Amikor kinyitottam az ajtót nem hittem a szememnek. Meg szólalni sem tudtam. Liamnek akartam szólni, de a szám nem engedelmeskedett az agyamnak. Két éve lassan már, hogy nem láttam most meg csak úgy fel bukkan itt a semmiből. A meglepettség mellett még mérges is lettem, hogy elhagyott pedig tudta mekkora szarban vagyunk. - Jessi ki jött?!- hallom meg Liam hangját. Még mindig nem tudtam megszólalni csak néztem magam elé. Nem válaszoltam tehát úgy döntött inkább kijön megnézni, hogy ki az. Először ő is le döbbent majd nagy nehezen megszólalt. - Te meg mit keresel itt? Honnan tudtad meg, hogy hol lakunk? - Vannak ismerőseim.- feleli mosolyogva de egyben cinikusan. - Jess már nem is köszönsz? - Nem akar látni téged az a két év túl hosszú volt nem? - Nem tudta lak meg keresni titeket. Anyátok nem mondta? - Mégis mit?!- szolgálok meg végre én is. - Hogy megcsaltad? Vagy hogy másik nővel mentél el? 10 millió dolláros tartozás után amit otthagyták nekünk megfenyegettek minket, ha nem fizetünk akkor megölnek minket. Te meg csak úgy elmentél semmit se szólva!!- akarok ki. Liam pedig azon amit mondtam. Rám nézett ki kerekedett szemekkel és nagyot nyelt. - Tíz millió? -szólal meg. - Igen. Szóval szerintem itt neked nincs keresni valód, menj el! - mondom majd becsuktam az ajtót. - Miből fizettétek ki? - Anyunak adót kölcsön egy barátja. - Vagyis...-szakítja félbe Liamet. - Azt hiszem nekem mennem kéne. - Ne butáskodj maradj csak. - Nem, dehogy is már mennem kell. - Hát jól van. Dylan el ment én pedig fel mentem a szobámba. Anyu is haza ért közben és Liam elmesélte neki a történteket. Le mentem hozzájuk én is és leültem. Csak néztem ki a fejemből és nem értettem minek jött vissza hozzánk az apám. Anya úgyis vissza fogja fogadni ahogy én ismerem. Nem akarok itthon lenni valahova el akarok menni innen. Csak még nem ismerek úgy semmit. - Jessi, hahó!- szólal meg anyu.- Figyelsz rám? - Öhm...persze. Bocsi. - Csak, hogy tudd mi nem fogadtunk örökbe. Azóta keresett az a pasos ? - Nem. Azóta nem. Szerencsére. - Mit mondtál mi a neve a pasiknak? - John Mood.- anya itt nyelt egy nagyot és rám nézet. Az üdítőt majdnem ki köpte. - Anya jól vagy? - Igen, persze. - Ismered? - kérdem. - Igen, egy régi ismerősöm. Erre nem mondtam semmit. Értetlenül néztem rá. *** Elmentem lezuhanyozni és le feküdtem aludni. Szerencsére gyorsan elaludtam. Másnap reggel a szokásos dolgokat megcsináltam majd felöltöztem:
اوووه! هذه الصورة لا تتبع إرشادات المحتوى الخاصة بنا. لمتابعة النشر، يرجى إزالتها أو تحميل صورة أخرى.
