EROTIPIA

15. Fejezet - Alek

- Azt hiszem, világosan megmondtam, hogy kerüld el Baront! – kezdtem, ahogy berántottam Maját a klub egyik mosdóhelyiségébe. A káröröm táncolt az arcán. Elérte, amit akart, azzal, hogy Baron társaságában érkezett meg.
- Nekem nem rémlik ilyesmi. – még mindig a kezemet szorítja.
- Nem? Rendben, én figyelmeztettelek. Nem róhatod fel két hónap múlva, hogy nem.
- Megtennéd, hogy nem zárod el teljesen a vérkeringésemet? – lenéztem összekapcsolódott ujjainkra, és azonnal elengedtem.
- Bocsánat. Elragadott a hév.
- Mint általában.
- Nem akarlak bántani. Épp ellenkezőleg. Csak annyit kértem, hogy ma beszélgessünk. Részt vennél ebben bárminemű fennakadás nélkül?
- Az a témától függ.
- Tudod a témát.
- Áh, a fiad.
- Pontosan.
- Majd még meglátom. Egyelőre megyek táncolni, ha nem bánod.
- De bánom.
Kopognak az ajtón. - Maja? – az a seggfej! Mi a faszt akar már megint? Egy percre sem hagyja békén? Vagy talán látta, hogy velem jött be ide? Az tetszene. – Jól vagy?
- Igen. Mindjárt megyek! – kiabálta ki neki a női hang. – Előremegyek. – súgja nekem, aztán a kilincshez helyezkedett, én pedig visszahúzódtam a fal mellé az árnyékba. Nem buktatom le. Jobb ötletem van. Kerek fél perc múltán elindultam az asztalunkhoz. A klubbot leginkább egy jégbarlanghoz tudnám hasonlítani. Homályos, kék fények világítják meg a hófehér falakat, miközben ugyanolyan kék bokszok futnak körbe. Középen egy nagy, kör alakú, csillogóan fehér bárpult látja el az éhezőket, szomjazókat. A bokszok és a pult között így is bőven van hely riszálni. Néhány asztal még üres, de a koromfekete, csillagos, éjszakai horizontot idéző táncparketten már nyomják páran. A zene nem mindig rossz, most például pont nem az. De én tudom, mikor kell jönni. Ma elektronikus este van, ez áll a mi stílusunkhoz legközelebb. Így hát itt vagyunk. Az ütemet a villogó, színes fénykavalkád is követi, ami csak a táncteret éri, követve a széles körformát. Levetődök barátaim közé az asztalhoz. A zene elég hangos ahhoz, hogy ne halljuk egymás szavát, ezért Atlas füléhez hajolok.
- Küldd el Baront!
- Miért? – kérdez vissza hitetlenkedve.
- Beszélnem kell Majával, és nem tudok, amíg körülötte legyeskedik! – barátom még mindig kérdően néz rám. – Később elmondom, csak intézd el, hogy elhúzza a csíkot!
