EROTIPIA

4. Fejezet - Alek

Megint rossz álmom volt. Picsába. Körbenéztem és rájöttem, hol vagyok. Lepergettem a nap történéseit, hogy gyorsan visszaemlékezzek mindenre. Látogatás, hazakísérés, hotel, Karl, vissza, Maja. Felültem, lábaimat letettem a földre és a térdemre könyököltem. Még egy kicsit csukva tartom a szemem, nem igazán akaródzik kinyitni. Így is meg tudom állapítani, hogy teljes sötétség van a szobában, ettől is csak nehezebb felébredni. Iszonyú fáradt lehettem, ha még mindig ilyen kába vagyok. Az ég felé nyújtom karomat és ásítok. Félredobom a takarót, csak most jövök rá, hogy Maja betakart, amíg aludtam. Melegséggel tölt el a gondolat, hogy törődik velem, akárhogy utál is. Nem ébresztett fel, nem hisztizett, nem dobott ki. Ez azért sejtet valamit. Meg akarom nézni. Felálltam, de nem egyedül. Éreztem, ahogy a vér a farkamba áramlik, és azonnal ágaskodni kezd. Legjobbkor. Kitty, Kitty, Kitty. Ha a testvéremre gondolok, az mindig segít. Kitty, Kitty, Kitty, Kitty, Kitty... fúj. Ne izgulj, öcsi, pár óra és találkozunk. Szemem elé emeltem az AP-t, és megnéztem az időt. Nocsak. Előbb találkozunk, mint gondolnád! Megsimogattam üres homlokom, és immár lecsillapodva benyitottam Maja szobájába. Az ágyon ül, jöttömre felemeli a fejét.
- Helló. - köszönök jobb híján.
- Helló.
- Használhatnám a fürdőszobádat? - mutattam a szobájából nyíló ajtóra, biccentéssel jelezte beleegyezését. Mindjárt behúgyozok. Átvágtatok az ágya előtt, és behajtom magam mögött az üvegajtót. Gyorsan előveszem a pöcsöm, és a szaggatott indulás után végre ömleni kezd a sárga folyadék. Nekitámaszkodok a falnak és nagyot sóhajtok a megkönnyebbüléstől. Ahogy végeztem, a víz azonnal lemosta nyomaimat. Ezek az új technikák mindent megoldanak maguktól. Nem tudnám megszokni, hogy helyettem döntsön egy WC. Akkor húzom le, amikor én akarom. Talán nem is mindig akarom. Forradalmas gondolataim kíséretében kezet és arcot mosok, amit megtörlök a pólómban. Nem szeretném ezt a tiszta törölközőt összemocskolni. Ahogy nézem, a helyébe vágyom. Jó lenne törölközőnek lenni Maja teste körül. Felitatni a nedvességet puha bőréről. Kiráz a szokásos, jóféle hideg.
- Nem vagy éhes? –kérdezte kintről. A hang után mentem, az ágy végéből meredtem rá. - Nyugodtan szolgáld ki magad, a hűtő fel van töltve.
Te jó ég, de gyönyörű a csapzott hajával! Ökölbe szorítottam a kezem, amikor elképzeltem, ahogy beletúrok. Szinte éreztem a selymes hajszálakat, ahogy ujjaim között szánkáznak.
- Köszönöm, élek a lehetőséggel. - indultam is kifelé.
- Várj! Előbb mondd el szépen, hogy kerültél ide! – a fenébe.
- Betörtem.
- Ez nyilvánvaló. De mégis, miért? És hogyan?
- Mert nem nyitottad ki, és tudni akartam, minden rendben van-e. Amikor láttam, hogy csak alszol, gondoltam megvárom, míg felébredsz, de közben valahogy én is elaludtam. A kódodat pedig már ismerem.
- És miért jöttél ide? Mi volt az indíték? - az okot akarod hallani? Hogy egy percet sem akarok nélküled tölteni?
