Reggel amikor felkeltem Dylan nem volt mellettem, hirtelen azt hittem, hogy az egészet álmodom. Aztán körbe néztem és rájöttem, hogy ez nem az én szobám.
A takaró alá néztem és minden előjött tegnap estéről.
Dylan pólóját fel vettem meg a fehérnemüimet és le mentem.
Ott állt a gáz tűzhely áll és épp reggelit készít.
Én még néztem egy pillanatig és végig mértem.
- Csak ott fogsz állni vagy ide is jössz?
- Hmm...mit szeretnél?
- Hogy ide gyere.
- Pedig innen is jó nézni téged.
- Az lehet de ott jobb helyen lennél.
Oda mentem és felületem a szekrényre.
- Jó reggelt Hercegnőm.- jön oda és meg csókol.
- Neked is. A szüleid hol vannak?
- Apa nincs itthon és anya meg...- áll vissza és folytatja amit elkezdett.-Már nem él.
- Ohh én sajnálom.
- Egy autó balesetben halt meg...- mondja szomorúan.
- Nem muszáj el mondani ha nem szeretnéd.
- De már nem fáj annyira. Szóval....anya és apa vitatkoztak a kocsiba és én a hátsó ülésen ültem mondtam nekik, hogy fejezzék be de nem hagyták abba. Anyu nem volt bekötve és jött két kamion velünk szembe és nekik mentünk. Anyu az ablakon kirepült és apa lába is megsérült. Én csak elajultam meg be vágtam a fejem egy kicsit. - majd le húzza a haját és látok egy nagy karcolást rajta.
- Ez annak a hege?
- Igen.
- Tényleg nagyon sajnálom.
- Sokáig azt hittem, hogy az én hibám volt.
- Miért lett volna a te hibád?
- Mert miattam vitatkoztak. Nem tudtak elhozni az óvodából és azért össze kaptak.
- Én nem is tudom mit mondhatnék.
- Semmit. Ez egy ilyen dolog.
- Na és mi lesz a reggeli? - terelem el a témát.
- Majd meglátod.
- Ez nem fair.
- De az. - mosolyog. - Boldog vagy? - néz a szemembe. Tudom, hogy komolyan kérdi.
- Igen. Na és te?
- Mindennél jobban. Tudod mióta vártam azt a pillanatot, hogy végre itt légy?
- Mármint veled?
- Igen. Itt velem ebbe a hátba.
- Nem tudom. Mióta?
- Az óta, hogy Liam meg mutatta a képedet .
- Ja és az mikor volt?
- Egy éve. Azóta nem mentem buliba se és sehova.
- Mármint....
- Nem csajoztam.
- Ohh értem. Nekem Liam rólad semmit nem mesélt.
- Tudom.
- Na és tegnap....miért akadt akkor annyira ki?
- Mert mondtam neki, hogy soha nem hajtanék a hugára.
- De akkor mégis miért?
- Mert megláttam, hogy milyen gyönyörű vagy élőben is.
Erre nem mondtam semmit csak elpirultam és a márványt kezdtem el nézni.
- Ez a ház gyönyörű.
- Nálad nem szebb.
- Ne csináld ezt velem.
- Mit? Nem csinálok semmit.- nevet.
- Zavarba hozol.
- Az mért baj?
- Mert az. Fejezd be.- ütök a vállába.
- Elmondhatatlanul fájt.
- Hahaha.- lépek oda mellé és rá nézek majd elindulok fel a szobába.
Majd vissza fordultam és hátulról megöleltem.
- Miaz?
- Semmi. Csak nem voltál mellettem és azt hittem, hogy álmodtam.
- Pedig nem.- zárja el a gázt majd felém fordul. -Szeretlek mindennél jobban hidd el.
- Én is téged. De valahogy azt hittem.
- Na és milyen volt?
- Mármint mi? - itt csak rám néz.
Majd neki áll ismét csókolgatni és fel rak az asztalra. El kezdi le venni rólam a pólót, de muszáj megállítanom.
- Na és ha haza jön apukad?
- Nem fog.