Atlas kétkedve beütöget valamit mindenesébe. Biztos kiadott neki valami feladatot, hiszen az informátora. Nekünk ez a dolgunk, ha hívnak, mennünk kell, törtetőek vagyunk. Minél több információt gyűjtöttünk magunkba a szívességek teljesítésekor vagy közvetítésekor, annál többet érünk, annál nagyobb szívességekhez jutunk. Ez az információk háborúja. Egymás túlteljesítése iránti olthatatlan vágyunk. Ahogy elkezdjük ezt a munkát, beszippant, magával ránt a hatalomvágy. Ebben éljük ki ösztöneinket. Szemeimmel a kis "párocskát" kutatom, és meg is találom. Maja a faszfejnek dőlve ringatja a csípőjét, kicsit esetlenül. Nálam nem így mozgatta. Jól emlékszem rá, ahogy alattam körözött vele, követelve, hogy mozogjak benne. Tegnap beszélnem kellett volna Barommal, én vagyok a hülye, hogy húzom-halasztom. Magamnak köszönhetem. Habár azt mondják, nő a kémem, én azért ránézek Baron körmére. Ha másért nem is, szórakozásból. Talán még ma meg is látogatom, de előbb nőügyemet kell rendeznem. Maja ide fog jönni, miután elment. Kénytelen lesz, ide fog jönni magától. Nem úgy tűnik, mintha sok ismerőse lenne jelenleg a helyszínen, egyedül fogja magát érezni, és vagy elmegy, vagy idejön. Elmenni nem fog, mert tudja, hogy beszélnie kell velem. Még szerencse, hogy Maja nem egy barátkozós típus. Látom, ahogy Baron magyarázkodik neki, de Maja nem zúdít rá érzelmeket, higgadtan fogadja a távozását, csak sértve érzi magát. Ismerem már a fajtáját. Csak a harag miatt is ide fog jönni, hogy így adózzon neki. Szegény pára, ha tudná, hogy az én gyerekemet hordja a szíve alatt! Szeretném látni a pofáját, amikor kiderül! Kár, hogy nem jöhet rá. Maja egy ideig még álldogál magában, amíg kitalálja, mit csináljon a táncpartnere nélkül. Pont, ahogy magam előtt is láttam. Elesettség, hogy nem ismer senkit, sértettség, hogy magára hagyták, harag, mint utóíz. Innentől Max és Atlas barátom játékos veszekedésére koncentrálok, mintha nem is vettem volna észre, hogy elindult felénk. Még akkor sem figyelek fel rá, mikor már mellettem ácsorog. Ezzel csak növelem a haragját, és én bizony szeretem növelni. Evégett tekeredik az ujjamra. Finoman megkocogtatja a vállamat. Ránézek, közben turmixomat szürcsölöm a szívószálon át, várva, hogy ő kezdjen bele. Indítsa csak el a beszélgetést, amit annyira nem akar! Megragadja a csuklómat, és óvatosan húzni kezd, jelezve, hogy menjek vele. Benne vagyok. Némán magam mögött hagyom két legjobb barátomat, és engedem, hogy bevezessenek az egyik mellékhelyiségbe. Ugyanolyan, mint a korábbi is volt, elegáns. Csupán a színük eltérő. A tapéták. A bútorok pedig a tapétákkal harmonizálnak. Ez most éppen egy piros. Akárcsak a kinti részt, itt is halovány fényű lámpák világítanak a fal és plafon találkozásánál, hogy irritálják a szememet, ezúttal sárgán. A WC-t egy külön ajtó zárja el a betérők elől, amihez két lépcsőfok vezet lejjebb. Beleszürcsölök az italomba, és ránézek erre a gyönyörűségre. Akkor is te fogod kezdeni! Mindkét tenyerét beletörli a farmerébe.
- Beszélgessünk. – bezárja az ajtót, és leül a kis kanapéra, amivel tökéletesen egybeolvad. A kanapé eleve pont olyan, mint a tapéta, mintha annak részét képezné, de az őrjítő vörös fűző felett csak egy pacának látszik a feje. Lehuppanok mellé, megtette az első lépést, ennyit most megérdemel.
- Szóval? – kérdezem türelmetlenül.
- Szóval... mit is kezdjünk ezzel a helyzettel?
- Oldjuk meg.
- Hogy értetted, hogy ez a kiutad?
- Ahogy hangzott. Komolyabb problémákat kell megoldanunk. Például kezdjük az elején, mit szándékozol tenni? Nem kérdés, hogy megtartod. Igazam van?
- Még nem tudom. Előbb szeretném tudni a lehetőségeimet.
- Két lehetőséged van. Vagy beavatod a Kormányt, vagy száműzöttként hozod világra. És egyik esetben sem fogsz jól járni! – eddig egyszer sem nézett a szemembe, az ölében játszik az ujjaival, azt követi figyelemmel. Ahogy én is.
- Egyiket sem akarom.