- Csúnyán váltunk el és furdalt a lelkiismeret. Csak bocsánatot akartam kérni. – úgy látszik, a 23. századi férfiideál egyenlő a bocsánat szóval. - Ezúton is bocsánatot kérek, ha megbántottalak, nem ez volt az elsődleges célom. - sosem bántanálak! De bocsánatot sem kérek már többet. Tettem hozzá magamban.
- Tisztellek érte, megbocsátok. – még, ha elkövettem volna valamit! - És én is bocsánatot kérek, ha megbántottalak. Csak... nagyon fáradt voltam, azt hiszem.
- Tudom. Nem vettem magamra, amit mondtál. - most megint hazudtam. - Leadom a rendelést és jövök.
- Rendben.
Közvetítettem az igényeimet a hűtőnek, és közben agyaltam. Utálok hazudni neki. Ezt nem fogom tudni sokáig csinálni. Felhörpintettem a moslékom, üres poharam magától eltűnt a pultról. Összeolvadt a berendezéssel. Micsoda csodás találmány! Franz, a bútortervezés vezetője egy kicseszett lángelme! Mi lenne nélküled a világgal? Jóformán az egyik példaképem vagy, öreg. Visszamentem, kába határozatlanságom után energiától duzzadó határozottsággal. Kérdés nélkül leültem Maja mellé az ágyra. Egymás szemeit kutattuk. Feláll a szőr a hátamon, de mindenképpen jó értelemben. Ahogy nézem őt, az egész testem felmelegszik, és ez még csak a látvány. Már tudom, mi jön ezután. Homlokára néztem, mely tátongott az ürességtől. Legalábbis kívül. Maja kíváncsi lány, ezzel sodorja magát mindig bajba, de én ezért is vagyok oda érte. Mindentől meg akarom óvni, még a széltől is. Ki akarom sajátítani, hogy kordában tarthassam. Még sosem láttam ilyen pólóban, de megőrjít. Ó, Okság! Összeszorítom a fogam, de mindhiába, még a mellbimbói is rám merednek. Mintha azt mondanák, hogy nyalj körbe, harapj rám! Áh! Megint ökölbe szorítottam a kezem. Mondanom kéne valamit, mielőtt teljesen elvesztem a fejem és csak úgy lerohanom!
- Nem zavar a társaságom? – zavarjon, akkor legalább ellenkezel és leteperhetlek!
- Nem. De ne hidd, hogy elfelejtem!
- Akarod, hogy kiengeszteljelek azért, amit nem felejtesz el, bármi is legyen az? - szinte láttam magam előtt, hogy ebből dugás lesz. Dugásnak kell lennie! Elővettem a kacér mosolyomat, ami mindig beválik a nőknél.
- Gondolod, ki tudnál? - vonta fel a szemöldökét.
- Biztosra veszem, hogy ki tudnálak! - elvörösödött. Imádom ezt a szokását. Már megint áll a pöcsöm, hihetetlen!
- Akkor szerezd meg nekem a könyvet! - ügyes próbálkozás. Az egyik kósza hajtincsét visszaigazítottam a helyére, ezzel feltűnően zavarba hoztam. Remek.
- Ezt már megbeszéltük.
- Pár óra múlva reggel. Meg akarod várni nálam? - ezt most, hogyan is kéne értenem? Felhívás keringőre?
- Ha azt akarod, hogy maradjak, csak ki kell mondanod. – egy kis olaj mehet még a tűzre.
- Én csak kérdezem, hogy mit szeretnél. Felőlem maradhatsz. Sok értelme már nem lenne hazamenned.
- Azt hittem, utálsz.
- Időnként. Ez most, hogy jön ide?
