Leah Evans Története //ÁTÍRÁS ALATT//

8. rész

//A rész még nem került átírásra, egyenlőre eredeti állapotában olvasható//

A nyár eddig zseniálisan telt. Pár nappal azután, hogy barátaim társaságában leszálltam a Roxfort Expresszről, anya lehívott az emeleten lévő szobámból. Éppen az utolsó nyári leckémet fejeztem be, így még leírtam az utolsó pár mondatot, majd lementem hozzá a konyhába. Ott egy bejelentéssel várt engem.
-Leah, Sirius egy nagyon biztonságos módon eljuttatta nekem a jelenlegi tartózkodási helyét- mosolygott rám, én pedig minden figyelmemetet a mondandójának szenteltem.
-Azt akarod mondani, hogy...- kezdtem el kitörni készülő örömömmel megküzdve.
-Holnap indulunk- biccentett mosolyogva, majd nevetve nézte, ahogy vidámságomnak teret adva visítozva körbeugrálok az asztal körül.
Amikor ezt a tevékenységemet abbahagytam, elkezdtem kérdezősködni.
-Hova megyünk? Mit pakoljak? Mikor indulunk?
-Holnap korán reggel indulunk, és hoppanálni fogunk. Azt nem mondom el, hogy hova megyünk, legyen az neked meglepetés. Mindenfélét pakolj, mert a helyünket változtatni fogjuk apád biztonságának érdekében.
Vacsora után bepakoltam mindent, amiről úgy gondoltam, hogy kellhet, másnap reggel  pedig (végre) elhoppanáltunk.
Ígyhát a nyaram első felét anyával és apával  ( egyre könnyebb így gondolnom rá ) töltöttem, élveztem az együtt töltött időt, hát még a különböző csodaszép helyeket, közben pedig rengeteget leveleztem a barátaimmal. Augusztus elsején születésnapom alkalmából anya sütött nekem egy kvaff alakú tortát, és kaptam tőlük egy vaskos könyvet híres kviddicsezőkről. Az ikrektől egy adag általuk kitalált csínykelléket küldtek, a többi barátomtól pedig édességeket illteve könyveket kaptam. Nyár vége előtt három héttel Fred és George örömmel írták meg nekem, hogy Mr. Weasley tudott jegyeket szerezni a világkupadöntőre, és örülnének neki, ha velük mennék, már előtte megérkeznék pár nappal és egészen a szünet végéig maradhatnék. Anyáék szerencsémre beleegyeztek, úgyhogy elkezdtem még jobban kiélvezni azt a másfél hetet, amit még a szüleimmel töltöttem.
Három nappal az indulásom előtt aztán megerkezett a Roxfortos levelem is. Mikor kibontottam, és kivett pergameneket elkezdtem olvasni, éreztem, hogy elkezd gyorsabban verni a szívem. Az öröm átjárt, miközben remegő kezekkel végigolvastam a levelemet, hogy aztán boldogan visítsak fel nem kis frászt hozva ezzel a szüleimre. Ugyanis a borítékban nem csak a tankönyvlista és egy levél volt, és annak a tartalma sem volt olyan egyszerű. Ugyanis a borítékban, ahogy azt a levél tartalmából már az előbb is megtudtam, egy jelvényt is találtam. Egy prefektusi jelvényt. Amikor anya és apa berontottak a szobába kivont pálcákkal megnézni, hogy mitől visítottam fel, azzal a kezemben találtak engem az ágyban ülve. Anyának esett le először: meghatódottan könnyes szemmel ölelt át. Egy pillanattal később apa is rájött; az ő arcán egy csibészes mosolyt véltem felfedezni, majd ahogy anya elengedett, rögtön a nyakába ugrottam.
-Az én kislányom prefektus lett- mondta büszkén.- azért a csínyeket se hanyagold, édesanyádtól hallottam, hogy azon a téren se vagy rest- tette hozzá viccelődve. Anyával egyszerre nevettünk fel.
-Nem ígérhetek semmit- mondtam sejtelmesen.

Másnap el is mentünk anyával az Abszol útra. Oda apa sajnos nem jöhetett velünk, tekintve, hogy ő egy körözött bűnöző. Bár tévesen ítéltek el, ezt csak mi hárman, Dumbledor, Harry, Hermione, Remus, meg persze maga Pettigrew és Voldemort tudja. Nem kellett sok új tankönyvet beszereznünk, a taláromat viszont kinőttem, és a bájitalösszetevők nagyjából is kifogytam. Amíg a talárt szabták rám, addig anya elment valamiért, mondván hogy dolga van. Amikor visszajött, egy gyönyörű vörös  kiscica volt nála, akinek szép zöld szemei vannak.
-Ezt azért kapod, mert prefektus lettél- mosolygott rám, majd a kezembe nyomta a kismacská.
-Mi lesz a neve?- nézett rám érdeklődve.- Ja, amúgy kislány.
Nehéz kérdés volt, de egy kis idő után után megleltem a választ. A szőre ugyebár vörös volt, a szeme pedig pont ugyan olyan zöld, mint az egyik szemem. Meg amilyen színű Harry szeme.
-Lily- mondtam neki, és ő rögtön rájött, hogy miért választottam ezt a nevet. Az szemében könnyek csillantak, és meghatódottan ölelt át.