Leah Evans Története //ÁTÍRÁS ALATT//

12. rész

//A rész még nem került átírásra, egyenlőre eredeti állapotában olvasható//

Tehát. Az eddigi véleményem a tanévről az csak az, hogy a TANÁROK MEGŐRÜLTEK! Értem én, hogy ötödév, meg RBF-ek, de az a házi feladat, dolgozat illetve beadandómennyiség, amit feladtak nekünk! Már most kialvatlan vagyok, ugyanis általában késő estig beadandót írok vagy tanulok. Ott vannak még a prefektusi teendőim is, illetve hetente egyszer McGalagonyhoz járok különórára, mert ő segít nekem megtanulni, hogy hogyan kezeljem az animágus létemet. Erre anyáék kérték még meg, illetve csak anya, és ezt a professzor az első átváltoztatástanunk után közölte velem, rajta kívül pedig csak Dumbledore tudja, hogy animágus vagyok, rajta kívül senki sem. Ilyen szempontból minimálisan örülök neki, hogy idén nincsenek kviddicsedzéseim, mert így a heti három edzés helyett minden nap megcsinálhatok minden házi feladatot, illetve megtanulhatok mindent, még az unalmas mágiatörit is,  és így legalább a hétvégéim szabadak. Így hát szombat és vasárnap délután is lemegyek edzeni az elmaradt kviddicsedzések miatt, hogy formában maradjak. Rendszerint csatlakozik hozzám régi edzőtársam, Cedric is, ő felváltva kergeti a cikeszt illetve játszik velem együtt hajtóként. Neki is betett ez a kviddics nélküli év, tekintve hogy ez az utolsó éve, és kviddicsjátékos szeretne lenni a jövőben. Csakúgy, mint én. Nekem mondjuk még van ezzel együtt három évem kviddicsezni, de azért jobban szeretnék formában maradni. Az animágiával kapcsolatban, lassan de biztosan haladok, és ebben nagyon sokat segít McGalagony is.  Még szerencsém, ugyanis nem hiányozna nekem egy olyanfajta botrány, miszerint véletlenül átváltozok a diáktársaim előtt, és ezzel lelepleződik animágus létem. Noha nem önszántamból lettem animágus, ezt valószínűleg nem tudnám igazolni semmivel sem, így nagy valószínűsséggel börtönbe dugnának.
Azt egyébként nem tudom, hogy el fogom-e mondani a barátaimnak az animágus-létem. Egyenlőre inkább titokban tartom, egyszer majd talán megtudják direkt, vagy akár nem önszántamból, de remélem, nem leszek olyan helyzetben soha sem, hogy használnom kéne animágus alakomat.

A tanév első bálitaltan órája érdekesen sikerült. Piton hirtelen jött gyűlölete nem tűnt el egy nyár, alatt, ha még lehetséges, csak tovább fokozódott irántam. Folyamatosan próbált kritizálni, azonban én nem hagytam magamat. Tudtam jól, hogy van érzékem a bájitalfőzéshez, és ezt be is bizonyítottam az órákon. Bájitaltanról ennyit.
Ugyan még egy napot várnom kellett rá, hogy Sötét varázslatok kivédése óránk legyen, ez a nap gyorsan eltelt. Vártam már az órát, ugyanis az ikrek véleménye szerint Rémszem Mordon remek tanár. Másnap egy duplaóra keretében én is megtapasztalhattam ezt. Az öreg az első órán rögtön bele is csapott a lecsóba, és a főbenjáró átkokkal kezdte.
-Nos, ki tudja elmondani, melyek ezek az átkok?- kérdezte, miközben mágikus és rendes szemével is az osztály vizslatta. Végül a mellettem ülő Katie Bell tette fel a kezét.
-Az imperius- mondta.
-Hát, igen. Az imperius átokkal az ember bárkit az ő élő bábjává tehet. A minisztériumnak anno sok gondot okozott ez a varázslat. Az imperiust azonban le lehet győzni. De ami a legfontosabb, az a LANKADATLAN ÉBERSÉG- kiabálta, mire a teremben sokan összerezzentek. Ezek után bemutatta az átkot egy pókon.- Na, ki tud még egyet?- kérdezte, amikor abbahagyta a pók ugráltatását. Szó szerint.
Ezúttal én tettem fel a kezemet, miközben a szemem előtt lejátszódtak a világkupa döntőn történek. Mordon várt egy kicsit, majd amikor látta, hogy senki sem jelentkezik, felszólított.