- Időnként. - ez a nő! Tökéletes válasz. Ebből már tudom, hogy imád. Megnőtt önbizalommal közeledtem felé. Jobb kezembe fogtam a selymes kis arcocskáját, hüvelykujjammal végigsimítottam hívogató ajkain. Az érintéstől lefelé áramlott a vérem, a dög megmozdult a gatyámban. Ahogy lassan pislogott, látszott az élvezete. Közel hajoltam, és megcsókoltam. Nem ellenkezett, visszacsókolt. Mm, bódító az íze. Felgyorsult szívveréssel élveztem minden pillanatot. Megőrjít. Muszáj többet kapnom belőle! Egyre hevesebben faltuk, szívogattuk, finoman harapdáltuk egymás ajkait. Nem akarok uralkodni a testemen. És miért is kéne? Lüktetek a sóvárgástól, de ez valószínűleg csak a faszom. Kicsit sem érdekel, mi lüktet, minden magától működik, hát lüktessen, ha akar! De benne. Orgazmust akarok okozni neki. Akkorát, hogy sose felejtse el! Kezem a hátáról a szabad combjára barangolt, de a száját továbbra is betapasztottam, nehogy nekiálljon ellenkezni. Amúgy sem akarom abbahagyni. Bőrének simaságától és puhaságától még jobban kívántam. Amikor belemarkoltam a húsába, eltolta magától a mellkasom és kiugrott az ágyból. Meglepődtem. Mióta tudja kontrollálni a vágyait? És miért pont most kell hencegni vele?
- Nem csinálhatjuk ezt!
- Mit? - mégis, miért ne?
- Ezt. Állandóan veszekszünk, nekünk inkább el kellene kerülnünk egymást, nem pedig egymásba bonyolódni!
Kipirosodott arca és szája egész más akaratot sugall.
- Gyere ide! - hívtam az ujjaimmal az ágy másik oldalára. Még mindig vonakodik. - Légy szíves! Nincs mitől félned, sosem ártanék neked!
Lassan, habozva elém állt, de tartotta a biztos, egyméteres távolságot. Formás lábain felfuttatva a szemeimet, észrevettem, hogy nincs rajtuk semmi. Miért ért ilyen váratlanul, amikor az előbb még simogattam is? - Nincs rajtad farmer. Így várod, hogy békén hagyjalak? - mutattam a lába közé. Pólójának alját gyorsan begyűrte a combjai közé, amitől muszáj volt felnevetnem. - Ez nem segít. - érttettem meg vele a szituációt. Megfogtam egyik csuklóját, és óvatosan magam felé húztam, nehogy rosszul vegye ki magát a szándékom. Finoman feltoltam a pólóját, és körbecsókoltam a köldökét, közben bele is nyaltam. Csókokkal haladtam lefelé az alhasán és a vénuszdombján, közben a derekánál fogva próbáltam megakadályozni, hogy el tudjon menni. A combvonalaihoz érve már hevesen vette a levegőt. Egyértelműen jó úton járok. Ösztönösen nagyobb terpeszbe állt, utat engedve nekem. Ezt szeretem. Addig jó, amíg nem tudatosodik benne, ha abbahagyja az élvezkedést, le fog állítani. Nem férek eléggé oda, átkozott magasság! Sietve térdállásba ereszkedtem. Hirtelen hátrálni próbált, amikor magához tért, de visszatartottam a fogásommal. Túlságosan is kiszámítható.
- Mit csinálsz? - kérdezte kétségbeesve, amitől csak méginkább csinálni akartam azt, amit.
- Örömet okozok neked.
- Ezt nem szabad!
- Maja! - felemeltem a fejem. - Kérlek, most az egyszer bízz bennem!
- De ezt nem szabad!
- Pont ezért lesz olyan átkozottul jó! - nem tudott kikászálódni a szorításomból, de jól tudom, hogy nem is akar igazán. Csak színészkedik, mint mindig. Próbálja fenntartani a jókislány látszatot. Ismét csókolgatni kezdtem a vénuszdombját, és egyre lejjebb haladtam a számmal. Mikor orromat betöltötte puncijának illata, elborult az agyam és nem tudtam tovább türtőztetni magam. Megcsókoltam a csiklóját, majd lassan nyalni kezdtem. A teste remegett a kezemben, ha nem tartom a derekánál, tán össze is csuklik. Ez az íz! Te jó ég! Ki vagyok? Hol vagyok? Még akarok.
- Kibaszottul mámorító ízed van!
- Fúj! - elrántotta magát tőlem, és hátrálni kezdett.