- Nincs sok időd dönteni, már a tizedik hétnél jársz. Belegondoltál, hogy nemsokára látszódni fog? Már nem sokáig viselhetsz fűzőt! – a kínos téma miatt megint szürcsölök, amíg kivárom a reakcióját. Én is félek, nem csak ő. Erre nem létezik jó döntés.
- Még semmibe sem gondoltam bele. Egyelőre ott tartok, hogy tőled van.
- Hamarosan az értékeid is árulkodni fognak a helyzetről, a Rendszer tudomást fog szerezni rólad.
- Hogy kerülhettem ilyen helyzetbe? Miért pont én?! – temeti kezébe az arcát. Fáj, hogy így érez, de meg tudom érteni. Óvatosan megérintem a vállát, miután nem rázta le magáról a kezem, lejjebb viszem a hátára, és lassan simogatni kezdem.
- Együtt kell megoldanunk. Segítek, csak ne hozz rossz döntést, rendben?
- Itt mindegyik döntés rossz!
- Igen, igazad van, de nem kell egyedül meghoznod őket! Ezért vagyok itt, mindenkinek a legjobbat akarom! Csak bíznod kell bennem! Segíteni szeretnék! – elvette arca elől a kezeit, de még mindig nem engedi láttatni. Sír?
- Szerinted, hogy kéne döntenem?
- Mielőtt válaszolnék, előbb még szeretnék kideríteni néhány dolgot. Szükségem van a maradék időnkre. Bízol bennem? – letöröl egy megcsillanó könnycseppet. Áttérek a nyakszirt simogatására, ujjaim finoman zongoráznak selymes bőrén.
- Talán.
- Egy dolog biztos. Nem várhatunk még hat hónapot. De amíg kitalálom, mi legyen, neked tisztáznod kell magadban a kérdést, hogy készen állsz-e száműzetésben élni? Lemondani arról, amid van? Lily-ről és a nővéredről? A nagymamádról? Vagy inkább mész az Anyák Szigetére? Ha egyáltalán oda visznek? – megint kezébe temette az arcát, de most a kezem alatt érzem háta remegését is. Közelebb húzódom hozzá, és átkarolom. Ez a legtöbb, amit tehetek, de hogy kéne bánnom egy síró nővel? Nekem legalább ilyen rossz, mégsem sírok. Ezek már a hormonok lesznek. - Ne sírj, kérlek! Megígérem, hogy megoldjuk, rendben?
- Nem érted! Nem lehetek tőled terhes! Tőled nem! – szűri a fogai között.
- Nézd, sajnálom! Most mit csináljak? Én sem hittem volna, hogy ez bekövetkezik! De megtörtént és kész! Ebben a jelenben élünk, ebben is maradunk! Figyelj, nem vagyok túl jó a vigasztalásban, de nagyon szeretném, ha nem neheztelnél rám emiatt. Nem mutogathatunk egymásra, hogy ki kezdte, kettőn állt a vásár. Van közöttünk egy különleges vonzalom, és gyanítom, hogy ez közrejátszott a megfogantatásban. Talán adott egy plusz löketet a kis kópénak. – végre a nevetéstől remeg. – Belátom, hogy hibás vagyok, szólnom kellett volna, mielőtt elmentem. Akkor nem lennél miattam ilyen nehéz helyzetben. Úgyhogy bocsánatot kérek, ahogy már illett volna. De bevallom őszintén, nem tetszene a felállás, hogy csak két-háromhavonta láthassalak titeket. Ezért jelenti ez a kiutat. – végre rám emeli szemeit, de nem látom sokkal vörösebbnek annál, mint ami eleve is rávetül itt mindenre.
- Tényleg akarod ezt?
- Mindennél jobban! Megígérem, hogy nem hagylak magadra többet, még ha úgy is döntesz, hogy megvonod a jogaimat, de kérlek, ne vedd el az életét! – váratlanul a nyakamba borul, és szorosan ölel magához. Gondolkodás nélkül viszonzom az ölelését.
