Szembe néztem vele és nem tudtam mit csináljak igen ez hülyén hangzik.
- Bocsi. Nem akartam beléd ütközni..
- Ez az én hibám is.
- A nevem Jughead új vagy erre?
- Igen új vagyok. Tegnap költöztünk ide.
- Na és a neved?
- Ohhh hát persze, a nevem Jessica.
- Hát akkor örültem Jessica.
- Én úgy szintén. - majd mutatja, hogy menjek csak én először.
Oda mentem a többiekhez és vártak, hogy Jughead hova ül le, de azt kellett észre vennem, hogy velem szembe ül le.
- Micsoda véletlen.
- Szerintem nincsenek véletlenek.- mondja Archi.
- Na és Rony?
- Nem tudom. Nem sokára itt van.- mondja Betty.
- Király. - én csak csendben ültem és hallgattam a beszélgetést.
Közbe megérkezett Rony is, leült ő is közénk. Kert ő is egy turmixot azt hiszem áfonya turmixot.
Igazából azt sem tudom miről van szó de csak hallgatom őket és figyeltem Jugheadet, ez lehetséges? Bele szerettem volna ennyiből? Csak a nevét tudom nem is ismerem őt.
Lehet, hogy inkább haza kéne mennem. Nincs is itt keresni valóm. Igen az a legjobb, ha haza megyek.
- Szerinted is Jessi?- kérdi Archi.
- Hmm?
- Szerinted is jó ötlet?
- Mi?
- Nem is figyeltel?
- Öhmm...sajnálom nem. Miről volt szó?
- Hogy miről legyen szó a suli újságba?
- Igazából mindig jó téma a sportos srácok vagy éppen a...
- Igazad van, Körk a csapat kapitány a leghelyesebb a suliba. - néz rám Betty.
- Passz nem tudom ki ő.
- Hát akkor itt az ideje, hogy megismerd.
- Nem. Inkább nem.
- Na és honnan költöztettek ide?- kérdi Jughead.
- New Yorkból.
- Mégis miért jöttetek ide egy nagy városból?
- Anyával sokat költözünk a munkája miatt.
- Csak anyukáddal?
- Igen, csak most a bátyám is haza jött pár év után.
- Hányan vagytok testvérek?
- Hárman. Liam, Will és én.
- Na és Will, hogy néz ki?- kérdi Betty.
- Két hét és haza jön szóval majd meglátod. Ő most egyetemen van.
- Ohh értem, na és minek tanul?
- Ügyvéd.
- Kemény szakma.
- Az . De srácok nekem mennem kell, majd meg beszélünk.
- Ja szerintem én is megyek.- mondja Jughead.
- Hé, Jug akkor már kísért haza létszi Jessit.
- Dehogy is , nem kell. Én egyedül is haza találok.
- Persze, hogy haza kísérem.
- Tényleg nem kell.
- De kell!- mondja Archi és Betty egyszerre. Majd megforgatom a szememet.
- Na akkor mi megyünk.
- Sziasztok. - mondjak hárman egyszerre.
- Sziasztok..- köszönök, aztán ki mentünk az ajtón.
- Bocsi a srácokért.
- Ugyan nem kell mondanod semmit.
- Na és melyik suliba jársz?
- A gimibe.
- Csak nem? Na és melyik osztályba?
- Amelyikbe a többiek.
- Akkor mi is osztálytársak leszünk.
- Tessék?
- Egy osztályba járunk mi is.
- Na és ma hogy-hogy nem láttalak?
- Mert nem voltam, apával voltam.
- Már értem.
Mondhatni nem nagyon beszéltünk hazáig egyszerűen csak sétáltunk egymás mellett.
Amíg haza nem értünk.
- Megérkeztünk. - állok meg a kapunál.
- Hát ez szép nagy ház.
- Igen, valami olyasmi.
- Egy utolsó kérdés és békén hagylak a kérdéseimmel..
- Csak nyugodtan kérdezz, ha érdekel valami.
- Az apukdról nem beszéltél, miért nem?
- Mert elkövetett egy olyan hibát amiért most megfizet.
- Ez mit jelent?
- Ígérem, hogy majd egyszer elmondom csak most még nem állok erre készen.
- Rendben.
- Na és a teljes neved az mi?
- Jughead Jones, ha szeretnek valamit tudni kérdezz ám nyugodtan.
- Megtudtam, hogy apukaddal élsz na és anyukád?
- Nem élünk együtt. Elköltözött tőlünk az iker tesommal.
- Ne haragudj nem akartam...
- Semmi baj. Már nem fáj, én is mehettem volna velük, de inkább apával akartam maradni.
- És...- szánt félbe a bátyám.
- Jess te vagy az? - nyitja ki kulccsal az kaput.
- A francba...- mondom halkan.
- Ohh...
- Szia, Jughead Jones.
- Szia, Liam Payne. Meg zavartam valamit?
- Nem, semmit.- mondom magamra erőltetve egy mosolyt.
- Akkor én most megyek.
- Jól van. Szia Jug.
- Sziasztok.
Majd el ment mi meg be mentünk.
- Mit mondtál neki?
- Mit kellett volna mondanom neki?
- Tudod, hogy nem mondhatsz rólunk semmit.
- Nem, tudod én nagyon hülye vagyok és nem tudok ilyeneket. - indulok fel a lépcsőn.
- Nem viccelek!- húz vissza.
- Én sem. Engedj el.
- Jessi nem tudom mi ütött beléd és miért nem bízol meg bennem, de nem mondthatod el se neki se a barátaidnak.
- Liam nem vagyok hülye! Tudom!
- Miért nem bízol bennem?
- 7-8 éven keresztül nem hívtál, nem jöttem haza és nem akartad tartani velünk a kapcsolatot, nem tudom milyen okból jöttél vissza de hidd el, megoldjuk mi is.- erre nem mondott semmit csak elengedte a kezem és fel mentem a szobába.
Elmentem lezuhanyozni és le feküdtem aludni...
***
Egy héttel később:
