Leah Evans Története //ÁTÍRÁS ALATT//

25. Rész

//A rész még nem került átírásra, egyenlőre eredeti állapotában olvasható//

Másnap ezúttal nem egyedül utaztam egy kupéban. Ma Ronnal és Harryvel ülök együtt. Nem volt kedvem ezúttal is végig egyedül bámulni ki a fejemből.

Az úton igazándiból semmi említésre méltó sem történt. Beszélgettünk, amikor jött a büfésboszorkány, vettünk egy két dolgot. Illetve az út közepe felé elkezdtem azzal szórakozni, hogy az okklumenciát gyakoroltam.

Ugye, milyen izgi? Bár mondjuk, úgy még soha sem próbáltam, hogy nem némacsönd volt körülöttem. Most Harry és Ron is ott beszélgettek a háttérben, ami jelentősen megnehezítette az elmém kiürítését.

Mire odaértünk a King's Crossra, már javában besötétedett. Az állomáson Mr. Weasley várt ránk. Az Odú birtokának határára hoppanáltunk- a többiek társas hoppanálással, én azonban már egyedül is megtudtam tenni a folyamatot, hiszen már augusztusban levizsgáztam.

Habár Lilyn és Jamesen kívül Bill és Fleur is az Odúban tartózkodnak, velük ma este már nem találkoztunk. Egyedül Mrs. Weasley várt minket ébren.

Amint beléptünk, azon nyomban végigpuszilgatott mindannyiunkat, majd elénk tett egy-egy tál gőzölgő levest.

Miután mindannyian belapátoltuk a finom ételt, felvittük a cuccainkat.

Kiengedtem éjszakára Athénét vadászni, illetve Lilyt is kiszedtem a kosarából, aztán pedig rohantam a kicsikhez.
Mindketten békésen aludtak. Hihetetlen, hogy mennyit nőttek, amióta utoljára láttam őket. Mivel még véletlen sem akartam felébreszteni őket álmukoból, csendben kimentem a helyiségből, és visszatértem a  Ginnyvel közös szobánkba.

Ginny már pizsamában várt, így én is gyorsan átöltöztem, majd bebújtam az ágyamba. Egy gyors ,,Jó éjszakát" után intettem a pálcámmal, mire a villany lekapcsolódott. Szerencsére hamar sikerült elaludnom.

Másnap reggel gyereksírásra ébredtem. De ja vu.

Átmentem az ikrekhez. Mrs. Weasley már a reggelit csinálta valószínűleg, Mr. Weasley pedig dolgozni ment, így egyedül voltam. Kivettem Lilyt és Jamest a kiságyból, egy-egy karomon tartva kezdtem el őket ringatni.

-Hű, ti aztán nehezebben lettetek- néztem rájuk mosolyogva. Habár a sírásuk enyhült, még nem hagyták abba. Gondolom éhesek.

Elindultam velük a konyha felé. Jól sejtettem, Mrs. Weasley ott volt, és éppen a reggelit készítette elő.

-Jó reggelt, Leah- köszönt mosolyogva az asszony.- Tedd le őket, mindjárt hozok nekik enni- mutatott a két kis etetőszék felé.

Miközben Mrs. Weasley segítségével etettem a kicsiket, pontosabban éppen Lilyt, egyszer csak valakik hátulról átöleltek.

-Fred! George!- fordultam hátra hozzájuk, és szorosan átöleltem őket.

Még aznap este megérkezett Remus is, így a szobaelosztás változott. Fleur is velünk aludt, bár ezt inkább csak Ginny bánta. Nekem semmi bajom sincs a francia lánnyal.

Amint megláttam, azon nyomban a keresztapám nyakába ugrottam. Ugyanis róla/tőle kaptam a legkevesebb hírt.

Ezt azonban nyomban megértettem, amint megtudtam, hogy pontosan mit is csinál.

Vérfarkasokat próbál beszervezni.

A szenteste mindentől függetlenül jól telt. Vacsora után én Freddel, Georgeddzsal és Ginnyvel robbantós snapszliztam, a többiek is jól elvoltak.

Amint másnap reggel felkeltem, az ajándékaim már ott voltak az ágyam végében. Izgatottan kezdtem el bontogatni azokat.
Harrytől kaptam egy könyvet bájitalokról, Rontól egy adag csokipocakot, Hermione pedig egy új seprűkarbantartó készletet ajándékozott nekem. Mrs. Weasleytől a szokásos pulcsit kaptam. Idén a szemem zöldjével megegyező háttéren szerepelt egy nagy adag virág, főként rózsák és liliomok. Ginnytől , aki közben felkelt, és szintúgy a csomagjait bontogatja, idén nem sminket vagy körömlakkot kaptam. Hanem egy, híres animágusokról és animágussá válási körülményeikről szóló kötetet kaptam. Remustól az okklumenciáról és a legilimenciáról kaptam olvasnivalót, Georgetól pedig egy nagy doboz Weasley Varázsvicc Vállalatos terméket. Fredtől pedig... Egy üzenetet.