- Képtelen lennék rá! – búgja a nyakamba, amitől kiráz a hideg. Az öröm, amit most érzek, határtalan. Rettenetesen boldog vagyok, hogy most itt vagyunk, ahogy áttörtük a gátjainkat, és eleve mindentől. Ez sokkal jobban sikerült, mint valaha is reméltem volna. Érzem, hogy egyre jobban próbál ölelni, de a féloldalas pozíciónk nem enged szorosabbra. Ellöki magát tőlem, és mered rám. Idegesen felugrik, és a combomra mutat. - Szabad? – mosolyogva bólogatok. Mellém térdel, majd egyik lábát átemeli felettem, és rám helyezi testsúlyát, aztán újból megölel, de most sokkal másabb érzés. A fűzőtől még mindig elég merev a tartása, de még így is közelebb érzem magamhoz, mint az előbb. A szívem csak úgy kalapál, a kezeim is remegnek a derekán. Most érzem csak igazán, mennyire törékeny. Alig nyom néhány kilót, a teste kicsi, elveszik a karjaimban. Ahogy belegondolok, mennyire óvni akarom mindentől és mennyire igényli, biztosítani akarom róla. De leginkább azt akarom érezni, hogy így ölel, hogy végre az enyém. Ki tudja, meddig tart ez a pillanat? Az egész hátát átfogtam egyik karommal, arcomat belefúrtam a nyakába, és szaporán, de félve fújtam ki rá a forró levegőt, amit visszakaptam a saját arcomra. Mocorogni kezdett, de én nem eresztem el, egy pillanatra sem. Nem engedek a szorításomon, bármit is akar csinálni.
- Innen most nem mész sehová.
- Nem, csak...helyez..kedek. – lábaival körülfont, így már minden testsúlyával rám nehezedett, de most sem éreztem többnek, mint eddig. Ha lehet, tényleg közelebb került, vállának magassága is kényelmesebb lett, el sem tudom mondani, mennyire telítődtem az érzésekkel. Eddig milyen üres voltam! Bármennyire is tiltakozom ellene, néhány rövidnek tűnő perc után eltol magától, és rám mered. Látom a szemében, amit én is érzek. Ott csillog benne a szeretetéhség, a vágyakozás. Nem úgy néz rám, mint máskor, és nem is úgy néz ki. Közelről teljesen más, túl szép, hogy igaz legyen. A szemei összeszűkültek, a tekintete sokkal csillogóbb, az arca fehérségét csak pirosló orcája töri meg, a pirosló szájával együtt. Nem hagyta, hogy sokáig nézzem, helyette megcsókolta a szám szegletét, utána mellette, majd megint a szegletét. Most abbahagyta, én meg sóvárgok, hogy tapassza be az egészet. Nem nyitom ki a szemem, félek, hogy elmúlt a pillanat. Addig vártam, míg megcsókolt, de nem finoman, ahogy eddig, puha ajkait erősen az enyémekre nyomta. Egy nagy levegővétel után beleharapott a számba, nem okozva vele fájdalmat. Inkább felkeltette az alvó oroszlánt. A fejénél fogva nyomtam újra magamra, és szenvedélyesen falni kezdtük egymást. A nyelvünk keringőt járt egymás szájában, a forróság mindent elöntött. Itt terjeng a levegőben. Komolyan csak akkor hagytuk abba, amikor nem bírtuk levegővétel nélkül, de egyszer sem adtam neki elég időt ahhoz, hogy észhez térhessen. Hegyes kis ujjaival a hajamat túrja és markolja. Többet akarok belőle. Ezerszer többet! Eltolom magamtól, hogy ellenőrizzem a homlokát, nem számít, hogy eddig volt-e rajta szám, talán most változott valami. De mégsem. Nem baj. Visszarántom és smárolunk tovább, most ez is elég lesz. Kezd belelendülni, és játékossá válni. Felizgattam, ahogy ő is engem. Időnként hátrább dől, hogy nézhessen két csók között, ilyenkor utána dőlök, és addig hajol el előlem, amíg meg nem elégelem, és el nem kapom. Ezek a legvadabb csókváltások, ezért is játsszuk le őket újra és újra. De a mostani menekülésénél a nyaka után mentem, hogy azt halmozzam el élvezettel. Még nem teljesen engedte át magát nekem, oldanom kell a feszültségét valahogy. Egy mozdulattal szétfeszítettem a hátán a fűzőt, és magam mellé raktam a vörös anyagot. Nem néztem a melleire, csak magamhoz öleltem, hogy érezze, mennyire vágyom rá, hogy érezze a biztonságot, amit adhatok. Feljebb húzta a pólómat, és csupasz mellkasomnak