Riverdale: Egy új kezdet ff

9. Rész

Meg fogja az államát és felemeli majd a szemembe néz és megcsókolt...
- Dylan ezt nem lehet.- fordítom el a fejem.
- Miért ne lehetne.
- Mert a bátyám legjobb haverja vagy.-nézek rá.
- És?
- Nem akarom, hogy...- síkok meg újra...
Nem tudok ellen állni neki és vissza csókoltam.
Ő fel vett az ölébe és az ágy felé vitt. Miközben csókolt azt mondta:
- Majd Liamnek nem mondjuk el.
Újra meg csókolt majd az ágyra helyezett, majd fölém kerekedett. Elkezdte ki gombolni az ingenet, de megállítottam.
- Nekem ez még nem megy. Alig ismerjük egymást és...
- Nem kell mondanod semmit. Várok ameddig szeretnéd.- csókol meg és mellém fekszik.
- Akkor most mi...
- Együtt vagyunk nem?
- Én nem hallottam, hogy azt mondtad volna , hogy...
- Leszel a barátnőm?
- Liam tudta nélkül?
- Igen, a tudta nélkül.
- Had gondoljam át. - szórakozók vele, majd ismét fölém kerekedik.
- Szóval?
- Igen. - csókol meg.
Vissza fekszik mellem ismét. Fele fordulok és egymás szemébe nézünk. Majd egy kis idő után elaludtam...
Másnap reggel Dylan még természetesen nálunk volt. Le mentem készíteni reggelit.
Majd csak azt veszem észre, hogy hátulról valaki megölel.
- Jó reggelt. - csokolja meg a nyakamat.
- Neked is. - fordulok meg a karjában és felé fordulok.
Elkészült a reggeli és elkezdtünk enni.
Majd beraktam a mosogató gépbe az edényeket és fel ültem az asztalra és a kezébe vettem egy almát.
Dylan ugyan úgy mint tegnap mellém támasztja a kezét és engem figyel.
- Ne nézz mert így nem tudok enni.
- Az előbb is néztelek ahogy ettél.
- De az más volt.- teszem le magam mellé az almát.
Közel hajol, hogy megcsókol majd hirtelen nyitófilmje az ajtó.
- Jessi itthon vagy?
- Persze. A konyhában vagyok.
- Be szeretnék neked...- jön be a konyhába és meglátja Dylant.- Hát te még mindig itt vagy?- néz rá.
- Igen, mert nem engedtem úgy haza. Miért?
- Ja csak kérdeztem.
-  Hát jó.
- Jessi be szeretném neked mutatni Kathleen.

- Csak Kat.
- Szia örülök, hogy meg ismerlek. A nevem Jessica.
- Én is örülök. Már sokat hallottam rólad.
- Ohh ez érdekes...
- Miért?
- Mert Li egy szót sem szólt rólad, pedig szerintem szép pár vagytok.
- Nem vagyunk együtt.- mondjak egyszerre de kat arcán csalódottságot látok.
- Kérsz valamit inni? - nézek Katre.
- Én igen.- mondja Liam.- Valami tömények.
- Nem. Nem írhatsz töményet.- jelentem ki.
- Akkor már nem csak én mondom neki, hogy ne igyon töményet?
- De senkire nem hallgat ez a fej.- megy oda hozzá Dylan.
- Hát az látszik.
- Viszont nekem majd el kell mennem a Pop's-ba.
- Már megint kivel találkozol?
- Senkivel, dolgozni megyek.
- Mi az, hogy...-kezdi Dylan de abba hagyja.
- Hogy?- nézz rá Liam.
- Semmi.
Igazán a nap többi része csak úgy elszállt ahogy Kat és Liam beszélgettek én Dylannel maradtam. Unatkoznunk; mert nagyon semmit nem tudtunk csinálni.
Nem sokkal később elindultunk a Pop's-ba én dolgozni ok meg meg csak jöttek bár Dylan meg előtte haza ment.
- Szia Jack. - köszönök hangosan.
- Szia Jessi. Fred ma nem lesz itt és nekem is el kell mennem nem sokára.
- Oké, rendben.
- Ez azt jelentette, hogy egyedül maradsz.
- Igen tudom .
- Neked kell...
- Igen Jack, tudom mit jelent az, hogy nem leszel itt.
- Felhőtlenül boldognak tűnsz, tegnap még sírva rohantál el.
- Hát az lehet.
- Hát jó. Nézd itt a pasid..
- Ki?- nézek hátra. Jug lépett be az ajtón. - Ő nem a pasim. Szóval nála te veszed fel a rendelést.
- Kétlem mert épp ide tart.
- Mi? Akkor nem vagyok itt.- megyek el onnan.
- Késő észre vett.
- Hé Jessi..- szól hozzám majd vissza fordultam.
- Igen? Mit kérsz?
- Csak, hogy had beszéljünk.
- Most is azt tesszük.
- Kérlek.
- Jó.- megyek utána.
- Szóval?
- Csak annyit akartam, hogy nem akartam veled azt tenni én...
- Sajnálod igaz?
- Igen.
- Figyelj Jug lehet, hogy át vertél de egyben azt hiszem hálás is lehetek, mert ha te nem vagy akkor talán nem találom meg a...-nézek rá Dylanre aki az imént lépett be.
- A?
- Mindegy.- veszem el a szemem róla.- De nekem vissza kell mennem dolgozni.
- Jól van. De akkor nem haragszol?
- Nem. - mosolygok rá.- Szóval mit hozhatok? - állok fel.
- Kettő szokásost.
- Oke.
Majd el mentem és elkészítettem majd ki vittem neki.
Liam és Kat egymás mellett ültek Dylan meg velük szembe.
Ki mentem két erősebb házaspárról fel venni a rendelést és ahogy élveztem az étlapot úgy éreztem, hogy valaki engem figyel.
Oda néztem és amikor rá néztem Dylan elmosolyodott.
Az idős párnak ki vittem az italt majd Jött két másik férfi akikhez oda mentem.
- Mit hozhatok? - fogom a papírt.
- Mit ajánlasz?
- Ott az étlap.
- Hol.- majd oda hajolok az étlapért a pasi meg a kezemet végig simítja.
- Elnézést de nem vagyok híve az ilyen dolgoknak. - adom oda neki.
- Most miért én benne lennék.- majd hátat fordítók és el indulok. - Két kávé lesz.
Mire a pasas rá üt a fenekemre. Majd elkészítem a kávét, majd ki vittem.
- Köszönöm cica.- üt rá ismét a fenekemre.
Dylan fel állt és elindult felénk. A pasast el kapta majd azt mondta neki:
- Még egyszer hozzá nyúlhat én esküszöm, hogy...- nyúl hozzam megint de csak épp megérint.
Majd Dylan felhuzza magát és a pasinak behúzott egyet....