- Elképesztő! Akármennyire is élvezed, képes vagy megállítani! – még! Gondolataim elég korlátozottak pillanatnyilag. Elég a színjátékból. Még!
- Nem élvezem! Ez... ez... rendellenes!
- Tudom, hogy tetszik, érzem rajtad, az illatodból árad, hogy mást mond a szád, mint a tested! Ha tényleg nem élvezed, akkor mondd ki, hogy rosszul esik! Hogy rosszul csinálom! - csak gyere vissza, mert megőrülök, ha nem lehetek benned! - gondoltam magamban.
- Inkább menj haza!
- Megint kezded? – feloszlott a köd, ami eddig elhomályosított mindent. Olyan nincs, hogy én most ne kapjalak meg. Idegesen talpra álltam, és elindultam felé. Mikor a falnak ütközött, megint elzártam az útját, pont, ahogyan a múltkor. Akkor bevált, most is be fog.
- Engedj ki! Hallod? Engedj ki! - parancsolta hisztérikusan. Meg sem moccanok. Dehogy engedlek!
- Megőrjítesz! Annyira kívánlak, hogy nem tudok magamon uralkodni. És nem látom be, miért kéne! Nem teszünk semmi rosszat, pontosan úgy kefélnénk, mint másokkal. Erre nevelnek kiskorunk óta!
- De nem arra, hogy nyalogass... ott!
- Nem tetszett? Látom a szemedben, hogy nehezedre esik ellenkezni. Teljesen kába vagy! Miért tagadod meg a vágyaid? Csak egyszer engedd végre el magad! Ha tényleg azt akarod, többet nem csinálok ilyet, rendben?
- Nem!
- Elegem van a nemekből! - megragadtam és megfordultunk, így könnyedén rálökhettem az ágyra. Én vagyok a férfi, nálam az erő. Kezdtem is kibontani a farmerem. - Férfi vagyok, és most kiválasztalak egy dugásra. Tudod a dolgod, élvezd! - imádom, hogy szóhoz sem jut a megdöbbenéstől. Gecire jó ez a káröröm! Az elégedettség és felsőbbség érzése megnövelte a magabiztosságom. Maja fekszik az ágyon, mint egy béka, és mered rám. Megveszek érted, te nő! Leráztam lábamról a gatyát, lerántottam az ágy szélére a lábainál fogva, beilleszkedtem a világ legformásabb combjai közé, és odaférkőztem a kis szeméremajkakhoz. Ráhajoltam és megcsókoltam.
- Annyira mocskosul kívánlak, hogy nincs rá szó! - hadd tudja csak! Ó, te jó...! És kezdi. Elvarázsol az érzéseivel. Ezt érzi? Ennyire kíván? Ez még az én vágyaimnál is erősebb, pedig már az is irreális mértékű. Csípőjével mozogni kezdett alattam, amíg én képzelegtem. Behunytam a szemeimet, mielőtt fennakadnának, és láttam magam előtt a testét, ahogy bevilágítja a körülötte tátongó fekete űrt. Sóvárogva simogatja magát tetőtől-talpig ebben az élethű fantáziában. Saját mérhetetlen sóvárgásom mellett még az övé is kínoz. A lábujjaimból indulva végigszaladt rajtam a hidegrázás, majd a skalpomnál ért célba. De mintha belülről fáznék, hihetetlen érzés! Akár az amfetaminnál, csak sokkal kéjesebb! Borzasztóan elkezdett feszíteni a farkam. Aú! A hegye, mint a radar, magától megkereste a hüvelybemenetet, megtalálva azt nyomban kínzó üresség tört rám. Azonnal benne kell lennem. Arra még van erőm, hogy egy húzásnyit játsszak vele, elsőre csak félig töltöm meg, de a másodiknál szinte felnyársalom. Hangosan felnyögtünk. Az üresség érzése eltűnt, a fantáziakép megváltozott. Olyan, mintha egyszerre két testben lennék, dupla élvezet. Érzem, amit ő, és azt is, amit amúgy éreznék. Eszerint elég jó vagyok. Maximálisan