Rögtön feküdtem is egy ilyen asztalon, a két férfi pedig közeledett felém. Édes Okság, már most extázisban vagyok! Nem lehetek ennyire szerencsés! Mind a két férfi szenvedélyes, és nekem a kettőre együtt van szükségem, hogy elérhessem a tökéletesség érzését. Elkezdik simogatni a testem, két irányból hevítenek fel. Alek alulról támadott, csókolgatta felhúzott térdemet, közben folyamatosan fenntartotta a szemkontaktust. Váratlanul és durván széttárta a lábaimat, amire csak egy nyögéssel tudtam reagálni. A combjaimnál fogva finoman lejjebb húzott, hogy azok belsejét csókolhassa tovább. Allis mellém állt, ő onnan bámult szüntelenül a szemembe. Mindketten egyfolytában engem lestek. Kísértetiesen izgató. Az ifjú Bölcs a melleimet simogatta, néhányszor megpöckölte a mellbimbóimat, ami felháborítóan jó érzés volt. Alek egyre feljebb araszolt a szájával. Éreztem, hogy az eszem mindjárt leállítaná, ezért mind a négy végtagomat kifeszítettem, és magához zárta az ágy. A kurva tudatalattim nyeri meg ezt a játékot. De az is lehet, hogy itt a vagina az ész. Allis közel hajolt és nyelves csókokkal kezdte beborítani a nyakam teljes felületét. Alek mindjárt eléri a tiltott zónát. Nem tudok moccanni, kénytelen vagyok hagyni neki. Kissé pánikolok, hasizomból próbálom nézni, mit művel velem, de közben Allis ugyanúgy smárol a nyakammal. Alek megállt, még éppen időben, nem mozog, most csak a leheletét érzem a combjaim találkozásánál. Lassan fújni kezdi a csiklómat, remegve próbálom látni, amit művel, de nem bírom tovább tartani magam. Mikor hátraejteném a fejem, már Allis ölében pihenek. Erekciója mellett simogatja az arcomat, de amilyen lágynak és kedvesnek hat ez a mozdulatsor, annyira erőszakos is, mert nem engedi, hogy elfordítsam a tekintetemet az ágaskodó farkáról. Megvonaglok, amikor Alek nyelve végre hozzám ér. Úgy nyalogat, mintha csokoládé volnék. A gondolataim elszállnak belőlem, csak egy dologra tudok koncentrálni, hogy mennyire iszonyatosan jól érzem magam. Tényleg azt csinálhatok, amit csak akarok, méghozzá következmények nélkül. Úgy köszönöm meg Allisnak, hogy elhozott ide, hogy a nyelvemet hozzáérintem szép péniszének tövéhez. Igazi férfi illata elkábít, és ettől csak még jobban élvezem, amit Alek tesz velem. Ezek ketten átvették az irányítást az én képzelgésem felett. Azt képzelném, hogy ezt képzelem? Mintha bedrogoztam volna. Allis a melleimet simogatja, amíg én fel-le és körbenyalogatom, mindeközben Alek bevonja a játékba egyik ujját is. Ahogy belémnyomja, és finoman mozgatni kezdi, nagyon közel sodródom az orgazmushoz. Mindig, amikor már elérném, lassítanak és visszaesek. Direkt gyötörnek. De egyre sűrűbben lassítgatnak. Már nem bírom sokáig. Úgy érzem, hogy szeretném a számba venni ezt a csodálatos péniszt, pedig én ilyet soha nem akarnék a rossz tapasztalataim után. És mégis. Már szívogatom az oldalát, ahogy engem is szívogatnak. Elhomályosodnak a gondolataim és elélvezek. Alek megfogja a kezem, hogy felültessen, és lehúz az ágyról. Immár a fotelágyban ül és magára ránt. Lábaimat átvetettem felette, magamba helyeztem őt és megcsókoltam. Ott éreztem a már ismerős ízem megint az ajkain, a nyelvén. Most kétszer olyan intenzíven, mint a valóságban. Úgy lovagoltam rajta, ahogy tegnap. Csakhogy most nem ketten vagyunk, Allis is itt van velünk, aki a hajamnál fogva elhúzza a szám Alektől, hogy vele smároljak a továbbiakban. Ő