nyomta magát. Hirtelen sokat érzek belőle, de még mindig végtelenül keveset. Kiemeltem nyakamból az arcát és megint szájon csókoltam. Csókoltam, amíg csak szusszal bírta. Amint levegővételhez jutott, megint csókoltam. Táncoltatom a nyelvem a szájában, az íze a helyi turmixé és sajátjának keveredése, egyszerűen mámorító. Idejét sem tudom, mikor smároltam így valakivel. Mikor vágytam valaki szája után ennyire. Ez nem szokott hiányozni a szex mellé, de most sokkal kevésbé érdekel a szex, mint az ajkai. Megint eltaszítani próbál magától, hogy levegőhöz juthasson. Épp csak alig engedem elhajolni.
- A-a. – még éhesebben csókolom, még szenvedélyesebben megyek rá. Követelem! És én el is veszem, amit akarok. Eddig a hátát és az oldalát simogattam, most elkalandozok a melleihez, és kézbe veszem őket. Abbahagyja a nyelvjátékot, és csak lélegzik a számba. Most nézek le először adottságaira, csak kábán érzékelem a külvilágot, de még inkább lázba hoz a látvány. Kitapogatom a méreteit, a súlyokat, kicsit megnyomkodom egészben, a bimbói már kíváncsi tekintetekként merednek rám. Várják a törődést. Megkapják. Hüvelykujjaimmal játszadozom velük, amitől Maja teste megfeszül, és hátrább hajlik derékból. Ezzel a mozdulattal megtolta a makkomat. Mm. Előrehajolok, számba veszem egyiket a másik után, nyelvemmel pergetem őket, óvatosan megszívom és körözök rajtuk. Ösztönből mozogni kezd felettem a teste, ficánkol az álló farkamon. Ha még sokáig csinálja, akár meg is erőszakolom. Befejezem a nyalakodást és kigombolom a nadrágját. Óvatosan belenyúlok, hogy megnézzem, mennyire nedves. Tudni akarom, mennyire kíván. Benn felejtem a kezem, egyik ujjamat próbálom olyan szögben közelíteni a hüvelyéhez, hogy jól érezhessem, hol lenne a helyem. Felnyög, amikor lassan rácsúszik, és csukott szemei mögött sóhajtozni kezd, ahogy csúszkálni próbál rajta. Uram Filozófusom, de kívánom! Legnagyobb bánatára lassan kihúzom az ujjam, majd a kezem is, mert rövid idő leforgása alatt teljesen elzsibbadt. Felemelem a fénybe, hogy megnézzem, mennyi nedvet gyűjtöttem össze vele, és látom, hogy teljesen kiázott az a bizonyos ujjam, amit előbb az orrom alá emelek, majd végigvezetek a számon. Félve nézek rá, hogy mennyire tart perverznek, hogy felpattan-e ezután, de csak kábultan mered rám. Inkább tetszik neki, hogy milyen hatással van rám az illata és az íze. Megint végighúzom az ujjam a csukott ajkaimon, de most meg is nyalom utána a nyomát. Hirtelen ráveti magát a számra, és veszettül a nyelvem keresi. Sajnos hamar ráun, inkább megfogja a játékos kézfejemet, és most pihegve a saját szájához emeli, a kiázott ujjammal simogatja azt végig. Ettől a látványtól elvesztem a fejem. Nő ilyet még nem csinált velem. Lenyalja szexi ajkait, amitől muszáj megnyalnom sajátomat, és már hajolok is az övé után, amikor inkább bekapja az ujjamat, és lenyalogatja róla saját ízvilágát. Ködbe borul az agyam, lehunyom a szemem. Arra koncentrálok, ahogy az ujjam körül játszik a nyelvével, asszociálok, mivel tudna még így játszani, és megfeszítem magam alatta. Valamit tennünk kell, ha már nem dughatom belé szegény veszettül éhes pöcsömet, különben teljesen meg fogok őrülni. Elvettem tőle a kezem, és magamra szorítottam a fenekénél. Lassan, óvatosan kezdtem alatta mozogni, amíg erősen szorítottam, hogy a farmeren át is érezhesse, milyen hatással van az erekciómra. Benyúltam a nadrágjába, és mindkét kezem a hideg, puha fenekét vonta a csípőm felé. Őt kezdtem mozgatni magamon, így sokkal hatékonyabb lesz számára is. Nem sokáig kellett irányítani, hamar ráérzett magától is. Miközben mozgásával húzgálta farkamon a bőrt, a fülemen időzött ajkaival. Harapdálta a fülcimpámat, csókolgatta alatta, mögötte, rajta, nyaldosta, pergette a nyelvével. Eszméletemet tudom veszíteni ettől? Csak, mert közel állok hozzá!