telítenek az ingerek, az érzékszerveim hiperérzékenyek. A vágy motivál, a szenvedélyes törekvés a mielőbbi orgazmusra. Ahogy mozgok, úgy emelkedik és süllyed felette a mellkasom. Ez valami piszkosul intenzív. Érzem, ahogy egyre jobban élvezi, és pusztán ettől én is jobban élvezem. Körkörös mozgásra váltok, most még jobban hullámzom felette. Arcomat a nyakába fúrom, mélyen beszívom az illatát. Amikor elkezd sűrűsödni nyögéseinek száma, nagy nehezen kimászok a nyakából, és szájon csókolom. Ahogy smároltunk, többet és erősebben nyöszörgött, ezek szerint ez nagy hatással van rá. Amikor pedig a hátamba mélyesztette a körmeit, na, az nálam is feltette az i-re a pontot. Nem mozogtam gyorsabban, vagy erősebben, csak ahogy eddig, de nem volt már sok hátra. Kezével és lábával belém kapaszkodott, teste ívben megfeszült alattam. Érzem az izmai összehúzódásait, imádom, ahogy elélvez! Egyszerűen imádom! Minden szőrszálam égnek állt, és ahogy megéreztem az újabb nedvességtömeget, végem volt. Azt a kurva! Én is megfeszültem és beleélveztem. A csókolózást nem hagytuk abba mostanáig. A fejemet ráhajtottam a mellére, úgy pihegtem. A kettőnk zakatoló szívverése a fejemben visszhangzott. Képtelen vagyok megmozdulni. Ujjaival beletúrt a hajamba, pont, ahogy egy igazi társ teszi. Totálisan ellazít ezzel. Stimulálja a hajhagymáimat, és bizsereg tőle a fejbőröm. Mm. Ah, francba. Elzsibbadt a nyakam. Kelletlenül felemelkedtem, és kihúztam magam a forró, cuppogó hüvelyéből. Szegény farkam, előre sajnálom, ki tudja, mikor kap újra ilyen örömöt. Az előttem kifeküdt lányra néztem, barna haja még kócosabb lett, az átható kékes szempár belefúródott az enyémbe. Ha így néz rám, én azonnal szerelmes leszek. Ehhez viszont a legkevésbé sincs kedvem. Lehajoltam a nadrágomért, és beletáncoltam magam. Esküszöm, jól áll neki a számsorom. Sőt! Csak az enyém állt eddig jól. Legszívesebben nézegetném reggelig, az egész testét végigcsókolnám, de nem lehet. Nem lehetek szerelmes ezekben a nehéz időkben, csak őt veszélyeztetném vele. A gondolatra, hogy valaki árthat neki miattam, feszíteni kezdett a mellkasom. Csak fájdalmat okoznánk egymásnak. Lehet, hogy a kettőnk közti kapcsolat nem több annál, ami. Szex és szenvedély.
- Nem maradsz? - kérdezte érdeklődéssel a hangjában.
- Nem lehet. De köszönöm a meghívást. - láttam az arcán átsuhanó érzelmeket, dühtől az alázatig mindent.
- Értem. Akkor majd bent találkozunk.
- Igen.
Megcsókoltam enyhén sós homlokát, és kisétáltam, amíg még tudtam. Becsuktam magam mögött a bejárati ajtót és nekidőltem. Még mindig kapkodtam a levegő után, lassan kezdtem csak megnyugodni. Beletelt vagy egy percbe, míg felfogtam, hogy ki vagyok. Jól esik a kinti csípős szél, felébreszt. A testem még mindig nehezen uralható volt, mintha egy részem otthagytam volna Majánál. Megyek magamtól, ahogy kell, a lábaim önműködőek. Az első kurva követ elrúgtam, amit csak megláttam. – Picsába! - őrlődök. Jól döntöttem? Jut eszembe! AP-mon Maxet hívtam. Megjelent álmos arca a kijelzőn, és várt.
- Elintézted a találkozót? – tértem rögtön a tárgyra.
- Haver, tudod mennyi az idő? Egyáltalán, merre mászkálsz?