Elindultam a suliba majd meg láttam Dylant. Inkább gyorsan be mentem mint, hogy beszélnem kelljen vele. Tudom tegnap egész jól ki jöttünk de az tegnap volt nem pedig ma. Az csak egy olyan pillanat volt amikor normális volt. Be mentem a terembe és hát miért is ne biosz óra lesz az első óra. A tanár fel órát késett addig mindenki el volt a telefonjával vagy épp beszélgetett. - Jessi, gondolkodtam... - Te tudsz olyat is?- nézek rá. Majd nevetni kezdett. - Mi lenne ha el mennek valahova randira? - Mondjuk a soha és a felejtsd el megfelelő nap? - Ez gonosz volt. Mondj egy helyet és ott leszek. - Mondjuk a nem tudom és a kabbe sarkán?- nézek rá széles mosollyal. - Nagyon humoros vagy ma. - Tudom. - Na de most komolyan. - Én is komolyan mondtam. A bátyám haverjaival nem randizok. - Akkor hondolj úgy rám mintha az ellensége lennék és randizzunk. - Az ellenségeivel sem randizok. - Te senkivel nem randizol? - De, az ágyammal minden este. - Vele nem lehet jó randizni. - Csak hiszed, minden reggel elvárunk és minden este együtt vagyunk. Soha nem csak a meg. - Vagy lehet, hogy mégis...- néz rám ravasz mosollyal. - Jó ez nem tudom mit jelent. - Azt, hogy... - Jó reggelt.- jön be a tanár.- Elnézést, hogy készen. Akkor mivel már csak tíz perc van vissza szabad foglalkozás nyugodtan foglalják el magukat. Jövő hétre várom a házikat. - Rendben.- mondta mindenki. Az óra tíz perce úgy telt el, hogy rajzoltam és nem figyeltem Dylanre aki mellettem beszélt. A mai nap olyan semmilyen nap volt, mert vagy nem volt tanár vagy nem jött be. Helyettesítés meg nem volt. Szóval gyorsan végeztünk és elmentem a Pop's-ba. Fred nagyon aranyos és igazából nem sok vendége szokott lenni suli időbe maximum délután. Már pár órája biztos ott voltam és csak ültem. Mire jött egy csapat talán kilencedikes diák sereg. Mindenkit kiszolgáltunk és le ültek meginni a shaket. Máj be jött egy férfi szemüvegen és sapkája elég sötét ruha volt rajta, de mégis valahogy úgy éreztem, hogy ismerem. Mire anyu is megjelent és le ült a férfivel szembe. Anyu nem tudja, hogy itt dolgozom. Amikor levette a pasas a sapkát és a szemüveget akkor láttam, hogy ez nem más mint John. Oda ültem úgy a mögöttük levő helyre, hogy anya ne vegye észre, hogy én vagyok az. Igazából sokra nem mentem, mert nem angolul beszéltek és nem is franciául. Úgyhogy sok mindent nem értem el vele. Fel álltam onnan és mielőtt el mentem volna onnan... - Hölgyem rendelhetnénk? - Persze.- fordulok meg. Anya meglepődött és mire mondhattt volna valamit.- Üdvözlöm önöket a Pop's-ban. Mit hozhatok? - Én egy eper turmixot kérek és te Keren?- néz anyura. John még nem nézett fel az étlapból. - Jessica én...-néz fel John is. - Én csak a rendelést szeretném fel venni, szóval anyu mit kérsz? - Én meg akarom magyarázni. - Akkor egy banán shake jó lesz? - Jessica...- mondja már úgy, hogy a szeme meg van telve könnyek. - Anyu, nem kell magyarázkodni, apával nem vagy együtt, ő pedig egy régi ismerősöd hidd el megértem. -mosolygok rá. Erre nem mondott semmit csak el mentem az utalok ért. Amint kész lett ki vittem őket. - Le szeretnél ülni? - kérdi John. - Nem, dolgozom. - Igen le szeretne ülni mert amióta itt vannak a vendégek nem ült le.- le oda Jack. - Hát akkor le ülök.- ülök le anyu mellé. Majd Jug be lép a Pop's ajtaján. Rá néztem és ő is rám, el ment le ülni egy asztalhoz ahol Betty várt rá. Le ült és én végig kísértem a szememmel majd amikor oda ért, Betty fel állt és megcsokoltak egymást. Jack elindult feléjük, hogy felveszi a rendelést....majd vissza ment elkészíteni az italokat és a kaját. - Röktön vissza jövök rendben? - Jól van.- mondja anyu majd oda mentem Jackhez. - Hé Jack ezt majd én ki viszem meg ki is fizetem. Csinálj egy új ilyet. Jugekhoz ugye? - Oke..- nevet mert szerintem rájött, hogy mit akarok. Majd elindultam az étellel és az üdítővel feléjük. Amint oda értem rám nézett Jug, majd elmosolyodott. Én pedig fogtam és Jugra öntöttem először az ételt majd az üdítőt. Ki kerekedett szemekkel nézett rám. A helységben mindneki rám kapta a fejét. - Jessica..