-Mondja csak Miss...- belekukkantott a névsorba.- Evans.
-A cruciatus. A kínok átka. Akin alkalmazzák, hihetetlen kínokat él át- Nem álltam meg itt. Szinte akaratomon kívül ömlöttek belőlem a szavak.- Olyan érzés, mintha az embernek minden csontja égne. Szinte az őrületbe kergeti a kín ami ellen nem tehettem semmit se. Már azt kívántam, bárcsak meghalnék inkább, csak legyen vége- mondtam keserű felhanggal. Néma csönd lett körülöttem, mindenki döbbenten nézett rám, mire rájöttem, hogy elkezdtem
E/1-ben beszélni akaratomon kívül is. Végül Mordon törte meg a csendet.
-Maga talán már tapasztalta az átok hatását, Miss, Evans?- kérdezte.
-A világkupadöntőn pár halálfaló elkapott, amikor az erdőben memekültem- feleltem még a suttogásnál is halkabban, a tanár azonban úgy tűnt, még így is meghallotta.
-Sajnálom- morogta nekem, majd szemléltetésképp bemutatta ezt az átkot is a felnagyított pókon.
Behunytam a szememet, nem akartam látni a szenvedő pókot, a hangját azonban nem tudtam kizárni. Ökölbe szórítottam a kezemet, miközben akaratlanul is felidéztem magamban azt a kínt, amit most az a szerencsétlen pók is átélt.
-Hagyja már abba!- kiáltotta mellőlem Katie. A pók elhallgatott, mire kinyitottam a szememet, de homályosan láttam. Észre se vettem, de némán zokogtam.
-Menjen el a gyengélkedőre nyugtató bájitalért, Miss Evans- mondta nekem Mordon. Én csak némán bólintottam, összeszedtem a cuccaimat, majd a többiek tekintetével kísérve kiléptem a tanteremből, és a gyengélkedő felé vettem az irányt. Ott nem tartózkodott egy beteg sem, anyát viszont pont ott találtam, ahogyan az egyik ágyat tette rendbe. Azonban az ajtó nyitódására felnézett, majd elkerekedett szemekkel bámult rám.
-Leah, mi történt?-kérdezte aggódó arccal, miközben leültetett az egyik ágyra. Én nagy nehezen elmondtam neki mindent, amit a világkupadöntő óta magamban tartottam, azonban néha szünetet kellett tartanom a fel-feltörő zokogásom miatt. Az arcára a bosszú, a harag és az aggódás keveréke ült ki, de mindenekelőtt megpróbált megnyugtatni engem. Amikor már csak néha-néha szipogtam egyet, eszembe jutott még valami, ami viszont már tavaly óta nyomja a lelkemet a dementorok miatt.
-Anya, van még valami- mondtam neki, miközben a szemébe néztem- Amikor a dementorok jönnek a közelembe, mindig azt hallom, ahogy egy nő apa miatt téged kínoz- vallottam be suttogásra váltva. Anya arcán egy szomorkás mosoly tűnt fel.
-Azt hiszem, elég idős vagy már ahhoz, hogy elmeséljem neked ezt- sóhajtotta, majd belelezdett a történetbe.
-Hallottál már esetleg Bellatrix Lestrangeről?- kérdezte, mire bólintottam.- Igazándiból ő a rokonod. Édesapád unokatestvére- döbbentem néztem rá. Az az eszelős őrült a rokonom?- Egyszer egy tavaszi napon, amikor te úgy fél éves lehhettél, Sirius éppen dolgozott, Bellatrix eljött hozzánk. Engem megkínzott, mert sárvérűként bemocskoltam az aranyvérű Black családot, az ő szavaival mondva sárfoltként téged is meg akart kínozni, pedig mégcsak egy kisbaba voltál, majd végül meg akart ölni minket. A házat egy bűbájjal hangszigeteltté tette, így senki sem hallhatta kívülről, hogy mi zajlik idebent. Szerencsénkre azonban, miközben Bellatrix még éppen engem kínzott, Sirius hazaért, és magával hozta meglepetésvendégként Lilyt és Alicet, akik éppen terhesek voltak Harryvel és Nevillel- itt kellett egy kis idő, mire rájöttem, hogy Neville Longbottomról, Harry évfolyamtársáról van szó, akiknek szüleivel ezek szerint jóban voltak anyáék- Franket, Jamest és Remust, így ők még időben el tudták üldözni Bellatrixet. Még szerencse, ugyanis ő már kezdte volna befejezni a kínzásomat, hogy áttérjen rád- anya komoran rámnézett. Befejezte a történetet. Adott nekem egy nyugtató bájitalt, amit még a gyengélkedőre érkezésem után megittam, és mivel beszéltem neki a folyamatos rémálmaimról is, egy altató bájitalt is adott, ami biztosítja számomra az álomtalan alvást. Ezt vissza is utasítottam, mondva, hogy nem ihatok minden este altatót, majd egy kis idő múlva elhagytam a gyengélkedőt, hogy elkezdjem megcsinálni a háziaimat. Szerencsére az SVK az utolsó óránk volt, így nem maradtam le semmiről sem.