- Volt egy kis dolgom. Most megyek hazafelé. Elintézted?
- El. Most te következel.
- Végre egy jó hír.
- Oké. Akkor reggel beszélünk, de most alszok. Csaó! - nem számít, hogy befejezte a beszélgetést, aludjon csak. Én úgyis az öröm mámorában úszom. Elkezdhetjük végre, amit már oly régóta tervezünk. A metrón utazva átadtam magam az elmúlt két nap emlékeinek, amik megannyi élményt kínáltak. Hideg van, zsebre kellett raknom a kezeimet, és erősen koncentrálni a meleg gondolatára, hogy ne fázzak egy pólóban. Odaértem a falhoz, beálltam a rövid sorba. Remek, pont ennek a fasznak kell itt lennie? Előreléptem, és kinyújtottam a karom Baron felé, segítve az azonosítást.
- Alek! Nahát! Mi járatban?
Ó, anyám! Hogy idegesít ez a megjátszott lelkesedés!
- Éppen hazafelé.
- Merre jártál?
Ez most komoly? Mintha rád tartozna! De, ha már egyszer rákérdeztél, legalább letudhatjuk ezt a hatalmi kérdést.
- Majánál.
Telitalálat. Ez az arckifejezés minden kreditet megér! Lehajtott fejjel, széles mosolyra húztam a szám, míg a kódomat ütöttem. Legjobb öröm a káröröm.
- És jól van?
- Úgy sejtem, nagyon is.
Baron megfogta csupasz alkaromat, és kihúzott a sorból. Egyáltalán nem tetszik, hogy taperol, úgyhogy csúnyán néztem rá, amíg le nem esett neki, hogy mielőbb el kéne engednie. Ekkor elkapta rólam végre a kezét.
- Alek! Van köztetek valami?
- Nem akarlak megbántani Baron, de semmi közöd hozzá.
- Egy kevés azért mégis van. Tudod, hogy randiztunk a múltkor, kitalálhattad, hogy vonzódom hozzá.
- Állj a sor végére.
- Én erősebben vonzódom másoknál.
- Versenyzel? – kérdeztem nevetve. Ránézésre kezdtem felnyomni benne a pumpát. Ez pedig kellemes érzéssel töltött el.
- Úgy viselkedsz, mintha kiválasztott volna, pedig erről szó sincs, nem igaz?  – mosolyom egy csapásra eltűnt. Nem kell kiválasztania, anélkül is tudom, hogy ÉN kellek neki. Nehezemre esett megállni, de nem válaszoltam. Helyette megőriztem hidegvéremet. - Most komolyan, haver, köszönöm, hogy vigyázol rá olyankor is, amikor én dolgozom! Mivel hálálhatnám ezt meg? - ugye, csak viccelsz?
- Bocs, haver - jól kihangsúlyoztam -, de nem egy tárgyról beszélünk, az illető egy szabad akarattal rendelkező nő.
- Alek! Te bármilyen nőt megszerzel, miért pont az kell, amelyik engem kedvel? - ökölbe szorult a kezem és nem láthatóan mély levegőt vettem, hogy megőrizzem a nyugalmamat. - Kérlek, ezt az egyet hagyd meg nekem! Keserítsd tovább a többi nő életét.
- Elfelejted, hogy tartozol nekem egy szívességgel, amire bármikor kötelezhetlek. - közelebb mentem hozzá, mindkettőnket egy hajszál választhatott el a fizikai támadástól.
- Te is elfelejted, hogy mit tudok. – mondta védekezésül. Ennyi volt a türelmem. Megfogtam a pólójánál fogva, és két méterrel a másik őr háta mögött, nekinyomtam a külváros utcájára nyíló rövid alagút nyirkos téglafalának.
- Most fenyegetsz?
- Csupán figyelmeztetés. És emlékeztetlek, hogy nem csak neked van itt befolyásod.
Meg sem próbált menekülni, vagy ellenkezni, a szavaival vert vissza.