- jön oda Jack. Látom rajta, hogy alig tudja vissza folytani a nevetést. - Ő egy vendég. - Igen, tudom. De meg csúsztam. Sajnálom. - majd Jack lehajol Jug füléhez. - Tudod mi bosszantó? Ha egy nőt felidegesítesz. Na akkor a bosszút el kell fogadni. - mondja halkan.- Még egyszer sajnálom arra van a mosdó. Jug nem szólalt meg csak nézett és egyben talán egy elkeseredett pillantást láttam meg az arcán. Amiután ők el mentek fel takaritottam, majd vissza ültem anyu mellé. - Ez meg mi volt Jessica? - Meg csúsztam egy tócsán. - Ahha ,,meg csúsztál''- mondja John. - Hát jó. Vissza kell mennem dolgozni. Mindjárt le jár a műszakom. - Jól van. Majd vissza mentem dolgozni. Nem sokkal később Dylan és Liam lépett be az ajtón. - Sziasztok. Mit adhatok. - jönnek oda a pulthoz. - Szia.- köszönnek egyszerre. - Van valami erős piátok?- kérdi Liam. - Mi történt Li? - Igazából semmi. - Li...- szólok rá mérgesen. Majd Dylanre néz. - Meg kereste valami csaj aztán össze omlott. - Nem omlottam össze. - Ahha látszik.- mondom halkan. - Mi? - Semmi. Szóval mit hozhatok? - Kettő Martinit.- néz ismét Dylanre. - Csak egyet, én nem kérek. -mondja Dylan. - Akkor neked mit hozhatok? - Mitek van?- majd rá mutatok a pulton levő üdítős lapra. - Akkor egy..- nézi végig. - Jack, le törölnéd azt az asztalt? - Persze. - Szóval egy Jemeni Fűszeres Mokkát kérek. - Az forró lesz csak mondom. -mondja Jack ahogy megy ki. - Tudom. - Akkor uljetek le mindjárt adom. A Martinis üveget ki hoztam ki töltöttem és le raktam az asztalra, majd elkészítettem a Mokkát és oda adtam nekik. Liam már jó pár Martinit meg ivott és szerintem be is rúgott egy kicsit. Anya oda jött hozzám és mondta, hogy ma későn ér haza. Csak bólintottam rá és ők elmentek. - Liam soha nem volt ennyire padlón még.- mondja Dylan. - Hát igazából nem tudom. - Emlékszel...- csuklik el a hanga.- Trixire? - Ja a csajod volt vagy mi...őt imádtam azt hiszem. - Igen, ő. Az a jó kis segge és melle és amikor sze...-szakítom félbe. - Liam az első kettő kijelentésre sem voltam kiváncsi erre se leszek az. Dylan haza tudnád vinni? Már épp eleget ivott. - Persze. - Nem. Kérek még egyet. - Liam menj haza majd otthon kapsz. - Tuti?- kérdi. - Igen, tuti sőt egy egész üveggel kapsz. - Akkor mehetünk. - Köszönöm Dylan. - Ugyan ez semmiség. - mosolyog rám. - Utána vissza jövök érted. - Nem kell majd haza sétálok. - erre nem mondott semmit csak Liamet ki vitte a kocsihoz. Már épp a székeket raktuk fel és menni akartam haza amikor valaki hirtelen meg állt előttem az ajtóba. - Sajnálom de már zárva vagyunk.-mondom a telefonomat nézve. - De én nem kérek semmit.- nézek fel.- Gyere haza viszlek. - Tényleg nem kell én haza sétálok. - Aztán majd Liam ki nyir, ha valami bajod esik. Nem fogod túl élni nélkülem. - Hogy is bírnám ki.- forgatom meg a szemem és kikerülöm majd elindulok haza. - Na szóval gyere haza viszlek. - nézek rá.- Oké akkor úgy mondom, ha nem jossz velem a vállamra kaplak és úgy viszlek a kocsihoz. - Úgyse mered.- hajol le, hogy fel vegyen. Majd a vállára ,,dobott''. - Dylan tegyél le most!! - Nem. Majd a kocsinál. Oda értünk és kinyitotta az autó ajtaját, majd le tett és az egyik kezét a kocsi tetejére a másikat pedig a kocsi ajtajára. - Dylan ne szórakozz. - Nem szórakozók. - Engedj... - Ülj be vagy... - Vagy? - Ülj már be!- szól rám erélyesebben. - Nem!- majd közelebb hajol hozzám.- Mit akarsz? - Ha nem ülsz be meg csókollak. - Jól van már.- ülök be. - Na végre. Kösd be magad. Majd haza vitt és elég gyorsan haza értünk. - Na kibirtad? - Igen, ki. Köszönöm. - Mit mondtál? - Csak azt, köszönöm. - Várj nem hallom rendesen le halkítom a zenét hátha meghallom. Most mondd. - Nem mondom még egyszer. - Be kísérjelek? - Nem kell. Talán meg be találok. - Akkor be kísérlek. Erre nem mondtam semmit csak meg forgattam a szemem. Kiszálltam és be kísért. - Hát akkor jó éjszakát. - Neked is. Szia. - Szia.- majd adott az arcokra egy puszit. Nem tudom miért de kirázott a hideg az érintésétől és a gyomrom is mintha életre kelt volna. Be mentem és bezártam az ajtót, majd neki dőltem. Pár percig ott maradtam majd felmentem a szobába meg nézni Liamet aki mélyen aludt. Elmentem lezuhanyozni majd az ágyra ültem....