- Ha mégis? - majd rám néz és fel emel majd elindul velem fel a lépcsőn.
Fel értünk a szobába és az ágyra fektett.
Le vette rólam a pólót majd ismét végig csokolta a hasamat. Az ajkát végig húzta a hasamon ami eléggé csikizett.
A kezemet a fejem fölé tolta és oda fogta, vissza a számra tért és a bugyimat egy kézzel le vette, majd magáról is le hámozta az alsóját a lábával... Közben puha csókokat nyomott a nyakam külömbőző pontjaira. Végül az egyik kezével el nyúlt oldalra az éjjeli szekrény felé. És ki vett belőle egy óvszert. Fel görgette magára egy pillanat alatt. Majd belém helyezte magát. Gyengéd volt és egyszerűen tökéletes, közben csókokkal hintette be a testem összes szegletét. És lassan mozgott bennem. Nem gondoltam volna hogy ilyen figyelmes lesz velem szembe ha le fekszünk de az volt... Nem tudom szavakba önteni mennyire.
Aztán mellem feküdt és magához húzott.
- Haza kell, hogy vigyelek és Liam ki fog nyírni minket.
- Hát az lehetséges. Mikor indulunk?
- Még rá érünk.
- Jól van. Ha hiányzom neki majd fel hív.
- Hát igen.
Még egy kicsit feküdtünk egymás mellett majd elindultunk haza.
Liam autója itt volt de az ajtó zárva volt amit érdekesnek tartottam, mert ő soha nem zárja be az ajtót.
Szóval kinyitottam és be mentünk. Liamet szólítottam de nem válaszolt. Felmentem és kopogtat majd be nyitottam a szobába.
Hirtelen lefagytam aztán bocsánatot kértem és inkább vissza kimentem.
- Mi az?
- Azt hiszem jobb, ha megyünk.
- Várj Jessi.- jön le Liam. - Ne haragudj.
- Miért haragudnék nem tartozol magyarázattal azzal fekszel le akivel akarsz. Ez nem az én dolgom. Ha tudtam volna akkor nem megyek be a szobába.
- Várj most mi van? - néz értetlenül Dylan.
- Liam és Kat épp arra készültek csak rájuk nyitottam.
- Tesó azt hittem nem csíped úgy Katet.
- Az akkor volt. Már el telt két hónap és én meg ő.
- Várjunk...-állítom meg.- Te Kat-nél voltál két hónapig és annyit nem tudtál írni, hogy te hülye jól vagyok?
- Azt hittem Dylan mondta mert egyszer át jött.
- Te is tudtad, hogy ott van és nem szóltál?
- Sajnálom, de szerintem ezt nem nekem kellett volna elmondani.
Erre már nem is válaszoltam csak be mentem a konyhába egy pohár vizet meg inni.
Kat közbe lejött az emeletről és le ült közénk.
Ők beszélgettek én meg csak néztem magam elé.
Tudom furcsa a meglepettségem csak nem éppen akartam a saját bátyámra rá nyitni úgy, hogy már majdnem akcióba van. Azért ez durva vagyis szerintem.
- Hé...Jessi figyelsz?- kérdi Liam.
- Igen.
- Szóval az alatt a két hónap alatt mi ketten....- és innentől megint el bambultam és nem figyeltem. Meg annyit hallottam, hogy össze jöttek. Természetesen ennek nagyon is örülök.
Liam a bátyám és szeretem. A lényeg, hogy ő legyen boldog.
Katet el vitte Liam mi meg Dylannel ketten maradtunk.
- Haragszol rám?-fogja meg a kezem.
- Nem dehogy is. Miért tenném?
-Mert nem mondtam el, hogy Liam ott van Kat-nél.
-Ja nem dehogy is. Ilyenért nem haragszom meg senkire. - majd szorosan magához ölelt. - De viszont fel kell mennem tanulni.
- Jól van. Én meg megyek. Majd később beszélünk.
- Rendben.- csókol meg.
Kikisértem a kapuig és még meg csókolt új egymást majd el ment.
Fel mentem a szobámba és neki álltam tanulni....