- Majd meglátjuk, mennyire mész vele ellenem. – elengedtem a pólóját és hátrább léptem. Leporolta a vállát.
- Vigyázz a húgodra, nehogy valami baj érje este a külvárosban!
Szétáramlott a véremben az adrenalin, visszaléptem, és most sokkal erősebben nyomtam a falhoz, csak ezúttal a nyakánál.
- Ha hozzá mersz érni a húgomhoz, vagy Majához, vagy bárkihez, akit ismerek, egy könnyed kis mozdulattal kitekerem a nyakad!
Kezdett kékülni az arca, ezért elengedtem. De nagyon nehezemre esett. Magam mögött hagytam a krákogó „haverom" és szapora léptekkel hazasétáltam. Így próbáltam lehiggadni, engem egy ilyen semmirekellő ne fenyegessen! Egyáltalán honnan veszi a bátorságot, hogy így beszéljen velem? Ez több annál, amit eltűrök! Egy ilyen kis mitugrász! Csak merjen lépni ellenem, azonnal megbánja, hogy az anyja fáradtságosan a világra szülte! Mikor megérkeztem a hotelhez, már többé-kevésbé máson jártak a gondolataim. Beszélnem kell Clausszal és Atlasszal. Felrobogtam a másodikra, berontottam a lakásomba és azonnal üzenetet hagytam nekik, hogy reggel keressenek meg minél előbb. A maradék két órám azzal telt, hogy ábrándoztam az ágyamon fekve. Már csak egy dologra van szükségem a tervhez, mégpedig egy AP-ra. És már tudom is, honnan szerezhetnék egyet. Csak azt kell kitalálnom, hogy vegyem rá azt a tündért, hogy nekem adja az övét. De valahogy biztosan meg fogom oldani. Felriadtam egy hívásra, Claus mutatkozik a képernyőn.
- Helló, Alek!
- Helló, Claus! Kösz, hogy hívtál.
- Persze. Mi kéne?
- A szokásos. Még ma.
- Rendben. Este?
- Tökéletes. Kösz szépen!
- Én kösz. Csaó!
Összeszedtem magam, észre sem vettem, hogy visszaaludtam. Sok értelme nem volt erre a kis időre. Alek, te is tudod, hogy üsd el az idődet... rosszallóan megráztam a fejemet magamnak, és a zuhany felé menet kibújtam a göncökből. Gyorsan letusoltam a levendula szappanommal, felöltöztem egy új, sötétszürke pólóba és farmerbe. Megfésülködtem, de felesleges volt, mint mindig. Túl sűrű a hajam ahhoz, hogy nekem engedelmeskedjen. Úgyis úgy áll, ahogy akar. Pont, mint a másik dolog a testemen. Kopogtak az ajtómon, a mindenesem csipogott. Max barátom besétált és leült az ágyam végébe, lévén, hogy nincs kifejezett ülőalkalmatosságom.
- Mi a helyzet? - kérdezte szokásos lazaságával.
- Tudom, honnan szerzünk AP-t.
- Na! Honnan?
- Majától.
- Majától? - ismételte döbbenten.
- Igen. Az övé hibás, előbb kicserélik neki, mint nekünk. Ma van a csere, ha minden igaz.
- Voltál Kimnél?
- Voltam. Átadtam a csomagod.
- Hogy van?
- Minden rendben vele, és a kis Lucasszal is.
- Ellenkezett.
- Ahogy mindig. Ne aggódj, megnyugtattam, hogy nem látogatod meg.
- De én meg akarom látogatni! Jogom van látni a fiamat!
- Sajnos nincs. Az anya dönt. De meg fogja változtatni a véleményét. Egyre inkább hajlik rá.
- Gondolod?
- Sírt.
- Az jó. Sírjon csak a ribanc.
- Egyetlen hibája van, hogy rossz embert választott.
- Kösz szépen.
Max felállt, és elment előttem az ajtóhoz. Vagyis indulás. Nem kellett megnéznünk az időt, szinte belénk volt kódolva, hogy ráérezzünk. Talán az éjféli nullázás miatt tudjuk. Lezártam a lakást és utolértem barátomat.