A következő Sötét Varázslatok Kivédése órára már másnap sor került. Szerencsémre nem esett több szó a Cruciatus átokról, megdöbbenésünkre azonban Mordon közölte velünk, hogy mindenkire Imperius átkot fog szórni, hogy lássa, ellen tudunk-e állni neki. Egyenként kihívott minket, majd ránkszórta az átkot. Látszólag senki sem tudott védekezni ellene. Mire hozzám ért a sor, eltökéltem, hogy nem fogok engedni az átok hatásának. Előttem például Cormac McLaggen élethűen utánzott egy majmot, ami miatt alig bírtam visszatartani a nevetésemet. Sosem kedveltem a fiút, számomra mindig ellenszenves volt a viselkedése.
-Evans, te jössz- szólt hirtelen Mordon, mire odamentem a terem közepére.
-Imperio- mondta ki rám a három tiltott átok egyikét. Remek érzés volt. Egy csapásra derűs elégedettség töltött el, ami kiűzte minden gondomat s bajomat a fejemből. Éreztem, ahogy a tagjaim elernyednek, már csak halvány sejtésként élt benne, hogy mi is történik velem.
- Csinálj hátraszaltót...- hallottam meg Mordon hangját. Mielőtt azonban akár megmozdulhattam volna, egy másik hang is megszólalt, ami valószínűleg csak a fejemben létezett.
-Ugyan minek csináljam? Semmi kedvem sincs hozzá- mondta a másik hang.
-Csinálj hátraszaltót...- szólt megint Mordon.
-Nem, nem biztos nem, nem akarom- határozottan a másik hang.
-Csinálj hátraszaltót! GYERÜNK!- sürgetett egyre csak Mordon.
-NEM CSINÁLOK!- kiabáltam, mire mintha egy jeges vödör vízzel öntöttek volna nyakon, a révület megszűnt. Körülöttem mindenki csendben állt, Mordon szemében pedig mintha elismerés csillant volna.
-Gratulálok, Miss. Evans- szólt hozzám fél perc néma csönd után, a többiek pedig még mindig csodálkozva néztek rám.- Pályafutásom alatt eddig egyszer sem találkoztam olyan emberrel, aki elsőre legyőzte volna az Imperius átok hatását- mondta tömény elismeréssel a hangjában.
Mikor vége lett az órának, a többi tanárhoz hasonlóan ő sem kímélt minket a házi feladatoktól, sőt, emellé még egy csomó könyvet is felsorolt, amiket ajánlott lenne elolvasnunk. Hihetetlen, hogy mégcsak szerda van, mégis szinte annyi házi feladatot kaptunk ez alatt a három nap alatt, mint amennyit máskor két hét alatt szoktak feladni a tanárok, pedig ez még csak a legelső hét. Mi lesz akkor, ha majd csak egy-két hónap marad az RBF vizsgákig? Szerintem bele fogunk fulladni abba a házi feladat mennyiségbe.
○○○○○○○○○○○○○○○○○○○○○○○○○○
Haloween napja van. A Durmstrang és a Beuxbatons delegációi tegnap este érkeztek meg. El sem akartam hinni, amikor megláttam Viktor Krumot a Durmstrang diákjai között. Ma reggel próbálkozásaim ellenére az ikrek megpróbálták átverni a korhatár vonalat, amelyet Dumbledore húzott, hogy kiskorú tanulók még véletlenül se tudják bedobni a nevüket. Előre tudtam, hogy nem fognak sikerrel járni, ha Dumbledoret akarják átverni, ahhoz korábban kell felkelniük. Sokkal korábban. Mivel a fiúk nem hittek nekem, ők a nap nagy részét egy-egy szép fehér szakállal a gyengélkedőn töltötték, vacsorára viszont már ők is megjelentek, immár szakáll mentesen. Ismerve őket, ha Madam Pomfrey nem végzett volna mostanra, képesek lettek volna fehér szakállal megjelenni a lakomán, de a bajnokválasztást biztos nem hagyták volna ki.