is érti a dolgát. Anyám! Közben Alek úgy mozog alattam, ahogy még soha. Belenyögdécselek Allis szájába, akit ez láthatóan egyáltalán nem zavar. Az alattam lévő férfi is közel hajol és becsatlakozik a csókolózásba. Keverednek a nyelveink, mindenki érinti mindenkiét, és ez nagyon tetszik. Hihetetlen jó érzés! Nem tudom meddig, de elég sokáig csinálhattuk ezt, amikor Allis gondolt egyet és kiszállt a buliból. Mögém sétált, ő is átvetette Alekon a lábait, és markolta a fenekem, mialatt én fel-le mozgattam. Belenyúlt egyik ujjával a számba, a sarkába kapaszkodva fordította el a fejem oldalra, de Alek megragadta az állam és visszafordított maga felé. Továbbra is állandóan a szemkontaktust kereste velem. Allis a tarkómon tolta felfelé egyik kezét, a hajamból copfot képzett, és erőteljesen hátrafelé húzta vele a fejem. Beleszagolt a nyakamba, majd szívni kezdte. Alek ugyanezt tette a másik oldalon. Kétoldalról szívták ki a nyakam, mialatt Alek ugyanúgy mozgott alattam, és már Allis is felettem. Péniszét a másik irányból használta, hátulról simogatott vele, szétkenve rajtam a saját nedvességem. Minden lassú mozdulatánál úgy éreztem, hogy mindjárt becsúszik ugyanabba a lyukba. Holott a másikba csúszott be majdhogynem észrevétlenül. Annyira fel vagyok izgulva, mindent maximálisan élvezek, amit művelnek velem. Ez maga a tökéletesség! A véraláfutásosra szívott nyakamtól eltávolodtak, helyette a mozgásukra kezdtek koncentrálni. Hangosan nyöszörögtem, még az életben nem adtam ki ilyen hangokat. Alek a hátára dőlt, és a csiklómat kezdte ingerelni meleg ujjaival. Allis ki-kiemelkedett belőlem, tenyerével befogta a szám és az orromat, hogy ne kaphassak levegőt. Két irányból toltak, és egyre keményebben mozogtak. Már olyan kurvára közel vagyok az orgazmushoz, hogy elviselhetetlen ez a kis távolság. A teljesség kedvéért megmarkoltam a saját melleimet.
- Beszéljetek csúnyán! – gondoltam magamban.
- Te kis kurva! – súgta Allis a fülembe.
- Látod? Azt akartad, hogy megbasszalak. És én meg is baszlak. – mosolygott szokásos módján Alek.
- Egy kurvára telhetetlen ribanc vagy.
- Kibaszott telhetetlen.
- Az vagyok, úgyhogy kúrjatok szét! – és megtették. Az extázisig hajszoltak. Hárman élveztünk el egyszerre. Ez nagy csalás, ilyen a valóságban nincs, de zseni volt, aki kitalálta. A virtuális tér magától leomlott előttem, felfedve a csúnya valóságot. A fotelágyban fekszem hason, az ujjaim magamban áznak, Allis rám nehezedő súlyával présel a bőrbe. Megmozdulok alatta, mire leemelkedik rólam, és leveti a szemüvegét.
- Igen, pontosan ezért hoztalak ide. Nem csalódtam. - mondja lihegve.
- Hogy kerültél rám?
- Nem érzed, hogy honnan szálltam ki? – de, most már kifejezetten érzem.
- Hogy a pi...
- Ez egy ilyen dolog. Egyedül és többen is játszható.
- De ho...
- Összekapcsoltam a szemüvegeket. Egy képzeletben szerepeltünk, de hisz ezt te is tudod. Igazán kedves volt tőled, hogy velem fantáziáltál. Először úgy gondoltam, hogy közös kis barátunk bőrébe bújok, de úgy voltam vele, hogy inkább magamat játszom el. Érdekelt, hogy képzelsz el. Sokban nem tévedtél. – kacagott. - Talán egy kicsit nagyobb odalent. – mutatott a lassan konyuló szerszámára. – Látod már, mire célzok? – megint nevetett.
- Átvertél!
- Erről szó sincs! Hazudtam bármiben? Élveztem minden egyes pillanatot. Legközelebb viszont az én világomban leszünk.
- Hol van a nővérem?
- Még egy kör?