- Mellesleg, új nőd van? Mintha legutóbb is ez a szám lett volna rajtad.
- Nincs nőm és nem is lesz. Csak találtam valakit, akivel szívesen járok össze.
- Okkkééé... kicsit érzékenyek vagyunk a témára. Ki a szerencsés?
Ahogy kiléptünk a hotelből, valaki nekiszaladt Max vállának, és ez félbeszakította a beszélgetésünket. Kifejezetten hálásan hallgattam a dühöngését.
- Faszszopó! Nem látsz? - kiabálta utána. - Ezt a sok gyökeret! - mérgelődött tovább magában. - Ki szerzi meg az AP-t? Én vállalom, dugnék egyet Majával. A múltkori elég jóra sikeredett. – kicsi körmeim a tenyerembe vájtak.
- Bocs, haver, ez az én köröm. Mindenképp beszélnem kell vele, ráadásul egész nap a közelemben van. – és tuti, hogy nem dugod meg!
- Igazad van. Enélkül is megdughatom, amikor akarom. – mondta szokásos beképzelt hangján. Tudom, hogy az első szembe jövő attraktívabb nőt elkapja, mielőtt még beérnénk a városba, úgyhogy ez a veszély szerencsére nem fenyeget.
Hah! Milyen igazam lett! Alig értünk be a városba, rögtön a falnál kiszemelt egy rikító fűzős szőkét. Akár a húgom is lehetne. Csupán tíz percig támasztottam a falat, amíg végeztek, hamar mehettünk tovább. Örültem, hogy le vagyok védve, egyre kevésbé akarok más nőkkel baszni. Alig vártam, hogy felérjek! A liftben elköszöntem Maxtől, aki még utánam kiabálta, hogy: - Ebéd!
Mintha nem lenne amúgy is egyértelmű. Míg helyemre értem, sorra köszöntek rám a nők, ahogy elhaladtam asztalaik mellett. Megfigyeléseim szerint, mással nem sűrűn csinálják ezt. Valahol hízelgő, de.. Megérkezve saját asztalomhoz, azonnal benéztem az üvegiroda ablakain. Francba, Maja még nincs itt. Regisztráltam ittlétem az ismert karmozdulattal, és leültem. Egyik lábam feltettem a másikra, karomat a szék karfáján pihentettem, lábfejemet pedig rázogattam. Elmosolyodtam azon, ahogy a körülvevő nők sóvárognak. Minden reggel így kezdek, imádják ezt a pózt. Hadd induljon jól a napjuk! Az enyém is jól indul, mert ma nem rajtam vezetik le a szexuális energiájukat. Hátha végre megtalálják a nekik valót. Megérdemlik, hogy anyák lehessenek. Csupa fiatal kis barack. A következő lifttel többen jöttek, megnyugvásomra Maja is elindult felém. Elképesztő, ahogy ringatja a csípőjét. És barna fűző van... oh, te jóságos...! Szélesen mosolyog rám. Mivel érdemeltem ezt ki?
- Szia! – mondta lelkesen.
- Szia. – válaszoltam halkan. Ahogy elment mellettem, beleszagoltam a levegőbe, amit maga körül kavart. Olyan szaglásom van, mint egy vadászkutyának. Ez barackszappan. Utánafordultam, és kecsesen rengő tomporát figyeltem. Azonnal feszített a nadrágom, letettem a lábam és visszafordultam. A többi nő mind követte a tekintetem, és mindegyikük undorodó arcot vágott. Utálják. Legszívesebben szétcsapnék köztük! Hát így kell viselkedni? Ezt tanították az illemórán? Én is ott voltam, és biztosra veszem, hogy nem erről szólt! Ric is közeledett egy hatalmas férfi társaságában. Ez meg ki a fene? Tekintélyt parancsoló külleme aggasztani kezdett. Mi a faszt kereshet itt? Ahogy körbenéztem, mindenki megfagyott a rémülettől. Ezeknek a pici lányoknak lehet, hogy ennyire ijesztő, nekem maximum aggasztó.