- Azt akarod, hogy elélvezzek? – kérdeztem elcsukló hangon. Magam is meglepődtem, mennyire nem volt benne erő. De csak csinálta tovább, talán még elszántabban, mint eddig. - Hm?
Gyorsult mozgásának üteme, már körözött is a csípőjével. Baronnal nem így csinálta korábban! Itt az ideje, hogy ő következzen. Rákényszerítettem, hogy hagyja a füleimet – bármennyire is imádtam az érzést -, és megint számba vettem a mellbimbóját. Közben ugyanúgy mozgott felettem, előre-hátra tolta magát a combomon. Addig-addig csinálta, amíg nagyon közel kerültem az orgazmushoz. Már harapdáltam is a bimbókat, szerintem ettől kezdett el nyögdécselni. Emiatt még jobban élveztem, még közelebb kerültem a végcélhoz, de semmiképp nem akartam előtte elélvezni. Hogy nézne az ki? Bármilyen jó is a melle, belé akarom fojtani a hangokat, amik egyre erősödni látszanak. Magamra húztam a fejét, és lekaptam. Egyik kezem a hátán, másik a tarkóján. A számba nyögött, ahogy reméltem. Amikor elélvezett, hátrahajtotta a fejét, kezeivel a térdemen támasztotta magát és megfeszült a teste. Elég volt egy-két pillantás az emlőkre, és az én testem is megfeszült. Rögtön utána elélveztem a gatyámba. Kiábrándítóan nedves érzés, akármilyen jó is volt. Fogtam a csípőjénél fogva, és fejemet hátradöntve a kanapé támláján pihentettem. Alig kapok levegőt, alig térek magamhoz. Huh. Anyám. Még sosem csináltam ilyet. Megbánni biztos nem fogom. Tagadhatatlan. Ámbár, a farmer egy kicsit dörzsölt. Kinyitom a szemem és azt látom, hogy Maja bámul. A pólóm még mindig feltűrve.
- Gyönyörű hasad van. – simogatja meg félve a bőrömet.
- Igen? Köszönöm. Neked mindened gyönyörű.
- Nem.
- De igen. – ujjaival felfelé kalandozik a testemen, amikor eléri az arcélemet, közel hajol és megcsókol. Ez most különbözik a korábbi csókoktól, nem hév van benne, nem szenvedély, azt mondanám, hogy ösztönös igényt tart rám. Birtoklási vágy jellegű. Lágy és lassú, puha és finom, a szájának még mindig a saját nedve adja meg igazi zamatát. Ha nem most élveztem volna el, ettől biztosan lázba jönnék. De van egy sürgetőbb problémám is. Lassan eltávolodok, hogy ne értsen félre.
- Muszáj lenne, hogy rendbe tegyem magam. Megkérhetlek, hogy engedj el?
- Nem.