A tanári asztalnál a három igazgatón kívül két másik vendég is ült, nevezetesen Ludo Bumfolt és Barty Kupor.
Miután befejeztük a vacsorát, Dumbledor felemelkedett a székéből, mire minden ház asztala felől elhalt a sugdolózás.
-Nos, a serleg majdnem készen áll rá, hogy meghozza döntését- mondta az idős igazgató.- Becslésem szerint még egy percre van szüksége-ezután még  elmondta, hogy a kiválasztott bajnokoknak mit kell csinálnia, majd néma csend ereszkedett a nagyteremre. Mindenki feszülten pesztrálta a serleget, a roxfortosok közül ki-ki a saját házának a nevezett tanulójának szurkolt. Végül pár idegörlő másodperc után a serleg tüze kékről vörösre színeződött és szikrázni kezdett, majd hirtelen kicsapott egy lángnyelv, amiből egy megperzselt pergamen hullott ki, amit Dumbledore ügyesen el is kapott.
-Az idei Trimágus Tusán a Durmstrang bajnoka Viktor Krum lesz- olvasta fel. A kviddicsjátékos elment a tanári asztal mellett, majd bement egy mellékajtón Dumbledor előbbi utasítását követve. A serleg még kétszer eljátszotta ugyanezt, a kiválasztott bajnokok pedig mind bementek azon a mellékajtón, amin Krum is. A Beaxbatons bajnoka Fleur Delacour lett,aki gyönyörűszép, és ezüstszőke hajjal büszkélkedhetett.  A roxfort bajnoka nem más lett mint Cedric, aki a Griffendél ház asztalától tőlem kapta a legnagyobb tapsot, ugyanis a többiek csalódottak voltak, hogy nem Angelina lett a bajnok, aki idén töltötte be 17. életévét. A taps persze a Hugrabug asztalánál volt a legnagyobb. Örömöm azonban nem volt teljesen felhőtlen, beárnyékolta azt az aggodalom. Dumbledore elmondta, hogy több haláleset is történt az előző tusákon, ugyan a mostanin minden lehető óvintézkedést megtettek, féltem attól, hogy még így is baja eshet az egyik legjobb barátomnak. Ezeket az aggályokat azonban igyekeztem félretenni, és őszintén örülni Cedric örömének.
Amikor ő is eltűnt a mellékajtó mögött, Dumbledore újra szólásra emelkedett. Beszédét azonban megzavarta valami, ugyanis a serleg tüze a kékes fehérből újból vörösre váltott, és kidobott magából még egy cetlit. A teremben néma csend lett, senki sem értette, hogy miért négy bajnokot jelölt ki a Tűz Serlege. Dumbledore reflexből megint kinyújtotta a kezét, majd amikor felolvasta a negyedik pergament, az ereimben mintha megfagyott volna a vér.
-Harry Potter- mondta ki az unokatestvérem nevét. Most senki nem tapsolt. Harry kettővel mellettem csak ült, és maga elé meredt, amiből rögtön tudtam, hogy ez nem az ő műve. Dumbledore felszólította őt, hogy menjen ő is abba a szobába  amibe a többi bajnok is, mire felállt, kicsit me g is botlott a talárja szélében, és elindult a Griffendél és a Hugrabug asztala között. Amikor végül keservesen hosszúnak tűnő idő után ő is eltűnt az ajtó mögött, mindenki egyszerre kezdett el beszélni, én azonban továbbra is csak ültem lefagyva, és csak egy gondolat járt a fejemben: valaki Harry életére tör.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Tehát, meg lett válaszolva egy megváloszalatlan kérdés, végre kiderült, mi történt Leah édesanyjával. A következő részben viszont még több dologra fog fény derülni.
Egyébként, aki esetleg nem olvasta az előző részt (kihívást), annak itt is leírom: a történet 10. a harrypotter kategóriában!
Úristen ennek hihetetlenül örülök, és köszönöm annak a pár embernek, aki rendszeresen olvassa a részeket, és még csillagokkal is megdobálja.
Na, sziasztok!