- Azt akarod, hogy kényelmetlenül érezzem magam a gatyámban?
- Igen.
- Nocsak! Milyen nagyvonalú valaki! – felálltam magamon a nővel, akit visszaültettem a kanapéra, majd a mosdóhoz mentem és kibújtam a nadrágomból. A kezemmel megpróbáltam összegyűjteni a sűrűbb darabokat, de jóformán minden belekenődött a farmerbe. Így biztosan nem veszem vissza. Elsétáltam a WC fülkéhez, hogy letépjek egy darab szintetikus papírt, amit kevéssé benedvesítettem a csap alatt, majd finoman kitöröltem saját maradványaimat. Közben megfordultam és Majára néztem, aki engem bámult.
- Mi az? – kérdezem mosolyogva.
- Csak nézlek.
- És miért?
- Mert szeretem a férfi testet. – elnevettem magam. – Levegyem a pólómat?
- Kérlek! – nem gondoltam, hogy ilyen választ kapok, de nem vagyok szégyellős, így eleget tettem a kérésének. Visszafordultam, hogy a nadrágom a szárító alá tarthassam. Puha ujjak simogattak meg a gerincem mentén, amitől kirázott a hideg, majd váratlanul rácsaptak a fenekemre, amitől felnevettem. Majd megint. És harmadszor is, de ekkor már nem nevettem.
- Vizsgálgatsz?
- Igen. – befurakodott közém és a mosdólap közé, kivette a kezemből a farmert és egyszerűen leejtette a földre. Átkarolta a nyakam és lehúzott magához, hogy megcsókolhasson. Szó nélkül engedelmeskedtem neki, aztán felültettem a lap szélére. Körülölelt a lábaival, de mielőtt közéjük szorított volna, vetett egy hosszú pillantást a péniszemre, és elégedett arcot vágott. Megint áll. Magam is elégedett lettem.
- Szép. – jelentette ki.
- Most legszívesebben megdugnálak vele.
- Pedig nem fogsz.
- Csak várd ki a végét.
- Kivárom.
Ráhajoltam és lesmároltam. Követelőző volt, húzta magához az ágyékom. Alaposan odanyomtam hozzá, és csókoltam tovább.
- Nem ismerek rád. - mondom.
- Én se magamra, úgyhogy használd ki, mielőtt visszaváltozom.
- Bárcsak megtehetném!
Atlas üzenete zökkentett ki az idillből. - Ki kell mennem egy percre.
- Ne menj!
- Muszáj! Egy perc lesz az egész!
- Nem fogsz visszajönni!
- Dehogyisnem! Megígérem! Egy perc és jövök! – engedett lábai szorításán, úgyhogy gyorsan magamra kaptam immár száraz gatyám, mielőtt még meggondolom magam. Kapkodva belebújtam a pólómba, és már indultam volna kifelé, amikor visszafordultam, heves csókot nyomtam a szájára és igyekeztem megnyugtatni.
- Egy perc! Ígérem! El ne menj! – mutatóujjamat rányomtam duzzadt ajkaira, aztán magára hagytam, remélve, hogy ott fog várni, amikor visszaérek. Barátaim viszont már rám vártak.
- Na, végre! Hova tűntél?
- Nyilván dugott, nézz csak rá! – közölte Max. Tényleg úgy éreztem magam, habár nem ez történt.
- Hová mentek?
- Részemről haza. - felelte Max. 
- Baron talált valamit, úgyhogy dolgom van. Jössz? - kérdezte Atlas.
- Most nem.
- Nem szívesen mondom ezt, de ideje lenne, hogy foglalkozz a saját dolgaiddal. – nem szeretem, amikor kioktat egy alacsonyabb rangú személy. Még akkor sem, ha a húgom szerelme és egyik jó barátom az illető.
- Hívj, ha megtudtál valamit! – Atlas láthatta rajtam, hogy mit gondolok, mert nem forszírozta tovább.
- Oké. Cső!
Távozásuk után siettem vissza a toalettre, de már csak üres helyiséget találtam. Maja lelépett.